Hogy kerül csizma az asztalra? – Így!

Vajon hogy kerül a csizma az asztalra, mit keres a csizma az asztalon?  Honnan származik ez a mondásunk?

Ebből az írásból megismerheted a történetét.

 

hogy kerül a csizma az asztalra

A régi korok hajósai a megbecsülés jeleként tehették a csizmát, lábukat az aztalra. – Bounty, wikipedia kép

Amikor valami nem oda való dolgot látunk, hallunk vagy egyéb módon tapasztalunk, akkor szoktuk feltenni a kérdést: – Hogy kerül a csizma az asztalra? vagy -Mit keres a csizma az asztalon? A csizma megnevezésből akár arche magyar mondásnak is gondolhatnánk. Pedig nem az.

Az angolszász kultúrát kedvelő vagy azt követő országokban, így persze elsősorban Angliában és Amerikában ma is gyakran megfigyelhető az a szokás, hogy a férfiak, ha összeülnek, óne zsanér, lábukat felrakják az asztalra. ( Néha egyébként a rangos nők is.)
Ehhez még csak arra sincs szükség, hogy szeparált kis klubjukban legyenek. Akár a hivatali, munkahelyi környezetben is megtapasztalható ez a dolog.

Aki a munkája során dolgozott angolszász ihletésű munkatársakkal az jól tudja ezt, aki nem dolgozott az pedig csak másolja be a gugliba, hogy “president obama put feet on the table”, válassza a képeket és meg fogja látni, hogy még az amerikai elnök sem kivétel ez alól.

Ez a nálunk modortalanságnak minősülő tett nem valami különcködő, feltűnési viszketegség eredménye, hanem különös, sok évszázados tradícióba gyökerező szokás.
Ennek a mai világunkban is masszívan élő, szerzett jogot szimbolizáló aktusnak az eredete és kialakulása a kalandos középkor tengerészvilágába vezet el bennünket.

Azokban az időkben ugyanis a láb asztalra tétele egy kitüntetést jelentő engedmény volt.
A legbátrabbak, legkitartóbbak és legkiválóbbak kiváltsága.

Megértéséhez fontos tudni, hogy eredetileg csak annak a tengerésznek volt szabad a lábát az asztalra tennie, aki a Jóreménység-fokát vagy a Horn-fokot sikeresen keresztülvitorlázta. Azokban az időkben ez volt a két legrettegettebb név amit hajós fül hallhatott.
A hajós szokásjog ráadásul úgy rendelkezett, hogy aki csak ezek egyikét hajózta keresztül, az csak az egyik lábát, aki mindkettőt, az mindkét lábát felrakhatta az asztalra a nagyra becsült és mindenki által elismert hajósteljesítmény jutalmául.

És hogy miért volt ez akkora engedmény?

Anno, a vitorlás hajók idejében a legénység étkezői – már ha egyáltalán volt ilyen funkcionális rész a hajón – nagyon szűk helyen voltak.
A berendezés is főleg ládákból, lócákból és asztalból állt. Az asztalok alatt pedig a sok nélkülözhetetlen kacat volt elraktározva, úgyhogy valójában szó sem lehetett az evés közben kényelmes ülésről.
Így alakult ki az a szokás, hogy a tapasztaltabb, tekintélyesebb tengerész az asztal alá nem férő lábát az asztal lapjára rakhatta föl.

Így legalább némileg nagyobb kedvvel fogyaszthatta a Moby Dick-ből vagy a Lázadás a Bounty-ból is jól ismert, néha már mozgó “ízletes” tengeri menüt.

A csizma tehát csak az adott tett elismeréseként kerülhetett az asztalra.
Innen került át a szólás a magyar nyelvbe úgy, hogy rögtön értelmezi is.

Mivel igen régóta nem akadt közel s távol olyan magyar legény, aki körülvitorlázta volna a Jóreménység-fokát és a Horn-fokot – logikusan következett – senkinek sincs jogalapja csizmás lábait az asztal tetején pihentetni.
Tehát a csizmáknak semmi keresnivalójuk az asztalon!

Ezért aztán minden olyan esetben, amikor valami oda nem illő dologgal találkozunk, jogosan vetődik fel a kérdés:
Hogy kerül a csizma az asztalra?

Ez is érdekelhet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.