Pici ugráló rovarok a virágcserépben
Szinte nincs olyan növénytartó, aki ne találkozott volna még a szobai növények földjén ugráló apró rovarokkal.
Na, de mik is ezek a kicsi ugráló izék?
Károsak, vagy netán hasznosak?
El kell távolítani őket, vagy maradhatnak nyugodtan ott ahol vannak?
Nos, rögtön az elején tisztázhatjuk, hogy jelenlétükkel a szobai cserepes virágainkban semmilyen kárt nem okoznak.
Jelenlétük inkább jelzés értékű lehet a kedves növénytartó felé, hogy szobanövényeit kicsit „túlgondozta”.
Minden bizonnyal kissé túllocsolta azokat, ami jó kis párás környezetet biztosított a cserépben.
Ez a párás környezet pedig ideális környezet az apró ugráló izéknek, az ugróvillásoknak.
Az ugróvillás megnevezés egy összefoglaló név, ami sok-sok egyedi fajból áll.
Tudományos megnevezésük: Collembola.
A világban több ezer, de Magyarországon is több mint 100 fajuk ismert.
Tulajdonképpen nem is rovarok, hanem az ízeltlábúak törzsének egyik alosztályát alkotják.
A hatlábúak altörzsének egyedei.
Ezek az apró állatkák jellemzően 1-2 mm hosszúságúak.
Vannak vízben, növényeken és talajban élő változatai is.
Az ugróvillások a legősibb állatok közé tartoznak.
Már több száz millió éve is jelen voltak földünkön és azóta sem változtak szinte semmit.
Kizárólag rájuk jellemző specialitás az ugróvilla.
A potrohuk alján, a negyedik potrohszelvényen elhelyezkedő ugróvilla nagyjából úgy néz ki mint egy, az elejük irányába visszahajtott és megfeszített „pálcika”.
A mikor ezt a „pálcikát”, ugróvillát hirtelen megfeszíti, akkor az a talajhoz csapódva odébb lendíti az állatkát.
Általában ez az ugrálás, pattogás hívja fel a hívatlan vendég jelenlétére a figyelmet.
Főleg a növények locsolásakor kezdenek őrült ugrándozásba, mert hát ugye nem kedvelik az „árvízi” környezetet.
A virágcserépben megjelenő ugróvillások alapvetően erdei talajokon élő faj egyedei.
A lakásba jellemzően a virágfölddel kerülnek be.
Az élő növényt nem fogyasztják, nem károsítják.
Kizárólag a talajban lévő korhadó növényi részekkel táplálkoznak.
Abban az értelemben hasznosnak is nevezhetjük őket, hogy felhívják a növény gondozójának figyelmét a nem tökéletes virágföld jelenlétére és/vagy a túllocsolásra.
Ha a virágföld túl sok korhadó félben lévő növényi részt tartalmaz az terített asztal az ugróvillásoknak.
Szintén rajonganak az állandóan párás környezetért.
Ha netán mégsem szeretnénk ugróvillások pattogásában gyönyörködni szobai növényeink cserepeiben, akkor több módszerrel is eltüntethetjük őket.
Ha a növény nem túl vízigényes, akkor a locsolás pár hetes mellőzésével, a föld kiszárításával eltűnnek a cserépből.
Kicsit macerásabb ugyan, de teljes földcserével, a gyökerek és a cserepek alapos átmosásával szintén megszabadulhatunk az ugróvillásoktól.
Kollázs kép forrása:wikipedia.org , Hosszúcsápú ugróvillás,Collembola, Isotomidae
(Ez az írás a CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – kattintható és adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)
