A jurta mágikus tere

Bizonyára Te is megfigyelted már kedves Olvasó, hogy egészen másképp tekintünk azokra a dolgokra, amelyek úgymond szívünk csücskei.
Szépséget látunk ott, ahol mások csak a szokványost, mágnesként vonzza tekintetünket és megdobogtatja szívünket az, amit mások csak egy kósza pillantással jutalmaznak.
Ezt az állapotot talán a valamilyen szenvedéllyel rendelkezők tudnák a legplasztikusabban megfogalmazni.

A hagyomány és a legmodernebb technológia találkozásából született négy-évszakos lakójurta / Kép: Nomádjurta

Egy kisbaba bájosságát minden ember egyformán érzékeli. De vajon egy „kék mauríciusz” (sic) látványa a bélyegek iránt rajongókon kívül bárkit lázba hozna-e?
Valószínűleg nem.
Ennek ellenére a rajongás képessé teszi az embert arra, hogy olyan dolgok elmesélésével is bevonzza és magával sodorja hallgatóit, amit egy kívülálló szavai nem tudnának elérni.
Tulajdonképpen ennek szellemében született ez az írás…

Korábban már írtunk arról a lelkes kis csapatról – a Nomádjurta csapata – amely archaikus emlékek és ismeretek tiszteletben tartása mellett ápolja a jurta hagyományát. Nem csak építészeti megjelenését, hanem szellemiségét is. Úgy készítenek jurtákat, hogy csak a funkcionalitás lehet különböző, a komplexitás viszont mindig állandó.
Erről bárki meggyőződhet, ha megtekinti galériájuk fényképeit.

Kezük munkáját dicsérik például a „klasszikus” jurtákon kívül a gyerekek örömére és méreteikhez készített gyerekjurtáik.
Legújabb alkotásuk, a négy évszakos lakójurta pedig tökéletes harmóniában ötvözi a hagyományt és a legmodernebb technológiákat.

Amikor az ember egy üres jurtába lép az első érzés ami a hatalmába keríti, az a harmónia. Ősi erőkből fakadó harmónia.
(Valószínűleg ugyan arról az archaikus erőtérről van szó, amely a Lovasíjász című filmben is tetten érhető.)
Ennek az érzésnek a szavakká formálásához azonban olyan emberre van szükség, akiben ott található a rajongás és a szenvedély.

Ezért kértünk fel egy, a jurták tervezésében és megvalósításában oroszlánrészt vállaló embert – Mayer Árpád -, hogy meséljen nekünk a jurta lelkéről.
Íme a történet:

A jurta mágikus tere

A jurta-örökség
A jurtáról legtöbbünknek a múlt, a tanult történelem államalapítás előtti időszaka jut eszünkbe. Valami ködös, homályosan derengő – némelyeknek szentimentálisan visszaálmodni való, másoknak a kezdetlegesség meghaladását megnyugvással tudomásul vevő – sóhaj-ízű képek között találunk rá a jurtára, a puszták vándorló népeinek nagyszerű építészeti hagyatékára.
Vándorló népekről beszélhetünk, akik elsősorban legeltetéssel foglalkoztak, így az évszakok változását követve évente többször is változtatták szálláshelyüket. Ehhez az életformához nagyfokú rugalmasságra volt szükség, és ezzel együtt felesleges volt minden olyan eszköz, mely nem, vagy csak nehezen volt mozgatható méreténél, vagy súlyánál fogva.

Azon használati tárgyak, melyeket ezek a népek használtak ugyanakkor könnyen reprodukálhatók is voltak. A kézművesség nem tudott a megállapodott, helyben maradó kultúrák kézműiparának fejlődésével azonos tempóban együtt haladni, ugyanakkor a szűkös lehetőségek ellenére, vagy talán éppen ezért egy nagyon magas szellemi önazonosságot tükröző egyszerűség-nagyszerűség jellemezte.
Ahol voltak lovak, juhok, és voltak fák, ott volt a jurtához minden. Fából készült a vázszerkezet, elemeit bőrrel, lószőrből font kötelekkel rögzítették, a külső borítást pedig nemezből készítették. Az alkalmazott technológia mondható kezdetlegesnek, ám aki már járt jurtában tudja, hogy itt valami másról is szó van, nem csak a mai értelemben vett technológiai fejlettségről, vagy épp fejletlenségről.

Egyetemes struktúra
A jurta szerkezete egy univerzális struktúra. A mongol jurta statikai modellje három egyenes vonalból és egy kötélből áll. Ennél egyszerűbb tartószerkezetet – a lehatárolt belső tér nagyságát és a szerkezeti elemek keresztmetszeti méreteit nézve – nem is lehet elképzelni. Az indiánok jellegzetes sátra a Tipi a jurta felső világával rokon, a hagyományos sátortetős parasztház szintén egy leképezése a jurtának, csak épp egy vonal menti szarufa-kiosztással, ellentétben a jurta körszimmetriájával.
Számos példán keresztül boncolgathatnánk még a jurta szerkezetének egyetemességét, az andráskeresztektől a bazilika-kupolákon át a templomtornyok és szentélyek rendszeréig, de érdemes pár szót ejteni a jurta-szerkezet szellemi-spirituális képrendszeréről is.

Jurta, mint a Szellem tere

Alsó világ

Az alsó és felső világ összefonódása /Kép:Nomádjurta

Az alsó világ rácsozata a jobbra és balra „hordó” kerege-lécek alkotta hálózat mi mást szimbolizálna, mint az evilági dualitás alapstruktúráját. A keregelécek egyenként futnak a maguk tengelyében, melyek a jurta tengelyéhez képest minden esetben kitérőek, és lécenként mindegyik egyedi. A jobbos és balos (férfi és női minőség) lécek egymással alkotott hálózata egy periférikus definiáltságot hoz létre a jurta tengelye körül, mely saját külső „mozgásában”, de önmagán belülre mutatva futja körbe az „Egy alany”-nak megfelelő jurta-tengelyt, mely körül folytonos keringésben a kerületen éli többszörösen megújuló, újabb és újabb keresztezéseket létrehozó életfolyamát.

A kapcsolat a bőr(!), mely szegek formájában köti össze, érinti egymáshoz, hozza kölcsönhatásba a léceket. Ahogy az anyagi világban a lelkes létezőként teremtett, de az anyagba szakadt ember is a bőrén keresztül kerül kapcsolatba a külvilággal és társával, párjával is. A keresztezések a kapcsolatok sorozatát hozzák létre, akár csak a genetikai képletek egymásba ágyazódását a DNS-spirál ismert geometriája. Egyben egyfajta fejlődést is mutatnak, mintegy karmikus szekvenciává fonva a dualitást, ami az evilági alapállapotnak megfelelően a földön támaszkodik, és – mint roppant struktúra – tartja, mintegy maga fölé emeli azt a szoláris struktúrát, amit a felső világ rudazata alkot a tündökkel.

Ide kívánkozik egy kép a csapat fogadkozásáról a meccs előtt a pályán, amikor kört formálva a játékosok stabilan, két lábon állva (kerege lécei), de mégis egymás vállába kapaszkodva (jurta abroncs-szerű tartókötele, más néven: ideg), fejüket előre/középre döntve, magukba, saját közösségük lelkébe tekintenek, és a belső tűz erejét szítják fel a küzdelem előtt, ahogy régi kultúrákban isteneiket idéző harcosok tehették, mielőtt harcba indultak. (vö: Szittya)

Felső világ

A centrális tündök/ Kép: Nomádjurta

A felső világ egy tiszta centrális erőtér. Nincs rúd, ami ne a jurta tengelyébe futna be, ill. futna ki abból. Nincs más a rudakon kívül, csak egy gyűrű, a „szövetség gyűrűje”, melynek tengelye a jurta tengelyébe esik. Nincs kitérés, nincs „mellébeszélés” ebben a struktúrában.

A nap sugarait, a külső és belső tűz tükörkapcsolatát képezi le a tündök alatti belső tűz, és a külső világ külső nap-tüze összekapcsolása révén. A jurtában felnézve ez tisztán látható. Talán más lényeges nincs is ebben a képben.
Visszaidézve a meccset: A csapat végső soron egy jurtát formál, aminek a közepe felfelé nyitott, mert a szellem útját szabadon kell hagyni, oda nem fér más, csak az üres tér, a szusumna, ahova már nem kell az „én”, és nem kell a „mi” sem, vagyis ez a „se-mi” tere, a semmi, más képben a szerzetesek kiborotvált pilise, a tündök..

A tündök gyűrű-formája a valódi „szövetség”, a valódi „közösség”, a „közös Ős”-ben való egymásra találás tiszta szimbóluma. A tündök az „Egy”-ség jegyében áll. Önmagán, kerülete mentén lyukakat hordoz, ahova „fogadja” a tető rúdjait, a dualitást már meghaladó egységtudattal bíró lényeket, ugyanakkor önmaga is egy „lyuk”, amibe fogadja az Ég-szentséget, hogy azt csatornázza, szétossza, ill. felfelé a belső tüzet, a lélek tüzét összegyűjtve továbbítsa a külső Ég felé. A földi „Ég” a tűz, ami bent „ég” a jurtában (a belső tűz, ami bennünk ég) a füstjét a tündökön át engedi a külső „Ég”-be, ahogy a külső „Ég” nap-tüze a tündökön beáradva, a rudak radiális rendszerén (szellemi világ tiszta hierarchiája) át jut a zűrzavaros, „kitérő”, evilági dualitás által felbomlott „kerge” kerege-világba.

A mágikus átalakulás mindkét irányban „Ég”. A kultúra, ami ezt tükrözi az „Ég” istensége, az Ég-I jegyében az „Egy” kultúrája.

Jurta-mágia
A jurta tehát egy mágikus tér. Mágikus a belső tere, és belülről mágiává válik a külső tér is a belső tér „tükrében”. Mindannyian másfajta érzékenységet képviselünk, mindannyian más, és más mértékben, mélységben érintetünk meg egy jurta által. Van azonban valami, ami mindannyiunkban ugyanúgy megmozdul, amit nem lehet szavakba önteni. Ez az, amit eddig mindenkin láttam, amikor belépett a jurtába. Ez az, amitől a jurta belsejében az a „körbenézés” olyan lesz, amilyen.

Ez az a szelídség, az a béke, ami utoléri itt az embert, és ez az, ami összehozza az idegeneket, a hideg-éneket, hogy közös tüzük körül melegedhessenek egy valódi, közös „Ég” alatt egy valódi Közösséggé, hogy a belső béke kiáradhasson a külső világba, és megbékítse azt…

A jurta világáról, a lakójurta építéséről és napjaink jurtáiról mindent megtudhatnak, ha a kék betűs részre kattintva ellátogatnak a Nomádjurta csapatának honlapjára.

(Ez a mű a CC-BY-SA-4.0 licencnek megfelelően, permalinkes forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)