Látod az orrodat? Vagy mégsem?

  •  

Te vajon látod az orrodat? Vagy mégsem?
Aki azt állítja, hogy látja az orrát annak igaza van.
Aki azt állítja, hogy nem látja az orrát annak is igaza van.

Na, de hát ez hogy fordulhat elő – merül fel a kérdés, teljesen jogosan.

Korábban több írásunkban is foglalkoztunk már az emberi agy néha furcsa jelenségeket is létrehozó működésével.
Ennek egyik legérdekesebb és legkézzelfoghatóbb megjelenési formáit az a terület jelenti, ahogy agyunk a beérkező vizuális információk feldolgozását végzi.

Loading...

Írásunkból azt fogjátok megtudni, hogy miért nem látjuk az orrunkat, annak ellenére, hogy a valóságban látjuk.
Tágabb összefüggésben pedig arról lesz szó, hogy milyen speciális technikát használ az emberi agy a külvilágból érkező vizuális jelek feldolgozásakor.
Miért kezeli szelektíven, a beérkező képeket.
Miért töröl bizonyos képeket és másokat meg miért engedi, hogy lássuk.

látás
Egy képet látunk amit két képből rak össze agyunk.

Mielőtt rátérnénk a magyarázatra, egy érdekes kísérletre invitálunk benneteket, hogy a valóságban is megtapasztaljátok azt a jelenséget, amiről írásunk szól.

Álljatok fel és egyenesen tartott fejjel nézzetek előre lefelé.
Természetesen mindent jól láttok.
Majd a fejetek helyzetének megváltoztatása nélkül, csak a szemeteket mozdítva nézzetek jobbra lefelé majd balra lefelé.
Így is mindent jól láttok.

Most pedig csukjátok be csak a jobb szemeteket – vagy takarjátok el a tenyeretekkel – és így nézzetek előre lefelé.
Majd ugyanezt ismételjétek meg csak a bal szemetek becsukásával is
Hoppá! Az orrod mindkét esetben kitakarja a látótered jó nagy részét.

Loading...

Tehát az orrod csak akkor van a látás útjában, ha egy szemmel nézel.
Ha mindkét szemed nyitva van, akkor viszont nem akadályoz a látásban. Sőt nem is látod, pedig pont ugyan úgy belóg a látóteredbe.
Ráadásul mind a két szemednél.

Ennek a jelenségnek a létrejöttében egyszerre többféle agyi képfeldolgozó turpisság is szerepet játszik.
Az agy ugyanis egyfelől szelektíven rangsorról, azaz nem feltétlenül egy az egyben jelenít meg minden feldolgozott képi információt.
Másképp dolgozza fel a fő látótérből és másképp a perifériás látótérből származó képeket.
Kiegészítheti, összevonhatja vagy részlegesen illetve teljes mértékben törölheti is azokat.
Szélsőséges estben pedig egyszerűen leállítja a beérkező képi adatok feldolgozását.

Jelen orr-látás példa esetében az agy részben töröl részben pedig kiegészít.

Látásunk és tér érzékelésünk egyik alapja az ún. sztereó parallaxis(sztereoszkópikus parallaxis)
Ez a jelenség egyszerűen megfogalmazva azt takarja, hogy a két szemünkből két különböző (más-más szögből érzékelt) kép érkezik az agyunkba.
(Ez teszi lehetővé a térlátást és távolság érzékelést is.)
Az agyunk pedig ebből a két különböző szögből készült képből készít egyet.
Ez az a kép, amit aktuálisan látunk.

Az átalakítás során az egyik szemből(szögből) érkező adatokat kiegészíti a másik szemből(szögből)érkező adatokkal.
Ezért nem látjuk az orrunkat, ha két szemmel nézünk, mert a jobb és a bal szemünkkel látott információkat összevonja egy új “szerkesztett” képpé.
Eközben mindegyik oldalról felhasználja azokat a képi elemeket, amik a tökéletes szerkesztett kép létrehozásához szükségesek.
A látás-akadályozó részeket pedig törli.
Így történik, hogy a látást korlátozó orrunk eltűnik a látott képből.
Ott van ugyan, de nem érzékeljük, vagyis törli.

Ha csak az egyik szemünkkel nézünk, akkor ez a technika nem működik, mert nincs másik kép amiből agyunk kiegészíthetné az információit.
Ilyenkor az orrunk – kinek mekkora -sajnos kitakarja a kép egy részét.

Ahogy jeleztük, az agy különféle praktikákat használ annak érdekében, hogy jól láthassunk.
Igen fejlett rendszer, de azért nem mindig tökéletes a végeredmény.

Ha nagy mennyiségű képi inger éri, akkor egyszerűen lekapcsolja a feldolgozást.
Ennek többféle megjelenési formájáról, például az úgynevezett “szakkád kitakarás” jelenségével egyik korábbi írásunkban már foglalkoztunk.

Szintén váratlan eredménnyel jár, ha agyunkat a perifériás látótérből éri egyszerre többféle képi inger.
Ilyenkor agyunk összevonja a látottakat, ami által jól ismert arcok válnak eltorzult képekké.

A látás eredménye köszönőviszonyban sincs a valós képekkel.
Ezt is megtapasztalhatjátok az erről szóló cikkünkben található tesztből.

Loading...

(Ez az írás a CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – kattintható és adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)

Ez is érdekelhet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük