A nagy diákmunka hack
A diákmunkát eredetileg azért találták ki, hogy a kispénzű fiatalok legális keretek között kereshessenek egy kis zsebpénzt, a munkaadók pedig enyhíthessenek a szezonálisan fellépő munkaerő hiányukon.
Korábban ez szinte kizárólag a nyári időszakot érintette.
Kedvelt lehetőség volt a diákmunka azokban a családokban is, ahol a rendelkezésre álló szűkös anyagi lehetőségek miatt gondot okozott egy nappali tagozatos tanuló eltartása.
Napjainkra azonban ez már teljesen átalakult.
Ma már komplett fejlesztési projekteket is kiadnak diákmunkás csoportoknak
Talán keveseknek tűnik fel az a furcsa állapot, hogy a diákszövetkezetek garmadával kínálnak olyan munkalehetőséget, amely a tényleges munkáltatónál közvetlenül nem is mindig érhető el.
Sőt, az álláshirdetési portálok némelyikén már több a diákszövetkezetes munka ajánlat mint a közvetlen céges.
Egyre másra (át)alakulnak az olyan álláshirdetési portálok is, amelyek már külön kategóriában fókuszálnak a diákmunkára.
Vajon mi állhat a diákmunka-boom mögött?
Miért keresik a legnagyobb multik is számolatlanul a diákokat?
Elsősorban azért, mert a diák sokkal olcsóbb munkaerő, mint egy alkalmazott.
Ez ugyan korábban is így volt, de mára kialakult az a korábban hiányzó szervezeti és technikai háttér, amellyel folyamatosan és zökkenőmentesen lehet az igényeket követni.
Aztán meg azért is, mert kialakulóban van egy olyan strukturális munkaerő hiány, amely egyes cégek működését már komolyan veszélyezteti. A diákmunkás tömeg stabil hátteret jelenthet.
Utoljára, de nem utolsó sorban pedig azért, mert a közvetítőknek és a „háttérintézményeknek” is zsíros buli.
(Vajon mennyit kaszál például az a munkaalkalmassági orvos, akihez egy több tízezres diáklétszámú szövetkezet küldi a frissen belépő diákjait, több ezres fizetési kötelezettség terhével…?)
Jól jelzi a diákmunka árérzékenységét, jelentőségét és érdekköreinek befolyását az az alig egy éves történet, amelyről mi is írtunk korábban.
A törvényalkotó munka során olyan szabályozás született, hogy 2017 elejétől a diákmunkásokat is megillette volna a rendes szabadság. A diákokat persze ez nem érdekelte volna, mert nem szabadságért, hanem a pénzért dolgoznak.
Igen ám, de a szerződés lejártával ki kellett volna fizetni nekik a ki nem vett szabadságukat. Ez a gyakorlatban azt jelentette volna, hogy minden ledolgozott 13 nap után plusz egy napnyi pénzt kellett volna kifizetni a diákoknak, ami közel 8%-al drágította volna ezt a munkaformát.
A vonatkozó törvényi részt azon a napon semmisítették meg, amikor hatályba lépett volna.
Eddig a történet.
A befolyás nagyságrendjének megítélését olvasóinkra bízzuk.
A korábbi zsebpénz gyűjtési akciók mára gazdaságformáló jelentőségű területté váltak.
A diák olcsóbban is hajlandó dolgozni, mint végzett társa – és itt most elsősorban a kurrens szakmákra gondolunk – mert neki ebből nem megélni, családot fenntartani kell.
Nem véletlen például, hogy olyan szakmákban is jelentős az igény a diákmunkára, ahol korábban hírmondóját sem láttuk.
Alaposan megnőtt például a diák programozók utáni kereslet.
Bár rendelkezésre állásuk nem annyira biztos mint egy alkalmazotté, de kárpótolja a megbízót, hogy velük szinte féláron lehet megúszni egy fejlesztési projektet.
A diákmunka összességében persze hasznos, mert olyan pótlólagos munkaerőt lehet általa bevonni, amelyet a munkaerőpiac sok esetben nélkülözni kénytelen – adott feltételek mellett.
A jelen lévő anomáliák oka nem a diákmunka elképzelés helytelensége, hanem a hazai munkaerőpiac sajátossága.
No meg persze a legendásan kreatív vállalkozói és multis furfang.
A diákmunka amúgy jó dolog, szükség van rá.
(Ez a mű a CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)
