A kockás ing megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez!?

Te jobboldali/baloldali/liberális/konzervatív vagy és szeretnéd, hogy gyereked hiányos ismeretekkel valamint használható tudás nélkül kerüljön ki az iskolából?

Esetleg arra vágysz, hogy 15-20 év múlva a nyugdíjad csak töredéke legyen a mainak?

Ha mind a két kérdésre nemmel válaszoltál, akkor érdemes végig gondolni, hogy a pedagógus társadalom miért is elégedetlenkedik,engedetlenkedik.
Miként függ össze az iskolák helyzete a jövő értéket teremtő munkavállalóival és a nyugdíjak nagyságával.

A jól működő iskolarendszer ugyanis nem más, mint maga az arany tojást tojó tyúk.
Az oktatás tipikusan az a terület, ahol ma lehet nagy biztonsággal meghatározni a jövőt.
Gyorsan változó világunkban nincs még egy olyan stabil alapzat, amiről biztosan tudható, hogy az ide invesztált pénz/törődés biztosan megtérül.
Sokszorosan.
Az oktatás ezért foglal el egészen különleges helyet az összes többi ágazat között.

kockás ing mozgalom
A kockás ing az oktatás reformjának jelképe.

Az elmúlt években a kockás inges mozgalom néven ismertté vált megmozdulások az oktatás területén felgyülemlő problémák megoldását célozták.
6 évvel ezelőtt tavasszal tűntek fel az első kockásingesek. Erről annak idején többször is írtunk.
A mozgalom korlátozott eredményességének azonban több jele is volt.
Ehhez a mozgalomhoz köthető a rendszerváltást követő első nagyobb polgári(szülői) engedetlenségi mozgalom() is, a #nemleszeksuliban.

A napokban kezdődött a második – lassan országossá eszkalálódó – polgári engedetlenség, amit a pedagógusok indítottak.
Ennek közvetlen kiváltó oka egy olyan – a sztrájktárgyalások közben meghozott – rendelet, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi az egyik alkotmányos alapjog a sztrájkjog gyakorlását.
( A rendelet arról szól, hogy bár lehet sztrájkolni de csak úgy ha közben dolgoznak is. Egy képletes példával élve ez olyan, mint a klasszikus kocsmai felirat, miszerint kapsz hitelt, de csak akkor ha elmúltál 99 éves és magaddal hozod a nagymamádat is.)

No, de hogyan függ ez az egész össze gyerekeink jövőjével vagy a jövőbeli nyugdíjak nagyságával?

Számtalan statisztika bizonyítja, hogy kevés az oktató pedagógus Magyarországon. Ráadásul ez egy tendenciaszerű jelenség. Évről évre többen mennek nyugdíjba és hagyják el a pályát, mint ahányan végeznek az egyetemeken és helyezkednek el pedagógusként.

Ráadásul az oktató pedagógusok számának csökkenése miatt általános gyakorlattá vált, hogy olyan tantárgyakat tanítanak az oktatók, amik nem felelnek meg eredeti szakirányú végzettségüknek.
Így lesz a zenetanárból matematikát oktató, a történelem tanárból fizikát oktató vagy nyelvi tanárból biológiát oktató pedagógus.

Kívülről nézve persze – mivel az oktatás folyamatosan biztosított – minden rendben lévőnek tűnhet.
A hazai oktatási rendszerben a rendszerváltás óta eltelt három évtized alatt sem sikerült bevezetni egy kellő áttekintést biztosító minőségbiztosítási rendszert. Egy olyat ami pontosan rögzítené, hogy ennyi meg ennyi gyerek, ilyen vagy olyan képzéséhez például mennyi és milyen képzettségű tanárra van szükség.
Egy ilyen rendszer pontosan jelezte volna, hogy melyik területen mikor omlott össze az oktatás.
Ilyen megközelítés hiányában azonban kétharmad létszámmal és jelentős szaktanári hiánnyal is mondható, hogy az oktatási rendszer működik.

( Nagyon hasonló a helyzet az egészségügyben is, ahol mindaddig “működőképesnek” tekinthető a terület amíg akár csak egyetlen orvos vagy ápoló is dolgozik, mert ott sincs minőségbiztosítás keretében megszabva, hogy egy ilyen vagy olyan beteg ellátásához pontosan mennyi orvosra vagy ápolóra van szükség.)

A fenti formában működő oktatási rendszer azonban nyilván nem tud olyan ismereteket biztosítani ami elvárható lenne.
Ennek következtében gyerekeink egyre inkább ismeret és készség hiányosan kerülnek ki az iskolákból.
Jól jelzi ezt a Pisa-tesztek értékének folyamatosan csökkenő tendenciája immár több mint 15 éve.

Ez bizony baj mert ezek a készségbeli képességek ahhoz lennének fontosak, hogy gyerekeink jól fizető állást találjanak az iskola befejezése után.
Jól pedig azok az állások fizetnek, amik nemzetközi összehasonlításban is innovatívak, kellő új értéket teremtenek.

Az ilyen ismeretek hiányában viszont főleg csak csak olyan munkát kapnak, ami némi alapműveltséggel is elvégezhető.
A magyar gazdaság fejlesztési iránya is ezt szolgálja.
Fejlődésének zászlóshajója az autóipar, bőven kínál ilyen munkalehetőséget. Ezek döntő többsége azonban gyakorlatilag nem más, mint betanított munka.

Az automatizálással kiváltható kvázi betanított munka ráadásul egy időzített bomba a munkaerő piacon.
Döntő többségük ugyanis egyik pillanatról a másikra kiváltható gépekkel, robotizációval.
Ne legyenek kétségeink, ki is fogják váltani.

Azt ugye nem kell magyarázni, hogy a betanított munka és a míves szakmai képzésen átesett munkavállaló jövedelem termelő képessége ég és föld.
Ez pedig a fizetésekben is megmutatkozik.

A fizetésekből pedig mindenki fizeti a nyugdíjjárulékot az államnak.
Ha alacsonyabb a fizetése kevesebbet, ha magasabb a fizetése többet.

A nyugdíjrendszer pedig leegyszerűsítve úgy működik, hogy a jelenlegi nyugdíjasok pénzét a jelenleg aktív munkavállalók járulékából fizeti az állam.
Ennek a rendszernek egyensúlyban kell lennie.

Ebből következik, hogy 15-20 év múlva a jelenleg még tanuló fiatalok fogják fizetni az akkori nyugdíjakat.
Ha nem piacképes a tudásuk akkor az alacsonyabb fizetésük miatt kevesebb nyugdíjat lehet majd kifizetni az alacsonyabb összegű járulékokból.
Amiből az következik, hogy csökkenteni kell a nyugdíjak összegét, mert az egyensúly csak így biztosítható.

Írásunk az oktatás és a jövőbeni keresetek, nyugdíjak egyik alapvető összefüggését tárgyalta.
A teljes képlet nyilván sokkal bonyolultabb.
Ennek az egyetlen témának a részletes kibontása is jócskán meghaladná jelen írás kereteit.
Természetesen sok más összefüggése is van az oktatás megfelelő kezelésének, ami a társadalom pénzügyileg nem mérhető területeire is jelentős hatást gyakorol.

Érdemes tehát észben tartani, hogy a tanárok engedetlensége, nem csak a régóta méltánytalan jövedelmi helyzetük javítását célozza.
Arról is szól ez a küzdelem, hogy milyen lesz tanuló gyermekeink és jövőbeni nyugdíjasaink élete.
Arról, hogy ideje lenne elkezdeni gyógyítani a meglehetősen beteges arany tojást tojó tyúkot!

Kép forrása: Pixabay


(Ez az írás a CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – kattintható és adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)

Ez is érdekelhet

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Weboldalunkon cookie-kat használunk. További információ

A legtöbb honlaphoz hasonlóan a mi weboldalunk is használ sütiket, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt tudjuk nyújtani Önnek. Beleegyezésnek tekintjük, amennyiben a honlap megtekintéséhez használt szoftverének (böngésző) beállításai elfogadják a használt sütiket, és Ön folyamatosan látogatja a honlapunkat, vagy ráklikkelt az "Elfogadom" gombra.

Bezárás