Motoros köszöntés

Észrevetted már?

A motorosok köszönnek egymásnak. Mindig.

Nem látványosan, nem feltűnően.

Csak egy apró, szinte láthatatlan emelés az ujjaikkal, tenyerükkel, kézfejükkel, nagy ritkán a karjukkal. Külső szemlélő ezt gyakorlatilag észre sem veszi. Motoros köszöntés.
Egy jel, amiből mindketten értik, hogy ugyan annak a közösségnek a tagjai. Mindegy, hogy emzén vagy goldvingen ülnek, bőrszerkóban vagy klottgatyában, közösséget vállalnak a másikkal.

Ezért látsz kevesebb lerobbant motort az út szélén, mint autót.
És azt észrevetted, hogy egy lerobbant motorosnak az út szélén integetnie sem kell, mert a következő arra haladó motoros rögtön megáll, hogy segítsen?
Mert az az apró, szinte láthatatlan kézmozdulatban ez is benne van. Íratlan szabályok és emberi normák, amit elfogadnak és betartanak. Mert ennek a közösségnek vannak normái, amelyek közösségen belül születtek és becsület dolga ezeket betartani. Ez itt természetes és magától értetődő.
Példaértékűen közösségformáló.

Motoros köszönés

Milyen jó lenne, ha ebben az országban mindenki motorozna.
Nem gondolod?

(Ez a mű a CC-BY-SA-4.0 licencnek megfelelően, permalinkes forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)