Testbeszéd önmagadnak – 3. rész
A gesztikulálás alapvetően egy olyan önkéntelen mozgássor, amivel verbális tevékenységünket, közérthetőbben a beszédünket kísérjük.
Ezek a mozdulatok nem mások, mint mondanivalónkhoz kapcsolódó érzelmeink és gondolataink mozgásban testet öltő megnyilvánulásai.
Ez is annak a komplex agyi tevékenységnek a része, amelynek során önkéntelen mozdulataink gyakorlatilag pontosan leképezik gondolatainknak és érzéseinknek többségét.
Testbeszédünk, jelbeszédünk egyik önállónak számító nagy területe a kézzel történő „hadonászás”, azaz a gesztikulálás.
A gesztikulálás segít a tanulásba. Egyik tipikus megjelenési formája gyerekeknél az ujjak bevonása a számolásba.
Ahogy azt már az első rész bevezetőjében is említettük, ennek az úgynevezett testbeszédnek kettős irányú hatása van. Egyfelől hatunk vele a környezetünkre, hiszen ezeknek a kisugárzott impulzusoknak a vételére az emberi elme igen fogékony.
Ahhoz, hogy hasson, még csak tudni sem kell ennek a jelenségnek a létezéséről, mert nagy részben a tudatalattinkra gyakorol hatást.
Másfelől pedig ezek a jellemzően önkéntelen mozdulatok visszahatnak ránk is.
Különféle biológiai folyamatokat indukálnak bennünk annak megfelelően, hogy agyunk számára mi következhet az adott testbeszédből.
Éppen ezt a tulajdonságot lehet kihasználni arra, hogy pozitív irányba mozdítsuk állapotunkat, viselkedésünket, attitűdünket.
Ehhez csak arra van szükség, hogy tudatosan vegyünk fel bizonyos testhelyzeteket.
Test-beszéljünk önmagunkhoz!
Ebben a többrészes sorozatban ezekből a lehetőségekből vizsgálunk meg közelebbről cikkenként kettőt.
A leírt megfigyelések mögött mindig komoly kísérletek állnak, amelyek dokumentációját a cikkeinkben található hivatkozásokon keresztül lehet elérni.
Ebben az írásban részben arról olvashatnak, hogy miképpen segíti a gesztikulálás a tanulási folyamatot, illetve arról, hogy gesztikulálással könnyebben megértethetjük beszélgető partnerünkkel a mondanivalónkat.
1/. Ha gesztikulálsz könnyebben megértenek
Néhány évtizede még azt tanították, hogy a gesztikulálás egy olyan kényszerűen rossz dolog, ami főleg a műveletlen emberek sajátossága. A mögöttes elmélet az volt, hogy a kellően pallérozott elmével rendelkező embereknek nincs szükségük arra, hogy beszéd közben nyomatékosítás végett „hadonásszanak”, mert válogatott szókincsükkel anélkül is tökéletesen ki tudják fejezni magukat.
Amikor aztán megismerték, hogy a gesztikulálás mögött milyen mozgatórugók állnak és főleg milyen hatást képes kifejteni gyökeresen átalakult ez a megközelítés.
Az agyműködés vizsgálati módszereinek és eszközeinek fejlődése, a megfigyelések gyakorlati pszichológiával történő összekapcsolása azt eredményezte, hogy mára egyes szakmáknál a megfelelő gesztikulálás külön tananyag.
Ennek a munkával összefüggő vetületnek a részletes kitárgyalása meghaladja jelen írás kereteit, de a téma iránt érdeklődő olvasóink a marketing, politika és értékesítés verbális részét támogató testbeszédről sok helyen találhatnak részletes szakirodalmat.
Az ilyen témában végzett megfigyelések egyik jellemző kísérletsorozata volt a gesztikulálással támogatott beszédek hatékonyságának vizsgálata.
Az olasz tudósok által végzett kutatás bizonyította, hogy a gesztikulálással megerősített beszédeket sokkal hatékonyabban fogadta be a hallgatóság, mint a gesztikulálás nélküli beszédet.
A kísérlet eredményei alapján igen valószínűnek tűnik, hogy a gesztikulálásnak alapvető szerepe van az észlelés-feldolgozás-megértés folyamatban.
Ezeket az ismereteket te is felhasználhatod a mindennapok során.
Nyugodtan gesztikulálj tehát miközben beszélsz, mert ez nemhogy zavaró lenne, hanem éppen ellenkezőleg, segíti megértetni a mondanivalódat.
Persze fontos tudnod azt is, hogy az önkéntelen gesztikulálásoddal mindig a valós gondolataidat kíséred.
Ezért aztán ha mást gondolsz mint amit mondasz ne nagyon gesztikulálj, mert értő szem számára ez rögtön kiderül.
2./ A gesztikulálás segít a tanulásban
Biztosan mindenki ismeri azt a tanuló típust, aki tanulás közben mutogat és/vagy beszél.
Elsősorban gyerekeknél figyelhető meg ez a jelenség főleg azért, mert ők még nem fojtják el az ilyen irányú késztetéseiket.
Amerikai egyetemi agykutató és pszichológus társai végezték el egy ilyen irányú kísérletsorozatot,
Arra keresték a választ, hogy a tanulás közben mutogatós gyerekek mozdulatai vajon csak egyszerű kísérőjelenségei a tanulásnak, vagy esetleg aktív szerepük van magában a tanulási folyamatban.
Az eredmények azt jelezték, hogy a gesztikulálással kísért tanulási folyamat jóval eredményesebb volt, mint a kézmozgás nélküli kontrollcsoportnál.
A pontos oksági összefüggést még nem sikerült kideríteni, de ez nem befolyásolja a jelenség tényként elfogadható létezését.
A kísérlet eredményei alapján azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a tanulási folyamat csupán az intenzív kézmozdulatokkal önmagában is hatékonyabbá tehető.
Tanuló gyerekek és felnőttek tehát rajta, nyugodtan hadonásszatok, gesztikuláljatok tanulás közben!
Az előző részt ide kattintva tudod elolvasni.
Az előkészületben lévő utolsó részből kiderül, hogy a beszélgető partner testhelyzetének, mozdulatainak, beszédstílusának, stb., vagyis testbeszédének lemásolásával milyen pozitív hatásokra számíthatunk.
