Szülői tiltakozás, polgári engedetlenség.

Megtörtént! #nemleszeksuliban

Az első polgári engedetlenségi mozgalom a demokratikus Magyarország történetében.
Ez a szülői tiltakozás nem sztrájk volt és nem is tüntetés.
A résztvevők nem köthetők gazdasági csoporthoz vagy érdekeltséghez, nem köthetők szakmához vagy politikai elhivatottsághoz, valláshoz, földrajzi tényezőhöz, anyagi helyzethez, társadalmi réteghez.
Ez az esemény egyetlen dologhoz köthető, a szülő-gyermek kapcsolathoz és a szülők ebből fakadó kötelezettségéhez.
Minden olyan megközelítés, amely negligálja ezt az alapvetést téves következtetésre fog jutni mind az okok, mind pedig a célok tekintetében.

Nem érdemes számháborúba sem bocsátkozni, hogy mennyien vettek részt benne.
Hibás megközelítés.
Más eredmény lesz jobbról és más balról.

Ráadásul a jelentős, különböző okokra visszavezethető látencia miatt, még a kézzel fogható számok is téves viszonyítási mértéket indukálnak
Ha összefüggéseiben vizsgáljuk a dolgokat – kockásingesek+nem leszek suliban – nyilvánvaló, hogy már a százezres nagyságrend határait is feszegeti az érdekelt kör. Ezt nem felismerni, nem látni, olyan mértékű vakság, amelyet kizárólag a politika torz képet eredményező szemüvegén keresztül történő látásmód magyarázhat.

Ezt a szemüveget le kell venni. Morális, funkcionális és jól felfogott politikai okok miatt is.

Darvin óta tudjuk, hogy nem a legerősebbek élnek túl, még csak nem is a legokosabbak, hanem a leginkább alkalmazkodóképesek.
A szülő gyermek kapcsolat erős. Nagyon erős. Tökéletesen és folyamatosan alkalmazkodik természeti és társadalmi környezetek változásához az idők kezdete óta.
A szülő megvédi a gyerekét, szélsőséges estben akár az élete árán is. Így van kódolva.

Ezért is felesleges, álságos és hiteltelen minden olyan megjegyzés, amely ezt az engedetlenségi mozgalmat azzal a kijelentéssel próbálja dehonesztálni, hogy gyerekeiket maguk elé tartva akarnak eredményeket elérni. Már a feltételezés is sértő minden tisztességes szülő számára.
Ideje lenne végre megérteni, hogy a gyerekek nem eszközei, hanem céljai ennek a mozgalomnak.
Megkérdőjelezni, netán minősíteni egy ilyen kapcsolatból fakadó igény helyénvalóságát emberileg botorság, társadalmilag szűklátókörűség, politikailag pedig fatális hiba.
A szülők és a gyerekek nem egy részei a társadalomnak. Ők maguk a társadalom.

Amikor egy társadalom valamelyik területén kedvezőtlen folyamatokat indukál a meglévő szabályozási rendszer, és ezek a folyamatok alapvető emberi értékrendeket is sértenek, akkor az önszabályozási folyamatok működésbe lépnek. Első lépésként felhívják a figyelmet a probléma létére.
Hitelességükhöz nem férhet kétség, azt már a kialakulási módjuk is determinálja.
A polgári engedetlenség résztvevői, ahogy neve is jelzi, csak polgárok, a társadalom tagjai. Minden más kategorizálás indifferens.
Céljaik ebből fakadóan, jellemzően egyetemleges, össztársadalmi igények.
Ez most sincs másképp.