Köszönési szabályok és szokások

A köszönési szabályok és szokások koronként változtak, de még soha nem volt olyan gyors és radikális ez az átalakulás, mint az utolsó néhány évtizedben.
Poroszos gyökerű viselkedéskultúra szabályaink egy részét ellenállhatatlan erővel törölte el társadalmunk mindinkább nonkonformista átalakulása.

A valamikor megingathatatlannak tűnő életkor, nem és társadalmi hierarchia/rang alapú köszönési rend mostanra, a mindennapok gyakorlatában szinte teljesen megszűnt.
Az életkor ma már nem kiváltság, hanem csak állapot, míg a nemek közti megkülönböztetésre már a múlt század második felének emancipálódó társadalmai is megrengető csapásokat mértek.
A társadalmi hierarchia alapú köszönési különbségek megszűntek, míg a rang alapú szabályokat változatlanul tisztelik és betartják.

köszönési szabályok

Olykor a generációs különbségek is okozhatnak zavart a köszönési rendben. Nem is kicsit.

Sajnálatos tény viszont, hogy – főleg városi környezetben – maga a köszönés is egyre ritkább. Erről például a bolti eladók napestig tudnának mesélni.
Megfigyelhető viszont, hogy minél kisebb egy település, annál inkább követik a szokásokat és betartják a tradicionális, íratlan szabályokat. Falusi boltos ma sem köszön sziával vagy helóval idősebb vevőjének, a kocsmába belépő előre köszön az ott lévőknek és egy idős férfit minden nő előre köszönt vidéken.

A köszönési illemtan folyamatos változása némi késéssel ugyan, de követi a társadalmi változásokat éppen úgy, mint személyes mindennapjaink szinte észrevétlen változásait.

Így lett a felgyorsult világ rövidítési trendjét követve a szervusz -ból szia, az üdvöz légy -ből üdv és a viszont látásra -ból viszlát.

A nyelvészek egy időben még szörnyülködtek a jelbeszédében egynyelvűvé váló virtuális világ “verbális” elkorcsosulásán (XDD, LOL, 252525), ma már külön kutatási terület.
Egy emoji pont olyan köszönés lehet, mind szóval vagy betűvel kifejezett társa.

Talán ma még az a megközelítés is súrolja az eretnekség határait, hogy a helózás nem feltétlenül illembéli hiányosságra utal – persze lehet az is.
Ne feledjük, hogy – tetszik vagy sem –  a digitális világ erős “anglomán” hatással van mindenkire. Még azokra is, akik közvetlenül kapcsolatba sem kerülnek vele.
Külön szociológiai tanulmány témája lehetne, hogy a különböző társadalmi rétegeknél megfigyelhető azonos köszönési szokások miként motiváltak.
Bizonyára terjedelmes tanulmány lenne.

Ugyanaz a heló mást jelez egy kis faluban és mást egy nagyvárosi környezetben, de az alacsonyabban képzettek helója sem fakad feltétlenül közös tőről például a high-tech világában mozgók helójával.

A generációs különbségek persze megmaradtak, ez pedig magában hordozza a viselkedéskultúra-szabályok különböző értelmezését az ebből fakadó konfliktusokkal egyetemben.
Ezek a “Bezzeg amikor én voltam ennyi idős…” kezdetű monológok.
Ez kortalan történet, régen is így volt és manapság is így van.

A magyar köznyelv amúgy igen befogadó, hiszen köszönési formáink döntő többsége idegen eredetű.

Kevés olyan európai birodalom volt, amely nyelvéből az évszázadok során ne vettünk volna át köszönési kifejezést. Elég csak a latin eredetű szervuszra, az angol helóra, az olasz csaóra, a német csüszire vagy a szlovák ahojra  gondolni.

Nyelvészeink szerint a magyar köszönési formák száma az egyik legtöbb a világon.
Összességében több mint 200 fajtája ismert.

A köszönési formák nem csak beépülnek, hanem az idők folyamán alaposan át is alakulnak.
Ennek kiváló példája a szia kialakulásának története.

A szia a szervusz -ból ered, a szervusz pedig a latin “servus humillimus domini” köszönési formából rövidült le.
Eredeti jelentése “legalázatosabb szolgája az úrnak”.
Ebből a latin eredetű üdvözlési formából alakult ki egyik ágon az “alázatos szolgája”, majd az “alászolgálja” köszönés, amely mára kihalt a használt nyelvből.
A másik ágon fejlődött szervusz-szia vonal viszont a mai napig élő köszönési forma.
A téma iránt részletesebben érdeklődő olvasóink számára ajánlom dr.Kiss Róbert Richárd: Köszönésformák a magyar nyelvben című könyvét.

Az apró nyelvészeti kitérő után lássuk a történelmi hátteret, majd a konkrét köszönési szabályokat és szokásokat.
Mindenek előtt egy fontos dolgot feltétlenül ki kell emelnünk.

Köszönni illik, köszönni kell!

Miért is?
Hát elsősorban azért, mert nem köszönni illetlenség, sőt bizonyos helyzetekben kimondottan bunkóság.

Aztán meg azért is, mert a köszönés az egyik legalapvetőbb emberi/társadalmi érintkezési forma.
Sőt nevezhetjük a legalapvetőbb civilizációs aktusnak is, hiszen az üres kéz üdvözlő célú felemelése vagy integetés, feltételezhetően az eszközöket használó ember megjelenésével egyidős.
Az ősközösségihez hasonló állapotban élő törzseknél is megfigyelték.

A beszéd kialakulása előtt is szükség volt arra, hogy a találkozó felek egymás tudomására juttassák szándékaikat.
Ezt az állatvilágból hoztunk magunkkal.
Az üres – vagy harcra nem utaló tárgyat tartó – kéz már az emberszabású majmok találkozásánál is tetten érhető.(Kerülik a szemkontaktust és kezükben élelmet tartanak.)

Bár bizonyára meglepő, de a felemelt üres kéz, a kézfogás vagy a kisbabák pá-pá integetése is mind ugyanarról az ősi civilizációs köszönési tőről fakad.
Leegyszerűsítve  mondhatjuk, hogy az összes ma használt köszönési forma ezeknek az ősi képi jeleknek az egyedi, szóbeli megjelenési formája.
A verbális forma persze már kifinomultan képes az üdvözlő köszönésen túl más összefüggések jelölésére is. Itt térhetünk vissza például az elején említett életkor-nem-rang hármas tagozódásra.

Annak ellenére, hogy az átalakulás folyamatos, fontos tisztában lennünk az éppen aktuális köszönési szokványokkal, még akkor is, ha egy részük egyre kevésbé domináns. A megfelelő köszönés nem csak a jó modorról szól, arról, hogy volt gyerekszobánk, hanem arról is, hogy kellő figyelemmel és tisztelettel viseltetünk embertársaink iránt.
Ez a kitétel vonatkozik a köszönések fogadására és viszonzására is.

A fiatal  generáció – digitális bennszülöttek – által használt, valós és virtuális elemeket keverő kommunikáció és a társadalmi megfelelés egyáltalán nem egymást kizáró elemek a köszönési szokások terén sem.
Megfelelő szülői példamutatás, a gyerekek kis kori köszönési gátlásosságának feloldása, kamaszkor előtti szoktatása és a megfelelő köszönési formulák elsajátítása tökéletes harmóniát képes teremteni.
(Kamasz gyereket nevelő szülők ezt a részt, ideiglenesen, ne vegyék komolyan:-))

Sokrétű köszönési hagyományainkból fakadó, cseppet sem egyszerű köszönési szabályok miatt egyébként még felnőttek is gyakran kerülhetnek zavarba egy-egy szokatlan helyzetben.

Íme, a teljesség igénye nélkül néhány, a köszönést is gyakran megzavaró tényező: idegen nyelvű eredet, ön vagy maga?, polgári és poroszos hagyományok, tegezés vagy magázás?, az a bizonyos csókolom, hivatali vagy iskolai közeg, rokonok, életkor, nem, rang…

Sok esetben annak az eldöntése sem egyszerű ügy, hogy ki köszön kinek először, mert a szabályok gyakran keveredhetnek kellő kuszaságot létrehozva.
A kivételekről pedig még szót sem ejtettünk. (Például nő sosem köszön csókolom -mal férfinak, kivéve, ha a férfi nagyon idős; vagy mindig a fiatal köszön az idősebbnek, kivéve, ha a nő a fiatalabb, stb.)

Hivatalos közegben a viszonylag kötött protokoll szabályok, míg a társadalmi érintkezés egyéb területein és a magánéletben az illem (jó modor) szabályai érvényesülnek. (Vagyis kellene…)

Most pedig vegyük sorba a jelenleg “érvényes”  köszönési illemszabályokat.

 

Általános köszönési illemszabályok:

1. Minden más szabályt felülíró köszönési szabályok

  • Mindig a helyiségbe lépő köszön elsőként a már bent tartózkodóknak.
  • Mindig a helyiségből távozó köszön el az ottmaradóktól.
  • Mindig a férfi köszön előre a nőnek.(Hivatalos protokoll ettől eltérhet.)
  • Nem csak személyes, hanem írásos “találkozásnál” is köszönni kell/illik.
  • Mindig kötelező a köszönés fogadása és viszonzása.

2. Ki köszön előre? – orientáló köszönési szabályok

  • A beosztott köszön a magasabb rangúnak.
  •  Fiatal köszön az idősebbnek.
  •  Fiú köszön a lánynak.
  • Tanuló köszön az oktatónak.
  •  A társaságba érkező köszön a már ott lévőknek.
  • Hajadon köszönti a férjezett asszonyt.
  • Gyermektelen nő köszönti a gyermekest.

3. Így illik köszönni – általános szabályok

  • A köszönés során a köszöntött szemébe kell nézni.
  • Hangosan, jól érthetően kell köszönni.
  • Ha a köszönés bemutatkozással párosul, egyszerre csak az egyik bemutatkozó fél beszéljen. Először praktikusan az mondja el a nevét,aki először köszönt.
  • A napszaknak megfelelően köszönjünk.
  • A köszöntött személyének megfelelő köszöntési formát használjuk.
  • A köszönés során be kell tartani a megfelelő tisztelet kinyilvánításának szabályait is: cigarettázást és rágózást szüneteltetni, kezeket zsebekből kivenni.

4. Járulékos köszönési szabályok – kézfogás

  •  A kézfogás jobb kézzel történik.
  • A kézfogás, pontosabban a kéznyújtás szabálya érdekes módon a köszönési sorrendnek a fordítottja.
  • Először a nő nyújtja a kezét a férfinek, idős a fiatalnak, magasabb rangú az alacsonyabbnak.
  • A férfiak mindig felállva fognak kezet.
  • A nők ülve is kezet foghatnak, ám ha idősebb férfivel fognak kezet illő nekik is felállniuk.
  • Sem lefelé mutató tenyérrel (lekezelés), sem pedig felfelé tartott kézzel (pacsizás) nem illik kezet nyújtani.
  • A kézfogás nem erőpróba, nem illik ropogtatni a köszöntött kezét.
  •  A kézfogás nem egy latymatag kéz odatartás, hanem egy rövid és határozott fogás.

5. Speciális köszönések – közösségek

Rengeteg speciális köszönési forma létezik mind a verbális mind pedig a jelzések világából, amelyek részletes felsorolását
most mellőzzük, csupán némi ízelítőt nyújtunk sokszínűségükből.
Militarista, egyházi és világi közösségek és egyének egyaránt érintettek.

  • Katonai tisztelgés, amely a középkori sisakrostélyok megemeléséből ered; “Erőt, egészséget” köszönés.
  •  Cserkészek bal kezes kézfogása és jobb kezük 3 ujjának felemelésével történő köszönés.
  • Katolikus “Dicsértessék a Jézus Krisztus” köszönés.
  •  Református “Békesség Istentől” forma.
  •  Bányászok “Jó szerencsét” köszönése.
  • Motorosok apró tenyérmozdulatos köszöntése.
  • Colombo hadnagy jellegzetes kézfelemeléses köszönése.

A verbális köszönések változatos és szerteágazó formáinak még az egyszerű felsorolása is meghaladná ezen írás kereteit, hiszen a magyar nyelv minden szépségét és buja sokrétűségét megtalálhatjuk létező köszönési kifejezéseink tömegében.

Egy dolgot viszont érdemes megjegyezni.
A köszönésekhez mindig számos kísérő jelenség társult, társul.
A különböző mélységű és koreográfiájú meghajlástól kezdve, a kalapemelésen és különféle kézmozdulatokon keresztül az aprócska fejbiccentésig hosszú a lista.
A legtöbbjüket ma már nem is ismerjük.

Van azonban egy olyan kísérő jelenség, amely kiállta az idők próbáját.
Minden köszönés hatásos kísérője.
A mosoly.

Nyugodtan alkalmazd te is!
Nem csak magadnak, de a másiknak is örömére szolgál. 🙂


(Ez a mű a CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)

Ez is érdekelhet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.