Föld napja – rendhagyó köszöntés

A Föld napja 2023-ban is április 22-én, szombaton lesz.
Még egy sztereotip „mentsük meg a Földet” ünnep.
Magyarországon 1990-óta minden évben ünnepeljük, hasonlóan a világ több mint 170 országához.

Ma már mindennek van napja, ezért egyikre sem figyelünk oda. Elvész a jó szándék teljesítmény-kényszeres, zaklatott világunk mindennapi forgatagában.

Egész egyszerűen azért, mert már nem érik el az ingerküszöbünket.

Nagy kár, mert a cél nemes.

Az idei évben a jelszavak – fákat a földnek, étrendünk és éghajlat, hüvelyesek éve – szokásos módon, globális értékrendet próbálnak közvetíteni az embernek.
Az embernek, aki közvetlenül vajmi kevés kapcsolatban áll az esőerdőkkel, olvadó sarki jéghegyekkel vagy az óceánokban lebegő szemét-kontinensekkel.

Az ember kilép az ajtón és elmegy a munkahelyére dolgozni, utána meg hazamegy.
Hétvégén esetleg utazik vagy kirándul. Ez a mindennapok realitása.
Ebben kell gondolkodni, mert ez a valós látókörünk. Itt lehet, és itt kell megragadni a dolgok esszenciáját, merthogy a globális látásmód persze fontos, de elsődleges ráhatásunk mégiscsak a közvetlen környezetünkre van.

Első lépésként ezt a környezetet kell megtanulnunk becsülni és megóvni. Ha ezt mindenki megtenné, nem lenne szükség globális jelszavakra.

Amikor a Föld napja témában anyagot gyűjtöttem összeakadtam egy fényképalbummal, aminek a címe igen rendhagyó volt.

„A Föld zenéje, azoknak akik meghallják.”

Az albumban képek voltak. A Föld képei.

De nem az Antarktiszról, hanem a kert végéből, a szomszéd utca széléről, a munkahelyre vezető útról meg a hétvégi sétából.
Képekben testet öltő érzések, a Föld kézzelfogható szeretete.
Apróságok, amiket észre sem veszünk. Egy méhecske amint virágport keres,vadvirágok az út mentén vagy egy apró madár a kerti bokron .
Ez (is) az a Föld, aminek gondját kell viselnünk.

A Föld napja a mindennapokról szól. Minden nap.
Rólunk emberekről és arról a közegről, amely körbevesz minket. Néha jól látható módon, néha pedig láthatatlanul.

Örömmel ajánlom olvasóim figyelmébe az említett album néhány képét és készítőjének gondolatait.

Tavasz van .
Rohanó mindennapjainkban és különösen a városlakóknak szinte fel sem tűnik a természet változása.

Nagyvárosban nőttem fel, és ha kijutottam a természetbe mindig valami melegség valami rácsodálkozás kerített hatalmába.
Hatással voltak rám az évszakok változásai, az időjárás szélsőséges elemei.
Így mindig tudtam örülni egy napsütéses balzsamos tavaszi estének vagy egy borongós, szeles, esős őszi délelőttnek.

Kutyás vagyok, így sokat járok sétálni.

Nem kötelességnek érzem vagy feladatnak …hanem minden útvonal egy megtervezett kirándulás, felfedezés.
Akár hová is visz az utam, mindenütt rálelek valami szemet gyönyörködtet természet alkotta szépségre.

Hobbim lett a fotózás, és bár még gyerekcipőben járok gyakorlásával igyekszem megörökíteni olyan pillanatokat, ahol a fények játéka, a táj hangulata magával ragad, hogy megoszthassam őket mással is .
A természet apró kincsei ott hevernek mindennap előttünk, csak nyitott szemmel és befogadó lélekkel kell járnunk.

Ezen a napon ezzel a néhány gondolattal és képpel szeretnem inspirálni, és motiválni a környezetemet.
Védjük, őrizzük meg a Földet, hogy gyermekeink és az őket követő generációknak is lehessen része ezekben a szépségekben.

A képek és gondolatok forrása: Pintér Szilvia