Jégeső kialakulása, keletkezése nyáron
A jégeső szerencsére nem túl gyakori csapadék forma Magyarországon.
Nálunk szinte kizárólag csak nyáron találkozhatunk jégszemek formájában hulló égi áldással.
Ennek az az oka, hogy a jégeső kialakulása meglehetősen speciális feltételek egyszerre történő meglétét igényli.
Úgy is mondhatnánk, hogy a felhőképződés alapvető folyamatainak kell jelentősen felgyorsulniuk ahhoz, hogy jégeső hulljon a földre.
A közhiedelemmel ellentétben a téli hónapokban hulló fagyott csapadék – hó, jégdara stb. – egészen más körülmények között képződik mint a jégeső.
A víz formájában lehulló csapadék – eső – pedig azért folyékony halmazállapotú, mert létrejötte során nem álltak fenn a kellő méretű jégszem képződés feltételei.
Azért fogalmaztunk úgy, hogy „kellő méretű jégszem”, mert a földre esőcseppek formájában lehulló csapadék számos esetben jégként kezdi meg lefelé tartó útját.
Lefelé hullása során azonban olyan meleg levegőrétegeken halad át, ami út közben felolvasztja a jeget és így vízcseppek formájában éri el a talajt.
Egyik korábbi írásunkban, ami a felhők súlyára fókuszál, leírtuk már a felhők kialakulásának főbb lépéseit.
Ebből is tudhatjuk, hogy egy folyamatos körforgás részeként a földön lévő csapadék a napsugárzás hatására vízpára formájában elkezd felemelkedni.
Ez a konvekciós áramlásnak nevezett jelenség addig tart, amíg az emelkedő vízpára el nem ér abba a magasságba, ahol már nem tudja megtartani ezt a halmazállapotát.
Ez akkor történik meg ha az adott magasságban a levegő relatív páratartalma eléri a 100%-ot.
Ekkor pedig a párából apró vízcseppek formájában kiválik a víz, azaz kondenzálódik és kialakul a felhő.
A kialakult felhő a párautánpótlás következtében egyre csak nő. Széltében és magasságában egyaránt.
A felhő megmaradását a benne lévő nedvesség felhőn belüli körforgása biztosítja egy ideig.
Amikor annyi víz gyűlik össze a felhőben, amit már nem bír „megtartani”, akkor eső formájában lehullik a földre.
A körforgás pedig kezdődik újra.
Hogy alakul ki a jégeső?
Nos a jégeső kialakulása is a jeget hordozó felhők létrejöttével kezdődik.
Ezek a felhők pedig jellemzően zivatarfelhők, annak is kvázi speciális változatai.
A zivatarfelhők kialakulását a magas nedvességtartalmú instabil meleg levegő jelenléte alapozza meg.
A meleg felszín – vagy más időjárási esemény – ezt a levegőt felgyorsult sebességgel emeli felfelé.
Kialakul a zivatarfelhő.
Az extrém mennyiségű felemelkedő vízpára hirtelen nagy mennyiségben kondenzálódik.
A kondenzálódás folyamatát nagy mértékben segítik a felszálló légtömegben lévő apró szilárd részecskék.
Ezek főleg porszemek illetve ammónium szulfát és só tartalmúak.
Ennek következtében a felhő extrém sebességgel kezd el növekedni, főleg felfelé tornyosulni.
Minél intenzívebben növekszik, annál gyorsabbak lesznek a benne lejátszódó folyamatok is.
Minél magasabbra nő, annál gyorsabb lesz benne a felfelé áramló légmozgás. Akár csak egy kéményben.
Ez az intenzíven felfelé áramló levegő nem engedi a vízcseppeket lehullani a kiválási magasság környékén, hanem magával ragadja az egyre hidegebb magasabb légrétegekbe.
Egy borsószem nagyságú jég kialakulásához kb. 40km/ óra sebességű felszálló áramlás szükséges.
Egy golflabda méretűhöz már 100km/h, tyúktojás mérethez 110 km/h, teniszlabda nagyságúhoz pedig már kb.125km/h sebesség szükséges.
Ilyenkor alakulnak ki a jégszemek, mégpedig jellemzően kétféle módon.
A jégszemek kialakulása
1./Száraz növekedésű jég
Ha a felfelé áramló levőben lévő apró részecskék extrém hideg zónán haladnak keresztül, akkor azonnal rájuk fagy a víz amivel találkoznak.
Ilyenkor a vízcseppekben lévő apró légbuborékok is a jégbe fagynak.
Formájuk általában szabályos.
Ez az oka, hogy az ilyen módon kialakult jégszemek nem klasszikus átlátszó jégdarabok, hanem inkább fehéresen opálosak.
2./Nedves növekedésű jég
Amikor a jég magja fagypont alatti de nem extrém hideg részen halad keresztül, akkor a víz ugyan ráfagy, de elég lassan ahhoz, hogy a benne lévő levegő eltávozhasson belőle.
A nedves növekedésű jég felfelé tartó útja során több nedvességet tud megkötni, mert az elsőként kialakuló kisebb jégdarabhoz hozzátapadhatnak további különálló jégdarabok is. Így felfelé tartó útja során folyamatosan növekszik.
Formájuk ritkán szabályos, inkább olyan mintha sok kisebb részből rakták volna össze.
Az így kialakuló jég szinte teljesen átlátszó.
A két mód persze együtt is alakíthatja a jeget, amikor extrém és „simán hideg” rétegeken is keresztül halad.
Sőt a kialakult jégdarabok akár többször is megjárhatják a felhőréteg felső és alsóbb szintjeit.
Feltételezések szerint a legnagyobb darabok így keletkeznek.
A legnagyobb lehulló jégdarabok nedves növekedésű jégdarab óriások.
A világ dokumentáltan legnagyobb csapadék-jege 2010 július 23-án pottyant le az égből az amerikai Vivien-ben (Dél Dakota).
Átmérője 20 cm, kerülete 47 cm, tömege 88 dkg volt.
A klímaváltozás egyik jelenségeként, az utóbbi időben, Európa középső régióiban is egyre gyakrabban találkozhatunk a zivatarfelhők egyik speciális válfajával a szupercellákkal.
Legutóbb jelen írásunk megjelenése előtt két nappal tapasztalhattuk meg mi is ennek pusztító hatását.
Ezekben az alakzatokban a felhők akár 10-15 km magasságig is felnyúlhatnak, extrém sebességű felfelé áramlást előidézve.
Ezek akár órákon keresztül fennálló heves viharokat, vonuló jégesőket produkálhatnak.
Körkörös mozgású tölcsérei a földig érhetnek, romboló erejű tornádókat létrehozva.
Szerkesztett kiemelt képünk forrása: US NOAA National Weather Service
(Ez az írás a CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – kattintható és adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)
