A hónapok nevének eredete

A hónapok nevének eredete meglehetősen ősi időkre nyúlik vissza.
Majd 3000 évet kell az időben visszautaznunk ,hogy felgöngyölíthessük a hónapok ma használt neveinek kialakulási történetét.

Merüljünk hát el a múltban.

Az egész történet a hónapok neveiről gyakorlatilag az antik kori római birodalomhoz köthető.
Az első kapcsolódó emlékek pedig Róma megalakításának történetével kezdődtek.

Az időt már a történelmi kezdetek óta kétféle rendszerben mérik, vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy jelzik.
Az egyik rendszer folyamatos és előre haladó – lineáris -, míg a másik módszer bizonyos szabályszerűségek mentén körbe-körbe halad a kezdőponthoz mindig visszatérve, tehát ciklikus.

Ilyen lineáris mérés például az évek múlását jelző különféle időszámítás.
Közös jellemzőjük, hogy van egy kezdő pontjuk, ahonnan elindulva előre haladnak.

A ciklikus mérések egyik tipikus esete az évente ismétlődő hónapok rendszere.
Van egy kör, amit ha bejárnak, utána mindig újra kezdik.
(A hónapok mellett ilyen még például a napok, évszakok és hetek körforgása is.)

Ezekben a Róma-alapítási időkben, az i.e. első évezredben az időszemlélet természetesen már tartalmazta a lineáris, előre
haladó idő mérését, de sokkal fontosabb szerepet töltött be a ciklikusság az emberek életében.
Az emberek közösségei a természethez közeli (értsd:természettől függő) életmódjuk miatt sokkal jobban kötődtek a természet körforgásához, ami egyben az emberi élet-halál-újjászületés(túlvilági élet) ciklusát és a a hitvilágukat is magában foglalta.
A világ állandó körforgásban változott. Ehhez kellett alkalmazkodniuk.
A hónapok nevének eredete, kialakulása is ezt tükrözi
Csupán egyetlen állandóság létezett: az istenek állandósága.

Ezt a ciklikusan változó világot képezték le több más mellett az ehhez megalkotott időegységekkel.
Ennek a törekvésnek az eredményéül születtek meg a hónapok is.

Kezdetben persze még nem a ma is használatos formában.
Az éven belüli időegységek megosztása először a praktikumot követték.
A hagyomány szerint a Rómát megalapító ikerpár egyike – Róma első királya Romulus – által megalkotott első, holdjárás alapú naptár még csupán három fő részből állt.

Volt egy körülbelül 300 napos időszak, amit 2 részre osztottak.
Az első rész, ami a mai gyakorlat alapján márciustól júliusig tartott a vetés, fölművelés, betakarítás időszaka volt.
A második részt, ami augusztustól decemberig tartott, nevezték a háborúzásra leginkább alkalmas időszaknak.

Ezt a hasznosnak ítélt – pontosan – 304 napot tíz különböző hosszúságú névvel ellátott hónapra tagolták, de a két hónapnyi telet gyakorlatilag név nélküli passzív időszaknak tekintették.
Mindig a névtelen időszak után, márciusban kezdődött az újabb év.

Az akkor megszületett tíz hónap-név közül már több is ismerősen csenghet fülünkben.
Zárójelben a mostani megnevezésük:

Martius (március), Aprilis (április), Maius (május), Iunius (június), Quintilis (július), Sextilis (augusztus),
September (szeptember), October (október), November (november), December (december).

Az említett maradék rész pedig a mai januárnak és februárnak megfelelő mintegy 60 napos hideg és csapadékos időszak volt, ami úgymond a semmire sem alkalmas tél.

A következő hónap-számítási módozat Róma második uralkodójának, Numa Pompiliusnak a nevéhez fűződik.
Ennek megalkotásában a hold járása mellett már a nap éves mozgása is szerepet kapott.

Ebben a romulusi év-felosztást továbbfejlesztő következő naptárban már a mindenre alkalmatlan időszaknak minősített téli 60 nap is megjelenik.
Két új hónap formájában, ráadásul névvel felruházva.
Ezek lettek a Ianuarius (január) és Februarius (február) hónapok.

Ezzel már a mostanihoz nagyon hasonló, 12 hónapból álló rendszert láthatunk egyetlen „apró”, de igen jelentős eltéréssel.
Hiányzik belőle az állandóság, a kiszámíthatóság.
Ennek persze alapvető oka a kor matematikai és csillagászati ismeretek korlátozott mivolta.
A hónapok és évek napjainak számai különböző, változóak.
Az évek során hol gazdasági, hol pedig technikai okok miatt változatos kreativitással további napokat adnak a hónapokhoz, hogy stimmeljen az év.
Ez persze törvényszerűen vezetett a káoszhoz.
Ennek egyik biztos jele volt, hogy például a tavaszi termékenységi ünnepek a naptár szerint már nyár elejére tolódtak.

És ekkor – az első századról van szó Krisztus előtt – Július Cézár meglátogatta Kleopátrát…
Ennek a látogatásnak döntő szerepe volt a Júlián-naptár létrejöttében, ahogy erről a korábbi,  „Szökőévek rejtelmei” című cikkünkben már részletesen írtunk.

Ez a káoszba vezető év illetve hónap felosztás volt érvényben egészen a Július Cesar nevével fémjelzett i.e. 46-ban bevezetett Júlián-naptár megjelenéséig.
A hónapok napjai végre állandóak lettek és megszűnt a toldozgatás.
Ezzel már (majdnem) tökéletes lett a naptár a hónapokkal.

Az addig számnevekkel jelölt hat utolsó hónap közül az addigi Quintilis, Julius Caesar születési hónapjaként a Julius nevet kapta.
Az addigi Sextilis néven illetett hónapot pedig utólag i.e 8-ban Augustus császár tiszteletére Augustus-ra változtatták.

Ezekkel az aktusokkal pedig kialakult a ma is használt elnevezésekkel létező 12 hónap.
A hónapok nevének eredete pedig:

 

Január hónap név eredete

Ianuarius (latin) szóból ered, ami pedig Ianus (Janus), a kétarcú római isten nevéből alakult ki, legkésőbb i.e. 509-től az év első hónapja.
Janus neve úgy kerülhetett ide, hogy ez egy „átjáró” időszak volt minden korábbi hónapbeosztásnál, és ő a római mitológiában az átjárások (iani) és kapuk (ianuae), így azután a ki- és bejárás, a kezdet és vég védőszelleme.

 

Február hónap név eredete

Februarius (latin) szóból ered, ami a szintén latin februum (megtisztulás) szóból alakult ki.
A régi római holdnaptár szerint február 15-én, teliholdkor tartották a Februa nevű megtisztulási rituálékat.

 

Március hónap név eredete

Martius (latin) szóból ered, aminek forrása az ókori Róma háborús istenének neve: Mars.
i.e 153-ig, hivatalosan az év első napja volt, bár a mindennapi gyakorlatban már évszázadokkal korábban átvette év eleji szerepét a január.

 

Április hónap név eredete

Közvetlenül a latin Aprilis szóból ered, de a közvetett eredet vitatott. Több feltételezés is létezik.
Egyes elméletek a latin aperire (kinyit)szóra vezetik vissza, utalva a természet tavaszi ébredésére, a fák és virágok kinyílására.
Más spekulációk szerint viszont Vénuszhoz köthető, hiszen a hónapok elnevezésénél gyakran voltak istenségek a névadók. Mivel a Vénusz tiszteletére tartott Venerália ünnepet április első napján tartották és Vénusz görög megfelelőjének Afroditének neve az Aphros szóból ered, így ebből is átalakulhatott Aphrilis és ebből pedig az Aprilis szóvá.

 

Május hónap név eredete

Maius szó a közvetlen eredet, aminek forrás pedig Maia Maiestas római istennő.
Maia a római mitológia jól ismert alakja. A termékenységet képviselő tavaszistennő.
Anno május első és 15. napját az ő tiszteletére szentelték.
Különlegessége, hogy kizárólag nők léphettek templomaiba így csak nekik állt módjukban kifejezni tiszteletüket iránta.

 

Június hónap név eredete

Közvetlenül az Iunius szóból ered, amit minden bizonnyal Iuno(Juno) istennő nevéből képeztek.
Iuno Regina ősi római istennő.
Jupiter felesége, a házasság és a szülés istennője, a tisztaság és a női termékenység őre.

 

Július hónap név eredete

Julius Caesarról kapta nevét, amivel a korábbi Quintilis hónap nevet váltotta fel.
A Júlián naptár megalkotója így tette magát örök időkre halhatatlanná, hogy születésének hónapját a saját nevével
jelölte.

 

Augusztus hónap név eredete

Közvetlen őse az Augustus név, ami az ókori Róma nagy uralkodójára, az első római császárra utal.
A Júlián-naptárban eredetileg így nem szerepelt, csak Sextilis néven.
Ám i.e 8-ban Cézár halála után, még Augustus életében változtatták meg az államférfi tiszteletére.

 

Szeptember hónap név eredete

Közvetlen eredete a September illetve a septem (latin) szó, aminek jelentése 7.
Ez arra utal, hogy még az ősi, márciussal kezdődő római év idejében ez volt a hetedik hónap.

 

Október hónap név eredete

Az előző őszi hónaphoz hasonlóan számnévből képzett alak.
Forrása a latin October illetve octo szó, aminek jelentése nyolc.
Értelmezése az előzőekben leírtak szerint történik.

 

November hónap név eredete

Közvetlenül a latin November illetve novem szóból származik.
A novem szó jelentése: kilenc.

 

December hónap név eredete

Közvetlenül a December (latin) szóból ered, aminek névadója a tízes szám elnevezése volt, azaz a decem.
Az ősi római naptárban ez volt a tizedik hónap, ami egyben az év utolsó névvel illetett hónapja volt.

Így az írás végén pedig azt is eláruljuk, hogy a „hónap” szó, megnevezés az Európában használt nyelveknél végső soron a többé kevésbé kacskaringós úton idekapcsolható” hold” szóhoz köthető.

---

(Ez a mű a CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – kattintható és adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)