Húsvét eredete, húsvéti szokások, szimbólumok.

Húsvét, húsvéti szokások írásunk egy rövidebb összefoglalót és egy hosszabb részletes leírást tartalmaz.

Rövid összefoglaló:

A húsvét a keresztény világ legfőbb ünnepe. Idén, 2023-ban április 9-én  vasárnap van az első napja. (az ezt megelőz évben kicsit később, április 17-én volt.)
A húsvét Jézus Krisztus kereszthalált követő feltámadásának és vele az emberiség megváltásának ünnepe. Időpontja a 325-ben tartott első niceai zsinat döntése értelmében a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap (március 22. és április 25. között). Ennek megfelelően minden évben más napra esik és ehhez igazodik az egyházi év valamennyi változó idejű, mozgó ünnepe.

Főbb ismert jelképei a nyúl, bárány, barka és a tojás.
Számos népszokás kapcsolódik hozzá.

Húsvét részletes leírás:

A húsvét kialakulásában fontos szerepet játszik a zsidó húsvét, a pészah. E vallás tanítása szerint e napon ünneplik a zsidók az egyiptomi rabságból való menekülésüket. A kovásztalan kenyér (macesz) ünnepének is nevezik, mert a fáraó annyi időt sem hagyott a zsidóknak az Egyiptomból való távozásra, ameddig a kenyerüket megkeleszthették volna, ezért a vízből és lisztből gyúrt kelesztés nélküli maceszt (pászkát) ették. Az Ótestamentum szerint a bibliai tizedik csapásként a halál angyala lecsapott az egyiptomiakra, a zsidók kapuja azonban egy frissen leölt bárány vérével volt bekenve, így az ő házukat „elkerülte”. A zsidó vallás Pészah idején ünnepli az egyiptomi rabságból való szabadulást, ez a zsidó vallásban a húsvét, a megújulás, újjászületés a tavasz(hág hááviv) ünnepe.A Pészah(Pészach) szó egyébként kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó húsvét ünnep egybe is esett.

A zsidó Pészah szóból eredő kifejezés számos európai nyelvben tetten érhető. Fraciául Pague, olaszul Pasqua, románul Paste.

A germán/angolszász/ területeken főleg az ősi kelta, termékenységet és újjászületést képviselő Ostara (Eostre) istennő nevét vette fel -angolul Easter vagy németül Ostern- és hagyományozta az utókorra a húsvét, emlékeztetve a keresztény időket megelőző pogány tavaszköszöntő szertartásokra.

A magyar nyelvben hasonló kifejezés nem ismert. A húsvét szó kizárólag a 40 napos böjti időszak befejezésével hozható összefüggésbe.

A vallástörténetileg ilyen értelemben „közösnek” tekinthető múltat a 325-ben tartott niceai zsinat választotta ketté azzal a rendelkezésével, hogy a bibliai naptártól függetlenítette a húsvét időpontját és annak kezdetét a tavaszi napéjegyenlőséget követő első telihold utáni első vasárnapra tette. Ez a most is használatos Gergely-naptár szerint március 22. és április 25. közé eshet.

Húsvét vasárnapján van a keresztény világ legnagyobb ünnepe, amely Jézus kereszthalálát követő feltámadását ünnepli.
A húsvét nem csak a legrégibb keresztény ünnep, de egyúttal a legjelentősebb is az egyházi ünnepek sorában. Ünneplése a VIII. század körül már általánosan elterjedt, bár már jóval korábbi időkből is vannak megünneplésére utaló adatok

A húsvéti ünnepkör a farsang utáni negyvennapos nagyböjttel kezdődik, amelynek fókusza a nagypéntek, Jézus szenvedéseink és kereszthalálának az emléknapja. Ennek tiszteletére és a legtöbb templomban passiójátékot, az iskolákban pedig misztériumjátékokat rendeztek.

A negyvennapos böjt után az emberek élelemmel megrakva indultak el a templomok felé, hogy az abban vitt sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát már megszentelve, megáldva fogyaszthassák el este a húsvétvasárnapi ünnepi asztal körül ülve.

Húsvét vasárnapját megelőző virágvasárnapon arról emlékeznek, hogy Krisztus a virágot szóró és lengető (pálma, olajág) őt dicsőítő tömeg éljenzése közepette bevonult  ( szamárháton ) Jeruzsálembe. A nagycsütörtök (zöldcsütörtöknek is nevezik) Krisztusnak az Olajfák-hegyén történt elfogatására emlékeztet.
Nagypéntek Krisztus halálra ítélésének és kereszthalálának a napja. A nagyszombaton szentelték meg a tüzet, illetve ezen a napon tartották vízszentelés szertartását.
Az esti feltámadási körmenetekkel emlékezik meg a keresztény világ arról, hogy Jézus – kinyilatkoztatásával egyezően – harmadnap, azaz húsvétvasárnap hajnalán feltámadt halottaiból.

Húsvét vasárnapján tilos volt női munkát végezni, így főzni, mosni vagy takarítani és tilos volt a haszonállatok befogása is. Az ünnepek során számtalan további szokás és hagyomány, valamint négy fontos szimbólum alakult ki amelyekről az alábbiakban nyújtunk némi ízelítőt:

Húsvéti szimbólumok:

A tojás a világ szinte összes népénél megtalálható arche elem, a termékenység és újjászületés univerzális szimbóluma.
A tojások színezése, díszítése is régi korokra nyúlik vissza.
A leggyakrabban használt piros szín magyarázatát a színek mágikus erejébe vetett hit adhatja. A piros színnek ugyanis régen védőerőt tulajdonítottak, de a szerelmet és életet is jelképezte.
Akad olyan feltételezés is, hogy Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása, s a tojások díszítése bár egy időben az egész világon elterjedt volt, mára főleg a kelet-európai területre korlátozódik. A díszítésre számtalan technika alakult ki. A direkt festésen kívül a hagymahéjas technika illetve a viaszos írókás a legelterjedtebb hagyomány.

A bárány az egyik legősibb és legelterjedtebb húsvéti jelkép, ótestamentumi, bibliai eredetű. Szerepe az utóbbi időben jelentősen csökkent és helyét a húsvéti sonka vette át. A déli országokban azonban napjainkban is az ünnepi asztal elmaradhatatlan kelléke a sült bárány. A bibliai tíz csapás közül a zsidó népnek az utolsót nem kellett elszenvedniük, mivel az Úr parancsára házaikat egyéves bárány vérével jelölték meg, de Jézus kereszthalála is az áldozat jelképét hordozza magában, Isten báránya, hiszen halála által váltotta meg az emberiséget. „mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.”- áll az írás az Újtestamentumban (1Kor5,7).

A nyúl jelenléte a leginkább zavaros eredetű az ünnepi szimbólumok sorában.
Ősi kelta hitvilág mítoszaival, legendáival és a gyöngytyúk német nevének félreértésével(Hasel) egyaránt magyarázzák.
Az biztos, hogy valamikor a XIX.században került a képbe német hatásra.
Egész Európában a termékenység szimbóluma a húsvéti ünnepek megkerülhetetlen jelképe.
A nyúl mellett a másik gyakran megjelenő állat a kiscsirke, amely a tojással összefüggésben jól értelmezhető újjászületési szimbóluma ennek az ünnepkörnek.

A barka a virágvasárnapi ünnepekhez köthető „kényszerszimbólum”. A jeruzsálemi bevonulás olajágainak és pálmaágainak hűvösebb égövi képviselője. A tavaszi megújulás és újjászületés szimbóluma.

A húsvét ünnepi népszokásai főleg a vasárnapi egyházi jellegű ünnepségeket követő húsvéthétfőhöz kapcsolódnak.

Néhány példa:

–locsolkodás: amelynek egyfelől bibliai eredetet tulajdonítanak – a feltámadás hírét vivő asszonyokat vízzel locsolták le a katonák, hogy lecsendesedjenek – másfelől a víz megújító erejét szimbolizálja, a versikék és mondókák később jelentek meg

–hímes tojás: készítés és ajándékozás, /lásd fent

–zöldágjárás: (Bújj, bújj, zöld ág…) a megújulást jelképező énekes játék

–kiszehajtás: végigvittek a falun egy menyecskeruhába öltöztetet kiszét-banyát- ami a betegséget, éhezést és telet képviselte és vízbe dobták, vagy elégették.

–villőzés:  a banya elpusztítása után villőnek nevezett feldíszített ágakkal járták a lányok a falut, hogy az eltüntetett rossz helyébe megérkezzen a jó, tavasz, termékenység, bőség.

–kakaslövés: táblára rajzolt életnagyságú kakas ábrájára nyíllal lőnek. A győztes az esti lakomán a fő helyen ül és kapja a kakas combját, máját és szívét.

–jézuskeresés: meg kellett találni az elrejtett Krisztus szobrot

A kapcsolódó pünkösd ünnepkörről itt olvashatnak bővebben.

---

(Ez a mű a CC-BY 4.0 nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)