Ezért csúsznak az évszakok a Naphoz képest
Mindennapi életünknek keretet biztosító természetes környezetünk változását csak akkor szemléljük érdeklődéssel, ha valami szokatlan dolgot tapasztalunk.
Ilyen lehet például egy tornádóról vagy áradásról szóló híradás.
De rácsodálkozhatunk egy korábban nem látott szépségre is.
A folyamatosan ismétlődő jelenségeket általában megszokjuk anélkül, hogy különösebben firtatnánk a miérteket.
Csak egyszerűen megtörténnek, mert mindig is így volt.
Pedig érdemes lehet egy kicsit elgondolkodni olyan dolgokon is, ami bár számunkra magától értetődő, megszokott, de nem feltétlenül logikus.
Azokon, amik egy kicsit „sántítanak”.
A nap csak addig melegíti a Földet, amíg rásüt. Napfogyatkozáskor ez jól érezhető. /pixabay kép
Egyik korábbi írásunkban már lerántottuk a leplet arról a gyakori tévhitről, mely szerint a nyári meleg oka a nap közelsége lenne.
Kiderült, hogy a meleg csak attól függ, hogy mennyi ideig süt a Nap, és sugarai milyen szögben érik a Földet.
Mostani írásunkban nem tévhitről lesz szó, hanem egy látszólagos ellentmondásról.
Ha igaz a fenti megállapítás – márpedig igaz – akkor miért nem a legrövidebb napon van a leghidegebb, és leghosszabb napon a legmelegebb?
Mindenki előtt közismert az a tény, hogy mifelénk – az északi féltekén – a júniusi nyári napforduló idején van a leghosszabb ideig nappal.
Ez azt is jelenti, hogy ilyenkor éri a leghosszabb ideig melegítő napsugárzás a Földet, ráadásul a legmeredekebb szögben is.
Ebből pedig logikusan az következne, hogy ilyenkor vannak az év legmelegebb időszakai.
Ennek ellenére az igazán forró napok csak egy jó hónappal később köszöntenek ránk.
Mi lehet ennek az oka?
Miért akkor van melegebb, amikor a Nap már csak kevesebb ideig melegíti a Földet?
Rögtön kiterjeszthetjük ezt a kérdést – ellenkező előjellel – a téli hónapokra is.
Bár a decemberi téli napforduló idején a legrövidebb a nappal mégsem ekkor vannak a leghidegebb időszakok, hanem itt is egy hónappal később jön az igazi hideg.
Miért vannak így elcsúszva az évszakok?
A magyarázatnak számtalan, sokak által megtapasztalt jele van. Legjobban láthatóan a vizek közelében.
Júniusban bizony még hűvös a Balaton vize, hiába süti akkor a legtovább a nap.
Decemberben pedig ritkán fagy be, pedig akkor a legrövidebb a nappal.
A jelenségre a válasz a Föld és légköre hőtároló képességében rejlik.
A nap csak addig melegíti a Földet amíg rásüt.
A Föld ezt a meleget – leegyszerűsítve – elraktározza a felszínét borító vizekben, a szárazföld felszíni részeiben és a légkörben.
Ez megváltoztatja ezeknek a „melegraktáraknak” a hőmérsékletét.
Ezektől a melegraktáraktól függ a minket közvetlenül érintő meteorológiai meleg.
A földi raktárak melegedése és lehűlése persze nem pillanatok alatt történik, hanem körülbelül egy hónapos csúszással.
Ha odateszünk a gázra egy lábos hideg vizet, az is csak percek múltán lesz forró, hiába megy alatta ezerrel a tűz.
Amikor már átmelegedett, akkor viszont a kis láng is forrón tartja.
Hasonló, csak fordított jelenséget tapasztalhatunk akkor, amikor egy szoba-hőmérsékletű levest teszünk a mélyhűtőbe.
Az idő szerepe itt is fontos.
Pont így történik a Földünkkel is a dolog, csak egy kicsit nagyobb léptékben.
Az időjárásra közvetlenül ható „raktáraink” , körülbelül 1 hónap alatt melegszenek fel, illetve hűlnek le.
Ezért a Nap melegének változásához képest folyamatosan elmaradásban illetve csúszásban vannak.
Ez a folyamatos hőmérsékleti elmaradás az oka annak, hogy nyáron később jön a kánikula és télen később jön a fagy
annál, mint ami a Nap melegítő hatásából következne.
Ezért vannak elcsúszva a Földön az évszakok.
(Ez a mű a CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)
