Mindenszentek ünnepe nem a halottak napja

Mindenszentek ünnepe nem ugyanaz mind a halottak napja, sőt még csak a halloween ünnepével sem egyezik meg.

Nem véletlenül kezdjük az írást ezzel a megállapítással, mert az emberek döntő többsége nem igazán tudja elkülöníteni ezt a három ünnepet.
Gyakran összekeverik, összemossák vagy azonosnak gondolják ezeket.

A kavarodást bizonyára az okozza, hogy mindhárom – egymást követő napra eső – ünnep a halottakhoz köthető, ráadásul közös tőről fakadnak.

Magyarországon csak a Mindenszentek napja „igazi ünnep”, munkaszüneti nap.
A másik kettő csak nevezetes napnak nevezhető, különféle kapcsolódó szokásokkal.

Nézzük meg, hogy mi a közös bennük és mi az, amiben különböznek egymástól.

Mindegyik állandó dátumú ünnep, tehát minden évben ugyanarra a naptári napra esnek.
Október 31-én tartják halloween-t, november 1-én van Mindenszentek napja, és november 2-án halottak napja.

Mindhárom ünnep keresztény egyházi vonatkozású közvetlen háttérből táplálkozik, de itt egy fontos kiegészítést kell tennünk. Csak a közvetlen háttér kapcsolható keresztény hagyományokhoz, mert a gyökerek ennél sokkal régebbi korokba nyúlnak vissza.
Nevezetesen ókori római őszünnepi szokások közbeiktatásával átörökölt ősi kelta hitvilág és szokás-csokor elevenedik meg napjainkban is, igaz, hogy teljes mértékben katolicizált formában.

Ez lehet, hogy így első hallásra kissé bonyolultnak tűnik, ezért egy néhány mondatba összesűrítve, egyszerűsítve, elmagyarázzuk az összefüggés lényegét.

Az ősi pogány kelta szokások egyik legjelentősebb eseménye volt az október 31-én kezdődő és november 1-én lezáruló Samhain nevű ünnep.
Ez egyfelől szorosan kapcsolódott a kelta új év kezdetéhez, másfelől pedig a halottakkal kapcsolatos hitvilágukhoz.
Úgy gondolták, hogy ezen a napon átjáró nyílik a holtak és az élők világa között.
Örömtüzeket gyújtottak, a tűz körül táncoltak, különféle áldozatokat mutattak be, szellemekről meséltek, stb.

A kereszténység korai szakaszában elterjedt módszer volt, hogy azokra a pogány szokásokra , amelyeket a maguk formájában nem tudtak a kereszténység terjesztői megszüntetni „ráültettek” egy-egy keresztény szokást/ünnepet.
Tették ezt olyan formában, hogy lehetőleg az ünnep apropója is minél jobban közelítsen az eredetihez.
Így az új szokás ráépült a régebbi pogány hagyományra és lassan de biztosan elsorvasztotta azt, megtöltve az immár  kvázi új ünnepet keresztény tartalommal.
(Így került például a keresztény pénteki szabadnap is – friday,freitag – a pogány napimádás (szabad)napjára – sontag, sunday – aminek szavakban megcsontosodott emlékét számos európai nyelvben megtalálhatjuk. )

Így történt ez az átalakulás a Mindenszentek ünnepének esetében is.
A középkor elején IV. Gergely pápa (827-44) a korábban május végén ünnepelt „halotti napot” valamikor 835 körül áthelyezte november 1-re.
Az megállapítható, hogy I.(Jámbor) Lajos frank császár rendelete alapján 835-től már az egész birodalomban – keresztény ünnepként – ünnepelték.
Ezzel az ősi kelta eredetű ünnep metamorfózisa befejeződött és gyakorlatilag keresztény ünneppé változott.

Az így megszületett új ünnepben az egyháztan is „megőrizte az átjárást” az élők és holtak birodalma között a szentek egyességében.
Ezt, a már a kereszténység talaján kifejlődött kapcsolódó népszokások is megerősítik.

Még egy egy kis kitérőt muszáj tennünk és tisztázni néhány fogalmat, hogy megérthessük  a Mindenszentek és a halottak napja közötti alapvető különbséget.
Az anyaszentegyház tagjait 3 „kategóriába” sorolják:

1. Azok az élő keresztények, akik a katolikus egyházhoz tartoznak és természetes életcéljuk, hogy a mennybe jussanak, szentek legyenek,  a küzdő egyházhoz (Ecclesia militans) tartoznak.
2. Azok az elhunytak, de még „ég és föld között lebegő” tisztítóhelyen lévő lelkek, akik majd szentek lesznek, a szenvedő egyházhoz tartoznak (Ecclesia patiens). Ehhez kötődik a halottak napja.
3. Azok a szentek a mennyben, akik a szentséget már elérték, alkotják a diadalmas egyházat (Ecclesia triumphans). Ezekhez az üdvözült lelkekhez kötődik a Mindenszentek napja.

 

Mindenszentek ünnepe

Mindenszentek ünnepe  egy állandó dátumú – katolikus és az ortodox keresztény – egyházi ünnep.
Minden évben november 1-re esik. (Idén -2018- ez egy csütörtöki nap.)

Az előbbiekben már említett kelta vonatkozású gyökerekből táplálkozik, de mai formájának kialakulásában a 9. századtól kezdve már a keresztény egyház a meghatározó.
Ettől az időtől kezdődően, ezen a napon emlékezünk azokra az elhunytakra, akik már szentként a mennyben járnak.
Ezért is nevezzük a Mindenszenteket a megdicsőült vagy diadalmas egyház (Ecclesia triumphans) ünnepének.

Jámbor Lajos rendelete nyomán 935-től a keresztény világ hivatalos ünnepe.
Elterjesztésében és ismertté tételében elsősorban a bencés rend szerzeteseinek volt elévülhetetlen szerepük.
Minden olyan üdvözült lélek ünneplésére hivatott ez a nap, akikről korábban név szerint nem emlékeztek meg.

A népi hagyományokról ránk maradt feljegyzések szerint ezen a napon tilos volt a munka. Sem a háztartásban vagy a ház körül, sem pedig a földeken nem volt szabad dolgozni.
Voltak olyan területek – ilyen volt például Szeged térsége – ahol ez az általános munkatilalom az egész halotti hétre kiterjedt.

Ez a széles körben elterjedt szokás is hozzájárult ahhoz, hogy ilyenkor több idő jutott az emlékezésre, így gyakran gyújtottak halottaikért gyertyát otthon és a temetőkben.
Halottak napjának előestéjén így emlékeztek elhunyt szeretteikre. A mécsesek lángja az örök világosságot jelképezi, de a népi hitvilág és hagyomány szerint a tévelygő lelkek melegen tartására is kiválóan alkalmasak.

Mindszentek estéjén, amelyet sok vidéken a halottak estéjének tekintettek, gyakran 1 óra hosszat is szóltak a harangok.
Volt ahol kalácsot vagy pogácsát sütöttek és ételt osztogattak a mise után.

A két világ közötti átjáró „megnyílását” pedig az olyan szokások jelezték, mint amikor a megterített asztalon, netán a síron ételt hagytak a visszajáró lelkeknek. Az ilyenkor a házakban egész éjjel égő mécsesek és gyertyák is a visszajáró lelkek tájékozódását voltak hivatva szolgálni. A sírokon világító gyertyák és mécsesek pedig a kóborló lelkek visszatalálásához nyújtottak segítséget.

A Magyar Katolikus Lexikon a kapcsolódó népi szokásoknak igen jó tárháza a téma iránt részletesebben is érdeklődők kíváncsiságának kielégítéséhez.

2000-óta Magyarországon hivatalos állami ünnepnap és munkaszüneti nap.

 

Halottak napja

A halottak napja egy állandó dátumú keresztény ünnep.
Minden évben a Mindenszentek utáni napon, november 2-án tartják.

Eredetileg a szenvedő egyházhoz kapcsolódó (Ecclesia patiens) ünnep, de mára szinte az egész világon elterjedté vált általános halotti megemlékezés.

A tisztítóhelyen lévőkre emlékező ünnep. Ők a szenvedő egyház tagjai.
A földi egyház ezen a napon állít emléket azoknak a tisztítótűzben lévő lelkeknek, akik az üdvözülésért szenvednek.

Az embereket már a kezdetek-kezdete óta foglalkoztatja az élők és halottak közötti kapcsolat.
A két világ közötti „átjárásra” az emlékezésen és a kapcsolódó rituálékon keresztül minden ősi és modern emberi közösségben találunk példát.
Európában ezek az ősi szokások a hellenisztikus kultúrák egyes elemeit is tartalmazó római-kelta-germán szokások talaján fejlődtek.

A halottakról akkor már több száz éve rendszeresen megemlékeztek a keresztény vallásgyakorlás rituáléjában , amikor is hivatalos egyházi ünneppé vált az első ezredforduló táján.
A hallottak napjának ünnepként történő létrehozásában és elterjesztésében, a leírások szerint Szent Odiló clunyi bencés apátnak voltak elévülhetetlen érdemei.
A 14. századtól kezdve a halottak napja hivatalos egyházi ünnep.
Egyes keresztény felekezeteknél az eredetileg egy napos ünnep több napos ünnepkörré bővült.

Az ünnep jellegzetes kísérő jelensége a sírokra elhelyezett krizantémok tömege, valamint az égő mécsesek fényétől ragyogó esti temetőkép.
Hivatalos állami ünnep és munkaszünet jelenleg nem kapcsolódik a halottak napjához.

 

Halloween

Csak érintőlegesen említünk néhány gondolatot a halloweenről.
Eredetileg angolszász eredetű ünnep, gyökerei alapvetően a kelta halotti kultuszhoz köthetők.
Hódító útjára is az angolszász országokból indult.
Manapság inkább nevezhetjük egy elterjedt piacosított szórakoztató jelenségnek.

Érdekes módon a gyökerei ellenére neve minden kétséget kizáróan a keresztény Mindenszentek napjához köthető.
Az első ízben a 16. század közepéről fellelhető kifejezés – nyelvészeti megközelítésben – a minden-szentek -ünnep előtti éjszakát jelöli – All Hallows Eve.
Mára az egész világon elterjedt divatjelenség, amelynek legismertebb képviselője a tökből készített fej figura.

 

Honlapunkon számos további fontos ünnep (farsang, húsvét, karácsony, pünkösd , vízkereszt, stb. ) és ünnepkör részletes leírása megtalálható. Áttekintésükhöz írja be az oldal keresőbe, hogy „ünnepek”.

---

(Ez a mű a weboldal egészére vonatkozó CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)