Vihar a medence körül
Furcsa egy országban élünk. Egy olyan szegletében Európának ahol sokan szeretik, ha az ember nem gondolkodik. Persze hálás feladat publikálni olyan közönségnek, akik pavlovi reflexszel kezdenek nyáladzani minden hír koncon, még mielőtt az információ a józan eszükhöz megérkezne. De azért könyörgöm, gondolkodjunk!
A Katinka kontra Kiss sorozat epizódjai a szemünk előtt peregnek, mint bármely latin Tv sorozat, hogy tornyosuló érzelmeink elfedjék az értelmünk diktálta válaszokat. Mert ha gondolkodnánk, akkor rögtön rájönnénk, hogy nincs a világon olyan szövetségi kapitány, aki azért mondana le – önszántából – mert az egyik versenyzője csúnyán nézett rá, vagy éppen nem nézett rá./ Mi lett volna Mészöly Kálmánnal annak idején?!/ Persze ehhez előtte le kell számolni azzal a sugallt sztereotípiával, a szappanopera díszletein átlátva, hogy itt nem egy neveletlen kislány és egy idős bácsi küzd a porondon, hanem egy többszörös világbajnok sportoló és a legeredményesebb magyar sportszövetség szövetségi kapitánya került látszólag összetűzésbe. Kettőjük kapcsolata nem csak a sportoló és szövetség kapcsolata, hanem ezen felül mindaz amit személyükben megtestesítenek. Országimidzset, reklámértéket, gazdasági érdekeket és sportdiplomáciát, múltat, jelent és jövőt…
Ezektől a különbségektől eltekintve azonban mindketten ugyanazokért a célokért küzdenek, elvitathatatlan eredményekkel a hátuk mögött. Ebben nagyon hasonlítanak, de ugyanakkor hatalmas szakadék is tátong közöttük.
Egyikük olyan társadalmi közegben szocializálódott, ahol a hallgatás, tűrés és sorból ki nem lógás a mindennapi túlélés gyakorlata volt, míg a másikuk azt tanulta, hogy soha ne adja fel a szabadságát, álmait, céljait és küzdjön értük körömszakadtáig.
Ez, a társadalmunkban is meglévő kettősség tört a felszínre most elemi erővel, hogy lássa mindenki, akinek van szeme hozzá. Ennek a két kiváló embernek jutott az a hálátlan feladat, hogy eredménnyel próbáljanak megvívni egy olyan csatát, amelyet már réges régen saját társadalmunknak kellett volna megvívnia. A kirakatban persze ehhez rakódik némi sallang, politika, rágalom és ármány. A lényeg azonban ezek mögött húzódik.
Ez a vita nem két ember között zajlik és legkevésbé csak a sportról szól. Ez a vita arról szól ,hogy a fal lebontása mikor történik meg végre a
Kép:facebook.com/katinkahosszu
fejekben is. Mikorra jut el az emberek java része ahhoz a felismeréshez, hogy az egyenes tartás nem jelent ellenséget, hogy a meggyőződésünk védelme társadalmi létünk természetes eleme.. Mikorra ismerjük fel végre, hogy a hitelesség az erkölcsi tartásból fakad, az erkölcsi tartást pedig a tettek alapozzák meg. Azok a tettek, amelyeket megtettünk, azok a csaták amelyeket megvívtunk.
Ennek a két embernek vállvetve kell haladnia, győztesen elhagyni a kishitüség, átlagosság és rosszindulat csataterét, mert Magyarországnak nagy szüksége van kiemelkedő tudásra és teljesítményre egyaránt!
Mindkettőjüknek drukkolok.
-Ha tetszett az írás, kérlek, lájkold az oldalt:-)
