Méhek, ahogy nem ismered őket
A házi méhek – vagy másik közismert nevükön – a keleti mézelő méhek úgy élnek az emberek tudatában, mint a méh társadalom szinte kizárólagos képviselői.
Amikor szóba kerülnek a méhek, 100 emberből 99 a házi méhekre asszociál, vagyis ez jut először eszükbe.
Ez persze nem véletlen, hiszen a mézelő méheket több ezer év óta tartják kvázi háziállatként.
Terméküket, a mézet pedig nem csak élelemként, hanem orvosságként is használták már a korai civilizációs kultúrák emberei is.
Pedig a méhek fajta-gazdagsága elképesztően széles körű.
Kevesen gondolnák, hogy szélesebben értelmezve több mint 20.000 vadméh faj (méhalkatúak családja) él a Földön.
Döntő többségük ráadásul nem nagy kolóniákban, hanem kis csoportokban vagy magányosan éli mindennapjait.
Evolúciós fejlődésük során pedig számos méh faj specializálódott a környezetében jellemzően előforduló virágzó növények látogatására és így azok beporzására.
Ennek tudatosítása pedig nem kevesebbet jelenthet, mint a jelen kor élelmezési gondjainak, pontosabban a problémák egy szegmensének a megszüntetését.
Nevezetesen a beporzás elmaradása miatt fellépő terméshozam csökkenést.
Néhány napja került fel a legnagyobb videó megosztó portál felületére a Deutsche Welle „Mission Earth” című, „Miért a rossz méheket mentjük? alcímű magyar nyelvű kisfilmje.
Minden ” zöld gondolkodású” olvasónknak ajánljuk a megnézését.
Számos tévhitet oszlat el ez a rövid, 8 perces ismeretterjesztő.
Kiderül például, hogy nem a háziméhek szorulnak igazán védelemre, mert ők köszönik jól vannak és jelentősen nőtt az állományuk az utóbbi évtizedekben.
Sokkal inkább a jóval kevésbé ismert vadméh fajok állományát kell óvni.
A méhekkel kapcsolatos szemléletünket jól jellemzi, hogy a méhek világnapjának dátumát is egy olyan tudós – Anton Jansa – születésnapjának dátuma inspirálta, aki a nyugati mézelő méhek – házi méhek – kutatásával szerzett elévülhetetlen érdemeket.
Korábban mi is írtunk már arról, hogy a beporzás nem csak a háziméhek kiváltsága. Sőt!
A természet, emberi megközelítésben értéksemleges ugyan, de erősen környezet optimalizált.
Ezt a környezet optimalizáltságát pedig az „okos ember” igen jól hasznosíthatná a saját érték prioritásai mentén.
Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedek katasztrofális hatással voltak a rovarok világára – mintegy 80%-al csökkent állományuk – a házi méhek száma ez alatt az idő alatt arányaiban megegyező mértékben – 80% – nőtt.
Ez persze nem véletlen.
Az emberi gondoskodás áll a hátterében.
Még csak rovarirtó szereket sem kell használni ahhoz, hogy radikálisan lecsökkenjen a vadméh állomány.
Elég, ha nagy területeken folytatunk monokultúrás növénytermesztést.
Egy hatalmas napraforgó vagy repce mezőt kiválóan tudnak hasznosítani a méhészek azzal, hogy virágzási időben odaviszik a háziméheket.
Amikor elvirágzott a terület, akkor tovább állnak a méhcsaládjaikkal egy másik, éppen virágzó monokultúrás területre.
A vadméhek szemszögéből viszont az ilyen területek gyakorlatilag túlélésre alkalmatlan sivatagok.
Hiába van 1-2 hétig kaja bőség, ha utána hónapokig semmi táplálékot nem találnak.
Őket senki nem visz tovább egy másik virágzó Kánaánba.
Így a méhek többsége és a többi beporzó faj kihal az ilyen területekről.
Ezt akár egy vállrándítással el is intézhetnénk, mondván, hogy az emberi kaját biztosították a többi meg nem számít.
Csakhogy, ahogy az elején már említettük, a természet bár értéksemleges, de a környezetére erősen optimalizált.
Ez jelen esetben azt jelenti, hogy a monokultúrás területek szűkebb környezetében élő faj specifikus beporzó rovarok is kihalnak.
Tehát mondjuk nem lesz vadméh, ami a napraforgó mező melletti almafaültetvényt beporozza.
Pedig rengeteg növény-fajspecifikus vadméh faj létezik, ami sokkal hatékonyabb egy adott növényfaj beporzásában, mint mézelő társaik.
Biztos kevesen hallottak például az almafákra specializálódott szarvas faliméhről, amiből akár már pár száz példány is képes beporozni 10.000 négyzetméternyi alma ültetvényt. Ezt a munkát a háziméh csak tízezres nagyságrendű állománnyal képes helyettesíteni.
Egy monokultúrás területen azonban nem él meg egy növényfajra specializálódott faj, mert folyamatosan hozzáférhető élelem hiányában mondjuk a szarvas faliméh nem tudja megvárni az almafák virágzási idejét.
Ha nem keres új életteret magának egyszerűen éhen hal.
Itt jönnek a képbe a virágzó vadnövények, aminek többségét hajlamosak vagyunk gyomnövényként definiálni.
Ezek a gyomnövények biztosítják a beporzó fajok, főleg a fajspecifikus egyedek túlélését.
A különféle vadvirágok a vegetációs időszak teljes időtartama alatt ellátják élelemmel a beporzó rovarokat, így van idejük kivárni annak a növénynek a virágzását, aminek ők a beporzó mesterei.
Egyre több helyen kezdik felismerni a „gyomnövények” jelenlétének fontosságát.
A fejlett mezőgazdasági kultúrájú nyugat európai országok közül, már több helyen jogszabály írja elő a monokultúrás növénytermesztéssel foglalkozó gazdáknak, hogy a terület 3-5%-án kötelező vadvirág szigeteket kialakítani.
Ennek a felismerésnek része az is, hogy az európai városokban egyre több helyen alakítanak ki méhlegelőket.
Már nálunk is kezd a városkép megszokott részévé válni ez a hasznos kezdeményezés.
A fejekben persze nem megy ilyen gyorsan a szemlélet váltás.
Sokan még mindig csak gondozatlan, gyomos területként tekintenek a városi betonrengetegben fel-fel tűnő, térdig érő vadvirágokban dús méhlegelőkre. (Természetesen nem a gondozatlan ipari területek parlagfű tengerére gondolunk.)
Ezek, a szépen nyírt pázsit biosivatag mivoltával ellentétben valódi életterek.
Táplálékban dúskáló terülj-terülj asztalkák.
Érdemes jól az emlékezetünkbe vésni, hogy ezek a virágos területek nem elsősorban a mézelő méheknek biztosítanak folyamatosan táplálékot.
Sokkal inkább azoknak a jórészt kevéssé ismert fajoknak, amik beporzásukkal biztosítják, hogy a gyümölcsök és zöldségek gond nélkül teremhessenek hazánkban.
Ne gondold, hogy semmit sem tehetsz a vadméhek védelmében!
Te is részesévé válhatsz ennek a hasznos folyamatnak.
Ültess a kertedbe egy pár négyzetméteren, vagy akár egy cserépbe az erkélyeden egy pár tucat virágzó gyomnövényt, vadvirágot. Ha netán folyamatosan egy kis vizet is biztosítasz mellette az már maga a bőség kosara..
Meglátod, néhány hét alatt rendszeresen visszajáró, korábban nem látott kosztosaid lesznek.
Kép: freepik
(Ez az írás a CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – kattintható és adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)
