Hogyan alakult ki a sírás?

A sírás bizony elég rejtélyes dolog.
Tudtad, hogy csak mi, emberek vagyunk képesek sírni, könnyezni érzelmi okok miatt?
(Na jó, a teljes igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy az emberszabásúak és az elefánt is hullajt könnyeket, amit egyes kutatók érzelmi háttérrel magyaráznak, de még nem teljes körűen bizonyított a dolog.)

Vajon mire jók a könnyek? Miért sírunk? Csak akkor, ha szomorúak vagyunk?
Nem. A jelenség ennél sokkal összetettebb.

Zavarba hozhatnak minket, ha kicsordulnak, egy színházi előadás során, amikor a főhős rátalál elveszettnek hitt szerelmére, vagy akár vacsora közben, ha eszedbe jut egy régi megrázó emléked, de akár egy szép kép is könnyeket fakaszthat.
Az emberi, érzelmi hátterű sírás eredetére, vezető tudósok keresik egy ideje a választ.
Minden részében bizonyított egyértelmű válaszok azonban a mai napig sem születtek.

A leginkább valószínű magyarázat szerint, az érzelmi sírás képessége az emberré válás során, de még a beszéd kialakulása előtt jött létre.
Alapvető funkciója pedig a kommunikálás volt, hogy közvetíteni tudja az érzéseit egy másik ember felé, szavak nélkül is.
Bár ez sem bizonyított, de logikus magyarázat lehet.
Ha belegondolunk, akkor egy adott helyzetben síró emberről nagy valószínűség szerint első pillantásra el tudjuk dönteni, hogy milyen érzelmek miatt sír.

Vajon miért sírunk mi, emberek?

Persze a könnyezés az állatvilág számos képviselőjénél is létezik, de ott kizárólag fizikai szerepe van. Védi és tisztítja a szemet. (Ehhez azért érdemes hozzátenni, hogy az állatok érzelmeinek esetleges létezéséről vagy hiányáról még szakmai körökben sincs egységes álláspont.)

Az emberi sírásnak többféle szerepe is van.

Az embernél is megvannak ezek a pusztán fizikai okra visszavezethető funkciók, de ezen túlmenően sokféle más ok miatt is könnyezünk.
Düh, öröm, bánat, szomorúság, megkönnyebbülés, hogy csak néhányat említsünk a széles választékból.
A palettán létező lehetőségek közül azonban az érzelmi vagy esztétikai okok miatti sírás minden bizonnyal csak az ember sajátja.
Az előbbi jellemzően az elveszítéshez, utóbbi pedig a művészeti alkotásokhoz társítható.

A sírást, főleg régebbi korokban, igen férfiatlan dolognak és elsődlegesen női szokásnak tartották.
A kutatások azonban mára kimutatták, hogy a nemektől teljesen független a könnyezés jelensége.
Csupán egyetlen dologgal függ össze.
Azzal, hogy emberek vagyunk.

Uraim, tehát önök is nyugodtan sírhatnak.
Nincs mit szégyellniük.

 (Ez a mű a CC-BY 4.0 nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)