E-kereskedelem – több méz a madzagon
Az e-kereskedelem látványos előretörése mögött nem csak kényelmi, technikai, de igen erős pszichológiai tényezők is szerepet játszanak.
A piaci szereplők egy része ezekre a pszichés hatásokra tudatosan támaszkodik, míg másoknak halvány lila fogalmuk sincs róla.
Írásunkból kiderül, hogy milyen ” digitális függőség” áll a háttérben és miért nőnek sokkal gyorsabban az online vásárlások minden más vásárlási formánál.
Már évek óta töretlen az a tendencia, hogy az online kereskedelem bővülési üteme rendre meghaladja a hagyományos kereskedelmi formák növekedési mértékét.
Hihetetlennek hangzik, de az e-kereskedelmet még hormonrendszerünk működési mechanizmusa is támogatja
Mi magyarok ráadásul még az európai átlagot is túlszárnyaljuk.
A kontinens 11-12%-os átlagos növekedését jó 50%-al előzik a hazai értékek. Ma már a hazai kiskereskedelmi forgalomnak mintegy 5%-a elektronikus csatornákon realizálódik.
Ez nagyságrendileg évi közel 500 milliárd forintot jelent.
A hazai e-áruház helyzet persze a kis belföldi piac miatt több tekintetben is torzulásokat mutat.
Elég arra a két meghatározó jellegzetességre gondolni, hogy a sok ezer működő áruház ellenére a szektor éves forgalmának egyharmadát 10 cég uralja, valamint a rendelések közel fele a fővárosból és környékéről érkezik.
A webáruházak fejlődése szerencsére már nálunk is túljutott azon a kezdeti vadnyugati korszakon, amikor még vígan lubickoltak a zavarosban a „lehúzós” oldalak.
Megjelentek a szektort piaci alapon ellenőrző és igen hasznos szolgáltatást nyújtó termék- és árösszehasonlító oldalak, amelyek rövid úton kirostálták a féktelenül nyerészkedőket.
A hazai helyzet dióhéjban történő áttekintése után nézzük meg, hogy milyen furcsa láthatatlan erő támogatja az e-kereskedelem térhódítását.
A kényelmi és időkímélő okokkal most nem foglalkozunk, csak a mentálissal.
Bizonyára sokan nem is gondolják, hogy ez jelentősen összefügg például az online közösségi jelenlétünkkel, internet használati szokásainkkal, beleértve a levelezési rendszerektől kapott impulzusokat is.
Konkrétan arról van szó, hogy a digitális világból rendszeresen kapunk olyan impulzusokat, amelyekre szervezetünk különféle hormonok kibocsátásával válaszol. Ezek agyunk jutalmazási központját stimulálják.
Örülünk, elégedettek és boldogok vagyunk tőle.
(Maga a számítógépes mánia vagy közösségi függőség is hasonló alapokon fejlődik ki.)
Nem kell nagy dolgokra gondolni.
Elég meglátni, hogy beérkezett hírlevelünk van, vagy csak a pici jelzést a monitor alján és máris működésbe lépnek a boldogsághormonok.
Hasonló a hatás, ha egy nekünk tetsző árucikket pillantunk meg a képernyőn.
Azt meg ugye nem kell magyarázni, hogy a webáruházakban megjelenő több száz vagy ezer termékből sokkal hamarabb akad egy nekünk tetsző, mint mondjuk egy boltban bóklászva.
Szervezetünk megjegyzi ezeket a pozitív impulzusokat és legközelebbi vásárlási szándékunk során kvázi „kényszeríteni” fog bennünket, hogy először online nézzünk körül.
Onnan ugyanis jó eséllyel kapunk gyakran ismétlődő pozitív impulzusokat – még akkor is, ha csak nézelődünk és nem veszünk semmit.
Képletesen szólva, itt több méz van a madzagon.
Az elkövetkező években digitális függőségünk minden előrejelzés szerint tovább fog növekedni.
Az ezzel járó mentális változások gyakorlatilag elkerülhetetlenek.
A webáruházak pedig örülhetnek, mert belső motivációs mechanizmusunk az ő növekedésüket támogatja.
(Ez a mű a CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)
