Állatok világnapja – emberi gondolatok

Közeleg az állatok világnapja.
A állatok világnapját 1931-óta október 4-én, Ferenc napján ünnepeljük.
Ez a nap a ferences rend megalapítójának, Assisi Szent Ferencnek, az állatok védőszentjének halála napja.(1226)

Ilyenkor rengeteg ember figyelme fordul a körülöttünk élő állatok felé, mert az állatok világnapjának legfontosabb üzenete az, hogy éljünk harmóniában a minket körülvevő élőlényekkel és a tágan értelmezett természettel. Ferenc napjához legközelebb eső hétvégén, kampányszerűen megtelik az állatkert, és az országban se szeri se száma az állatokhoz kapcsolódó rendezvényeknek, amelyek mellé nagy hanggal sorakoznak fel cégek, állami és önkormányzati szervezetek.
Az állatok világnapja hangos esemény, de csak egy napig tart ez a figyelem.

Azután néma csend.

állatok világnapja,katicabogár

A környezetünkben élő állatok többségét észre sem vesszük a mindennapok forgatagában

Bár viszonylag gyakran esik szó a természetvédelemről, veszélyeztetett állatfajokról és a mellettünk élő háziállatokról, mégis, valahogy nem kerek ez az egész dolog.
Meggyőződésem szerint azért nem kerek, mert már gyermekkorban sikerül elrontani a természet-tudatosságot.

Lehet persze, hogy tévedek, de azért elmesélek egy jellemző történetet.

Egy általános iskolás gyerekekből álló csoport ücsörgött egy késő délután gyújtott tábortűz körül. Szalonnát sütöttek.
(Nem iskolai keretek között tartott esemény volt.)
Szóba került a tűz és az ember kapcsolata, az ősember, kardfogú tigris meg csupa hasonló, a gyerekek fantáziáját alaposan megmozgató érdekes dolog.
Aztán arrafelé terelődött a beszélgetés menete, hogy régen “az állatok veszélyeztették az embereket, ma meg az emberek veszélyeztetik az állatokat”.

Közben viszont érdekes dolog történt. A tábortűz körüli téglasorból előmászott egy kaszáspók, mert kezdett forró lenni a lába alatt a talaj,
( tudod, az a pici testű de hosszú lábú pók, ami a házfalakon meg kőrakásokon szokott a napfényben sütkérezni meg vadászni.)
Az egyik tőle több mint egy méterre ülő gyerek, amint megpillantotta felpattant és egy harci kiáltás kíséretében szempillantás alatt eltaposta, majd visszaült a helyére.
Arra a kérdésre, hogy ezt miért tette azt válaszolta – “Azért mert ott volt az a pók.”

Ez a gyerek néhány perce még arról beszélt, hogy látott egy filmet, amiben a “gonosz” halászok a bálnákat pusztították, és hogy szegény bálnák…

Ekkor megkérték a gyerekeket, hogy nézzenek körül és becsüljék meg, hogy mennyi állat lehet most körülöttük. A tábortűz mellett fekvő kutyán kívül egyetlen más állatot sem vettek számba, így a válasz az volt, hogy egy.
Ekkor új játék kezdődött. Papírt és ceruzát kaptak a gyerekek, majd leültették őket egy jó nagy körben, háttal a tábortűznek.
Az volt a feladat, hogy tíz percen keresztül csendben szemlélődjenek és húzzanak egy vonalat a papírra minden egyes alkalommal, amikor egy állatot megpillantanak. Bármilyen állatot, legyen az egy aprócska bogár, giliszta vagy fölöttük elrepülő madár.

A tíz perc alatt 174 vonal került a papírlapokra!

A történet azért tanulságos, mert két fontos dologra is rávilágít.

1./ Az állatok a mai napig ott vannak a közvetlen környezetünkben még akkor is, ha annak jelentős részét “emberi formára” alakítottuk.
A panelházak réseiben lakó denevérektől és verebektől kezdve a köztéri fákon és bokrokon élő változatos összetételű madárkolóniákon át a kőlábazatok és betonépítmények zugaiban vadászó gyíkokig bezárólag, hogy csak a nagyobbakat említsük.
Az ablakpárkányokon virító muskátlin zümmögő méhek, az álcázás nagymestereinek számító virágpókok, a falakon napozó lepkék csupán egy újabb vonalat jelenthetnek egy figyelmes szemlélődő papírlapján.
De ott vannak, még ha nem is vesszük észre őket.
2./ A gyerekekben kialakuló természetkép súlyosan hiányos, így felnőttként is jó eséllyel maradnak immunisak a közvetlen környezetükben tapasztalt nemkívánatos vagy káros jelenségekkel szemben
Nem csak a föld túlsó végében lakó “szegény bálnákat”,cuki pandákat, és elefántokat kell megóvni, szóban, messziről.

A közvetlen környezetünkben is rengeteget tehetünk az állatokért.
Az esetek döntő többségében ráadásul ez egy kis odafigyelésen és gondolkodáson kívül semmi mást nem igényel.
Az állatok világnapja kiváló alkalom, hogy elgondolkozzunk ezeken.

A példákat vég nélkül lehetne sorolni.
Környezetünk emberivé alakítása során elkélne a gondosság. A költési időszakban zajló “növénygondozás”, bozótirtás például sok-sok ezer ki nem kelt tojás és madár pusztulását okozza.
A felelőtlen állattartás eredménye a kóbor kutyák és macskák jelentős száma.
A láncra vert kutyák sokasága – 2016. év elejétől már tilos lenne – pedig azt bizonyítja, hogy a törvények bár fontos dolgok, de a leghasznosabb út mégiscsak az elme kellő időben történő pallérozása lenne.

Ebben az esetben ugyanis minden gyerek megtanulhatná amit már a Kis herceg is tudott, hogy akit megszelídítesz, azért felelősséggel tartozol.
Kár, hogy csak kevesen beszélnek a rókával.

A papírlapokon vonalként szereplő észrevétlen jószágok pedig nem kevesebb dolgot biztosítanak számunkra, mint az élet lehetőségét a Földön.

Az állatok némelyikét, főleg a kutyákat és macskákat befogadjuk és családi kedvencként gondoskodunk róluk.
Más állatokat az állatkertekben nézegetünk, váltakozó érdeklődéssel.
A legtöbbjüket azonban észre sem vesszük.

A felelősség azzal kezdődhetne, hogy megtanítjuk gyerekeinknek meglátni a környezetünkben élő állatokat. Aprókat és nagyokat egyaránt.
Tudatosítani, hogy mindegyiknek fontos szerepe van a természetben, és egyformán jogosan léteznek a Földön.
Azután következő lépésként elmagyarázni nekik a megszelídítés felelősségét.

Melyik lenne megfelelőbb alkalom ennek elkezdésére, ha nem az állatok világnapja?
Láss hozzá Te is!
Ez minden egyes ember felelőssége.

Nehéz a feladat, de ha sikerrel járunk, ha a fejekben rend lesz , akkor az állatmenhelyek feleslegessé válnak, a kutyák lánc nélkül csaholnak majd a kertekben, egyetlen állatfajt sem vadásznak a kihalás szélére, nem pusztítják tovább az állatok életterét és egyetlen pókot sem taposnak el csak azért, mert ott van.


(Ez a mű a CC-BY-SA-4.0 licencnek megfelelően, permalinkes forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)

Ez is érdekelhet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Weboldalunkon cookie-kat használunk. További információ

A legtöbb honlaphoz hasonlóan a mi weboldalunk is használ sütiket, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt tudjuk nyújtani Önnek. Beleegyezésnek tekintjük, amennyiben a honlap megtekintéséhez használt szoftverének (böngésző) beállításai elfogadják a használt sütiket, és Ön folyamatosan látogatja a honlapunkat, vagy ráklikkelt az "Elfogadom" gombra.

Bezárás