Őszi kémia óra 2.

  •  
  •  

Még egy nap és kezdetét veszi a csillagászati ősz, ami biztos jele annak, hogy az iskolákban már megkezdődött a tanítás.

Az előző tanév kezdetén publikált “Őszi kémia óra” című írásunkra annyi kedvező visszajelzést kaptunk, hogy elhatároztuk egy második rész közreadását is, természetesen videóval.

Ebben a mostani részben egy olyan unikumnak számító 3 perces rövid videót tekinthetnek meg olvasóink, ami méltán érdemelt ki számos elismerést a világ különböző filmfesztiváljain.
Elődöntős volt többek között Los Angelesben megrendezett CineFesten és a hónap filmjének választották az idei Nemzetközi Eurázsiai Filmfesztiválon.

A különféle sókristályok képzőművészeti alkotásokkal vetekedő kialakulási folyamatait és megjelenési formáit ábrázolja ez az alapvetően oktatási céllal létrehozott igényes és látványos mű.

Címe – A sarkvidék – a fagyos, jeges környezetre asszociáló képi világát hivatott előre vetíteni.
A kisfilm tájékoztató szövegében a szerzők hitvallásukat kifejezve így fogalmaznak:

…Reméljük, hogy ez a film emlékeztetni fogja megtekintőit a jeges világ bámulatba ejtő szépségeire és bolygónk megóvásának fontosságára.

Íme tehát a 3 percnél is rövidebb kisfilm, ami közel hét hónapig készült time-lapse technikával.

 

A kisfilm után pedig megosztanánk néhány gondolatot a természettudományos ismeretek és a valós természet kapcsolatáról, iskoláról, természetről és mai világunkról.

A kémia, biológia és fizika azaz tágabb értelemben a természet világa az utóbbi években fokozatosan vonul ki mindennapi életünkből.
Félreértés ne essék, nem a virtuális jelenlétről, hanem a maga valóságában érzékelhető, tapintható, szagolható és hallható természetről beszélünk.
Már a gyerekkorban kialakítható érdeklődés és természet iránti affinitás is jelentősen sérül, sokszor intézményesített formákban is.

Ennek a sorvadásnak egyik jele már az iskolákban is tetten érhető az eddig külön tanított természeti tudományágak számos tanintézményben történt összevonása formájában.
Komplex természettudományi ismeretek keretében összevontan tanítanak olyan tantárgyakat, amiknek egyes területei olyan távol állnak egymástól mint Makó Jeruzsálemtől.
Mert hát lássuk be nem sok közös pontot találni mondjuk a gyorsulás, az egysejtűek meg a periódusos rendszer között.
(Ez valami olyasmi, mintha mondjuk az irodalmat meg a történelmet egy közös tantárgy keretében oktatnák.)

Életmódunk és elkényelmesedésünk szintén a természettől történő elszakadásunk irányába mutat.
A technikai fejlődés és azon belül főleg az informatika térhódítása szobába zárt nemzedékeket hozott létre.
Lakóhelyünket, munkahelyünket, szobáinkat alaposan izoláljuk a külvilágtól. Jól szigetelt falakkal és ablakokkal zárjuk ki a természetet.
Ami mégis átjut rajta azt vegyszerekkel pusztítjuk el.
Még a levegőt is szűrjük meg kondicionáljuk.

Ezekbe a jól elzárt helyiségekbe aztán behordunk mindent, ami csak a kényelmünket és szórakozásunkat szolgálhatja.
Már a gurulós székből sem kell gyakran felállni ahhoz, hogy boldogan töltsünk el akár egy (vagy sok) teljes napot.
A szomorú az egészben az, hogy ez még a belátható jövő tekintetében is csak a kezdet.
Itt kopogtatnak az ajtón a fejlett fogyasztói robotok és a virtuális valóság lassan mindenki számára elérhető eszközei.
Ez utóbbiak bármilyen valós környezetet lassan tökéletesen szimulálnak. Ennél fogva egy fotelban ülve akár az egész világot bejárhatjuk majd.
Barangolhatunk a legszebb tájakon, erdőkben, mezőkön.
Persze csak virtuálisan.

És ez a virtuális szó a kulcsszó.
Az ellentmondások kulcsszava.

A legnagyobb ellentmondás és probléma ugyanis abból fakad, hogy bár bármilyen virtuális világot megidézhetünk, de életünk fenntartása szorosan a természet elemeihez kötöttek.
Életben maradásunkhoz enni nem tudunk virtuálisan és inni sem, sőt tiszta levegőt venni sem.
Ezeket a szükségleteinket csak kizárólag az életünk keretét képező természetből biztosíthatjuk.
A valós létező természetből.

Szóval ezért veszélyes, ha eltávolodunk a természettől.
Ezért helytelen negligálni és hangsúlytalanná tenni a természettudomány különálló elemeit.
Ezért veszélyes kiölni a természeti környezet iránti affinitásunkat.
Ezért veszélyes elmerülni a virtuális világ bugyraiban és a számítógép előtt ülve csak lájkolni a közösségi oldalakon megjelenő környezetpusztításra fókuszáló filmeket, a kontinensnyi szeméthegyeket ahelyett, hogy egyszerűen abbahagynánk a szemetelést.

Sokkal nagyobb veszélyt jelent a feltehetően csak részben az emberi tevékenységhez köthető klímaváltozásnál az a pusztítás amit az ember a természeti környezetében végzett illetve végez jelenleg is.

A négy fal közé zárt generáció természet iránti érzékenységének fenntartása közös feladat.
Családé, iskoláé, társadalmi szervezeteké, véleményvezéreké és döntéshozóké.
És kell ezen mindaddig dolgozni, amíg zsigeri igénnyé nem válik a természeti környezet megismerése és megóvása.
Nem azért mert trendi, hanem azért mert életbevágóan fontos.
Csak így lesz elég élelmünk, vizünk és tiszta levegőnk.

Ha már írásunkban kicsit elkalandoztunk a kémiától, akkor így a végére sem változtatunk ezen és lazításként bemutatunk egy érdekes “bónusz” videót, ami a biológia témakörébe tartozik.
Címe: “Ahogy az állatok esznek.”

 

Ezt is ugyanaz a szervezet készítette, mint az első kisfilmet.

Kémia, fizika, biológia tanárok és ezen tárgyakat utáló utáló diákok figyelem! 🙂
Az említett ‘Beauty of Science‘ sorozatban jelenleg 73 hasonlóan szép és igényes, oktatást illetve tanulást támogató videó érhető el.

 


(Ez a mű a CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – kattintható és adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)

Ez is érdekelhet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük