Testbeszéd önmagadnak – 1.rész

A testbeszéd különböző megnyilvánulási formáinak és az ezekkel történő kommunikációnak óriási a szakirodalma.

Jellemzően az a közös ezekben az írásokban, hogy testünk pozitúrái által közvetített belső történéseinket mindig egy kívülálló másik személy vonatkozásában értelmezik.
Egyszerűbben megfogalmazva arról szólnak, hogy adott testhelyzetek mit árulnak el rólunk egy másik ember számára, vagy miképp hathatunk vele másokra.

Az efféle testbeszédnek – vagy jelbeszédnek – azonban van egy másik nagyon fontos aspektusa is, amiről csak nagyon ritkán hallani, már ha egyáltalán lehet.

Ezek a testhelyzetek márpedig, bármilyen meglepő is, (vissza)hatnak ránk.
Nem is akárhogy. Igen hatékonyan.

Tipikus erődemonstráló póz a végtagok kitárása. Domináns nagy terpesz C. Ronaldo előadásában. / c.wikimedia kép

Ez a hatásuk gyakorlatilag olyan, mint a verbális önszuggesztió, aminek például tipikus mai megjelenési formája a sportolók „csatakiáltása” vagy az önhergelő „megcsinálom, képes vagyok rá” monológ többszöri ismétlése.
Régebben pedig például a csatába induló harcosok ezzel a módszerrel, saját üvöltésükből merítettek többlet-bátorságot.

Korábban, már foglalkoztunk ezzel a témával, de most ismét körbejárjuk, hogy további érdekes összefüggésekkel ismertethessük meg olvasóinkat.

Ahogy a bevezetőben is említettük a testbeszédünk, mozdulataink kifejezik és láthatóvá teszik azt, ami a fejünkben történik, gondolatainkat és érzelmeinket.
Kevesen tudják azonban, hogy ez egy két irányú utca.
Testhelyzetünk vagy gesztusaink jelentősen befolyásolhatják gondolatainkat s ezen keresztül a testünkben zajló folyamatokat is.
Most induló cikksorozatunk mindegyik részében ezekből az összefüggésekből vizsgálunk meg kettőt.

Íme az első két jelenség:

1./A domináns, erőt demonstráló testbeszéd visszahatása.

A világ jelenlegi legismertebb focistája Cristiano Ronaldo minden szabadrúgás előtt hátralép néhány lépést, majd lábait terpeszbe vetve megáll.
Véletlen lenne? Valószínűleg nem. Inkább tudatos viselkedési forma.
A végtagok széttárása és ezzel környezetünkben lévő tér elfoglalása tipikusan egy erődemonstráló testhelyzet.
Üzen vele környezetének – „erős vagyok, veszélyes vagyok” – de ezt az üzenetet furcsa módon saját agya is veszi.
Az agy pedig – csupán a felvett testhelyzetből következtetve – a feltételezett folytatás szerint készenlétbe helyezi a testet.
A kutatások szerint ilyenkor megnövekszik azoknak a hormonoknak szintje, amik az ilyen testhelyzetet jellemzően követő cselekvéseket támogatják.
Más folyamatok mellett megnő például a tesztoszteron és az adrenalin mennyisége.
Így azután egy valóban erősebb, fókuszáltabb és tettre készebb ember lesz az eredmény.

Ezt a viselkedési formát amúgy minden bizonnyal még az állatvilágból hoztuk magunkkal.
A „fight or flight„, vagyis „harcolj vagy fuss el” helyzetekre agyunk már állati korunk óta kiváló válasszal reagál.
Ennek az ősrégi reakció kiváltásának az előszobája a domináns, erődemonstráló pozitúra.

2./ Növeld az akaraterődet

Az agy furcsa egy szerzet. Miközben állandóan fürkészi a környezetet, hogy minél több ismeretet asszimiláljon, még arra is akad gondja, hogy tudatalattinkon keresztül önmagunkat/önmagát is megfigyelje. Az így megszerzett tudást pedig felhasználja arra, hogy még tökéletesebben működtessen bennünket embereket.

Ezeknek az összefüggéseknek némelyikét ok-okozat szintjén ismerjük, de többségüknek csak a létezéséről tudunk anélkül, hogy a háttérben lezajló folyamatokról fogalmunk lenne.

Ez utóbbiak közé tartozik az a kísérlet-sorozatokkal alátámasztott tény, hogy izmok megfeszítésével jelentősen növelhető az akaraterő.

Persze kísérletektől függetlenül is megtapasztalhatta ezt minden olyan ember, aki látott már ellenkező kisgyereket, amint dacos tekintettel, kezét ökölbe szorítva és egész testében megfeszülve vágja a szemünkbe – „NEM”.
És ez a „NEM” itt valóban megingathatatlan jelentéssel bír. 🙂

Nos ez nem csak a gyermekeknél, hanem felnőtteknél is működik.

A kísérletek során azt tapasztalták, hogy számos területen segíthetünk magunkon izmaink megfeszítésével.
Tipikusan ilyen terület például:
– fájdalom elviselése és csökkentése
– undor leküzdése
– hirtelen fellépő kellemetlen vagy zavaró ingerek gyors leküzdése

Agyunk működését tehát ezzel az önerőből, tudatosan, testünkön keresztül létrehozott impulzussal is kedvezően befolyásolhatjuk.
A pozitív hatás ráadásul, a kísérleteket végző szakemberek szerint, hosszabb távon is megmarad.

Akit a kísérletek részletei is érdekelnek, azok a kék részre kattintva elérik ezeket.

A következő rész előkészületben lévő 2 területe:
– Mosolyogj a saját jókedvedért.
– Így legyél kitartó.

Frissítés: A megjelent 2. részt ide kattintva lehet elérni