Te mit szánsz Örökségül a gyerekednek?

 Kép:pixabay

Kép:pixabay

Örökség.

Telnek, múlnak az évek, gyerekeinek felnőttek, és lassan el kell gondolkozni, hogy mit is hagyunk itt nekik örökségbe?! Mi lesz az amit magunk után hagyunk itt, a földi létben? Mit adjunk, mit adhatunk amitől neki könnyebb lesz? Autót, házat, pénzt, felépített üzletet?

Egyetlen gyermekem mit adjak én teneked?

Mit kaptunk mi és mit kaptak szüleink örökül, mi az amit tovább tudunk adni, amivel, amiért érdemes tovább dolgozni, élni, menni?

Kaptunk mindannyian több generáción átívelő érzéseket, gondolatokat és családi mintákat, megmutatták, hogy szerintük hogyan érdemes élni. Voltak akik kaptak pénzt, házat, üzletet, lehetőséget, de vajon kik kaptak valódi értéket?!

Megkaptuk mindazt, amit ők adni tudtak nekünk, ezzel indultunk el és most rajtunk a sor, hogy mi is adjunk. Adjunk, de mit? Azt amit mi is kaptunk? Mi örülünk, örültünk annak amit adtak nekünk?

Mi az örökségünktől boldog emberek lettünk? Itt az ideje, hogy ezzel számot vessünk…

Családokat látok, örökölt mintákat, érzéseket, gondolatokat, cselekedeteket, olyanokat amiket senki sem érti, hogy miért teszi, de mégis azt teszi, amit tesz…bánatot látok, hiányt, elszenvedett sorsokat, titkokat és átkokat…senki nem beszél róla, de a többség érzi, és azt is tudjuk, hogy sorsunk magunkkal cipelni…cipeljük, mert kaptuk, s ha kaptuk, örüljünk neki, hiszen ezt mi kaptuk örökségül! Ezt szánták nekünk. Mi  pedig  kényszerűen elfogadtuk, mert mást nem tehetünk, hiszen gyerekek vagyunk. Mi vagyunk a kicsik, el kell fogadjuk. Mindazt amit szánnak, adnak nekünk. Feltételek nélkül, elvárások nélkül, úgy ahogy adják, és annyit amennyit adnak. Nekünk pontosan ez és ennyi jutott…neked is és nekem is!

Most már látom, már észre veszem…mert megtanultam, mert több lettem. Többé váltam, hiszen ez a dolgom a családban. Anyámból és apámból lettem, és egy kicsivel több…ezzel a többel együtt érthettem meg mindazt amit ők, a szüleim, nem láttak, nem értettek. Ezzel együtt vagyok képes változtatni sorsomon és azon, hogy ÉN mit hagyok örökségül gyerekeimnek.

Tisztelettel meghajolok őseim előtt, megköszönöm az életemet amit tőlük kaptam, tiszteletemet fejezem ki sorsuk előtt, hiszen nekem így ezt megélnem már nem kell, és én tovább lépek…megtehetem. Mert Béke, Szeretet van a szívemben és megértettem a lényeget: amit valaki már megélt, megtapasztalt, azt neked már nem kell! Nem kell tovább vinni azt a terhet amit egy másik ember már letett…az nem a tied.

Látom az ősöket, látom és értem mindazt amit rám hagytak, elfogadom tőlük, és aztán tovább megyek. Minden léptemmel, ahogy tőlük távolodom egyre tisztább minden. Megnézem mi van a zsákomban, s felhasználom azokat a dolgokat amik hasznomra válhatnak. Elfogadom a múltból hozott, számomra is értékes energia potenciálokat és feltöltöm, megtöltöm új lehetőségekkel azokat. Elfogadom és új életet lehelek bele…így lesz az enyémmé, így leszek benne én, az én világom, az én valóságom.

Magammal hoztam mindent, ami segített és támogatott engem…

S most azon gondolkozom, mit adjak tovább, mi az amit jó szívvel adok örökségbe?!

Olyat szeretnék adni, amit megőriznek, amiről szívesen emlékeznek arra akitől kapták, olyat szeretnék adni, aminek van, létezik valódi értéke és értelme.

Adni szeretnék, de nem csak a saját gyerekeimnek. Adni fogok minden gyereknek, mert ők ennek az örökségnek nagyon örülnek. Nekik adom azt a tudást, amivel igazán szabaddá lehetnek. Nekik adom a gyermekkor valódi örömét és szabadságát, a félelem nélküli, boldog gyermeki létet. Megszólítom a szülőket, hogy adjunk együtt örökséget gyerekinknek!

Adjunk örökségül szeretetet, boldogságot, szabadságot, lehetőségeket!

Dolgozzunk mi szülők azért, hogy gyerekeink tiszta családi mintákból indulhassanak, hogy ők szabad felnőttek lehessenek. Segítsük őket abban, hogy mielőbb kiszabaduljanak a régi mintákból és valódi Önmagukra találhassanak, hogy egyenként és együtt is szabaddá válhassanak, hogy folyamatosan fejlődhessenek, alkothassanak.

Fogjunk most össze és adjunk együtt valódi örökséget gyerekeinknek!

Látok egy világot ahol a fiatal felnőttek valóban hálásak amikor hátra fordulnak szüleikhez. Hálásak mindazért amit kaptak, ahogy kapták, hálásak azért, hogy pontosan abba a családba születtek. Tisztelik, szívből tisztelik az őseiket, a valódi bölcsességet és tanítást amit tőlük kaptak.

Látom ezt a világot, most van születőben…

Mikor lehet valóság?

Az csak attól függ, hogy TE mit szánsz Örökségül a gyerekeknek!

 

Forrás:talentumok-lélekébredés

Ez is érdekelhet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.