Stressz és feszültség – így enyhítheted

A stressz, idegeskedés, szorongás és állandó feszültség korunk társadalmának egyik égető problémája.
A korábban csak a felnőtt lakosságot érintő problémák mára korfüggetlenek lettek.
A legfiatalabb korosztály mellett az idősebbeket is hatalmába kerítette ez a probléma.

Ez a jelenség adja írásunk aktualitását.

Egyik korábbi, stresszkezelési-feszültség oldási területet érintő írásunk kapcsán sok olvasónk jelezte, hogy hasonló kérdéskörben szívesen olvasnának további működőképes stresszkezelési és feszültség levezetési módszerről.

Nos, örömmel jelentjük, hogy ismét rábukkantunk egy olyan módszerre, aminek eredményessége tudományos kísérletekkel is kellően alátámasztott.

stressz

A stresszes és feszült állapot kordában tartása rengeteg energiánkat emészti fel.

A stresszkontroll alábbi formájának nagy előnye, hogy nem kell hozzá semmilyen segédeszköz és alkalmazása könnyen elsajátítható, mivel pofonegyszerű technikáról van szó.

Mielőtt rátérnénk a konkrét technikára, egy néhány mondatban felvázoljuk, hogy milyen kísérleti megfigyelések és eszközök vezettek el ennek a technikának a “felfedezéséhez”.

A magyarázatok során igyekszünk egyszerűen és közérthetően fogalmazni, de ha valakit a téma tudományos mélységben is érdekel, annak kiindulási pontként ajánljuk a Social Cognitive and Affective Neuroscience szakmai kiadvány vonatkozó cikkét.

Az érzelmeinket nem nagyon tudjuk befolyásolni, csak esetleg kisebb-nagyobb mértékben leplezni.
A minket érő külső impulzusokra agyunk különféle változásokkal reagál.
Ezek a változások jól nyomon követhetők és mérhetők olyan modern orvosi képalkotó eszközökkel,- ilyen eszközöket használtak a jelzett kísérletek során is – mint például az MRI.

Ezek a változások alapvetően befolyásolják a megjelenő érzelmi hatások feldolgozásának mikéntjét mert nem mindegy, hogy agyunk melyik részében generálnak aktivitást.
Ha sikerül maradéktalanul feldolgoznunk, akkor simán elfelejtjük vagy bekerül emlékeink tárházába.
Ha nem sikerül feldolgoznunk, akkor ott marad velünk és kialakul egy feszült, stresszes állapot.

 

Ennek a stresszes, feszült állapotnak a kordában tartásához szükség van az önkontrollra, ami igen nehéz és fárasztó feladat, mivel agyunk több területének folyamatos aktivitását igényli.

(Ezért fáradnak el hamarabb a stresszes emberek.)

A kutatók az alábbi megfigyelésekből indultak ki:

  • az embereket általában érzékenyebben érinti az ami velük történik, mint ami mással.
  • amikor másról beszélünk, akkor a nevén emlegetjük, míg a önmagunkhoz kapcsolódó dolgoknál az “én” névmást használjuk.
  •  az agynak más-más területei aktívak ha saját érzelmeinkről vagy egy másik ember érzelmeiről van szó.
  • az agyunk sokkal erősebb impulzussal reagál az önmagunkkal kapcsolatos érzelmekre, mint egy harmadik személlyel kapcsolatos érzelmekre

A kísérletek során bizonyítást nyert, hogy a “probléma” elhelyezkedésének meghatározása döntő hatást gyakorol a válaszreakcióra.
A bennünk kialakult automatizmusok miatt már a megnevezéssel “utasíthatjuk” agyunkat, hogy miként kezeljen egy adott helyzetet.

Ha az “én” szóhoz kapcsolunk egy érzelmet, akkor azt magára veszi, de ha egy nevet használunk és a megnevezéssel járó egyes szám harmadik személyt, akkor úgy tekinti, mintha másra vonatkozna.
Igen, jól olvastad, az agyunk kvázi téved.

Pontosabban szólva egy adott tevékenységünk visszahat önmagunkra.
Erről a jelenségről – más összefüggésben – az önszuggesztió kapcsán már korábban is írtunk.

A kísérletek pontos leírása és szakmai értelmezése meghaladja ezen írás kereteit, de a fent hivatkozott angol nyelvű cikkben ezekre is pontos választ kaphatnak az érdeklődő olvasók.

Az alábbi végső megállapítás azonban mindenki számára jól érthető.

Az emberek folyamatosan kommunikálnak önmagukkal is.
Ha egy felmerülő probléma kapcsán egyes szám harmadik személyben “beszélünk” önmagunkkal, azzal kvázi megszüntetjük – agyunk számára – a közvetlen érintettségünket.
Azok az agyi területek fognak jobban aktiválódni, amik a másokkal kapcsolatban kialakult érzelmeinket kezelik.
Sokkal alacsonyabb lesz a válaszreakció és ennek következtében a kialakuló stressz-szint is.

Ha például Zsuzsának hívnak, akkor belső monológod a stresszcsökkentés vagy elkerülés érdekében így változzon:

“Ha nem érek be időben, a főnököm megint leordítja a fejemet.” – HELYETT
“Ha Zsuzsa nem ér be időben, a főnöke megint leordítja a fejét” 🙂

Próbáld ki!


(Ez a mű a CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)

Ez is érdekelhet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Weboldalunkon cookie-kat használunk. További információ

A legtöbb honlaphoz hasonlóan a mi weboldalunk is használ sütiket, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt tudjuk nyújtani Önnek. Beleegyezésnek tekintjük, amennyiben a honlap megtekintéséhez használt szoftverének (böngésző) beállításai elfogadják a használt sütiket, és Ön folyamatosan látogatja a honlapunkat, vagy ráklikkelt az "Elfogadom" gombra.

Bezárás