Az emberi faj 4 legnagyobb rejtélye.

Az emberi faj fejlődésének 4 legnagyobb rejtélye máig megoldatlan. Sokan gondolják úgy, hogy ezek olyan magától értetődő, alapvető kérdések, amelyekre már régen született válasz.

Hát nem született.
Bizonyított válasz egyiknél sincs, csak feltételezések.

 

1./ Miért növesztettünk ekkora agyat?

Az emberi agy hatékony, de ugyanakkor meglehetősen energiaigényes része a szervezetünknek.
A testünk tömegének mindössze 2%-át kitevő szervünk az összes energiánknak nem kevesebb, mint 20-25%-át használja fel.(Csecsemőknél az arány elérheti 70-75%-ot is.)

agy

Ha körülnézünk az állatvilágban, akkor azt láthatjuk, hogy egyetlen emlősállatnak sincs ekkora agya a testéhez viszonyítva.
2 millió évvel ezelőtt, őseink testéhez viszonyított agymérete még semmiben sem különbözött a majmokétól.

Még meghökkentőbb a fejlődés, ha figyelembe vesszük, hogy az emberi faj első képviselőjének ( Homo Habilis )kb. 2 millió évvel ezelőtti megjelenése óta az agyunk mérete a duplájára nőtt.
Sőt, egyel korábbi ősünk, a 2-4 millió évvel ezelőtt élt Australopithecus agyméretéhez képest a méretváltozás még jelentősebb, háromszoros.
A szóba jöhető okok száma meglehetősen nagy és szinte mindegyike vitatott.

Íme, egy kis ízelítő:

  • klimatikus változások ( előre történő gondoskodás és gondolkodás),
  • a környezeti változások (alkalmazkodás képessége)
  • társadalmi verseny (szűkösebb források átgondoltabb és hatékonyabb felhasználása)
  • halban, rákban bőséges táplálék (csecsemői zsírfelhalmozás)
  • programozott sejthalál arányának csökkenése (fejlettebb neuronhálózat)

A hipotéziseknek csupán egyetlen közös pontjuk van. Egyik sem bizonyított.

 

2./ Miért járunk két lábon?

Az ugye vitathatatlan, hogy a két lábra állás úgy kellett nekünk, embereknek, mint egy falat kenyér, hiszen nélküle valószínűleg sehol sem tartanánk a fejlődésben, mert nem lenne két szabad kezünk.
Ez a tulajdonságunk minden más emlőstől megkülönböztet minket.
Számtalan bizonyított elmélet és kísérlet támasztja alá, hogy két lábon járva gazdaságosabb és könnyebb az élet.

emberi faj,felállásKét lábon haladva például csak negyed annyi energiát használunk, mint legközelebbi emlős rokonaink a csimpánzok a “támaszkodójárással”.
Másfelől viszont a két lábon járás képessége nem feltétlenül jár együtt más, az emberéhez hasonló rendkívüli tulajdonság kifejlődésével.

Elég csak a Jurassic Park-ra gondolni és rögtön beláthatjuk, hogy a raptorok meg a tirexek már akkor két lábon ragadoztak, amikor emberhez hasonló élőlénynek még híre-hamva sem volt a Földön.
Ennek ellenére sem ők, sem a leszármazottaik (madarak) nem emelkedtek fejlődésben a többi faj fölé.

A közismert történet úgy szól, hogy kb. 7 millió évvel ezelőtt lemásztunk a fáról és a földi élethez alkalmazkodva szép lassan felegyenesedtünk.
A pontos miértről azonban minden krónika mélyen hallgat.

A csontleletek magát a folyamatot alátámasztják, de magyarázatul nem szolgálnak.

  • Mivel a két lábra állás jóval korábban lezajlott, mint ahogy az emberfélék elkezdtek okosodni és az agyméretük megnőtt, így ezt az oksági összefüggést nyugodtan kizárhatjuk.
  • A két lábon járástól nem lettünk gyorsabbak a négylábú emlősöknél, és itt még a gepárdig sem kell eltekintenünk.
  • Nem lettünk stabilabbak sem. Sőt. Ezt bármelyik két lábon járó robot fejlesztésével foglalkozó szakember megerősítheti.

A szóba jöhető okok között több feltételezés is szerepel.

Az egyik elmélet szerint, amikor lejöttünk a fáról, akkor az afrikai erdők éppen eltűnőben voltak egy aktuális jégkorszak miatt, így az ott élők egy része a földre kényszerült, ahol alapvetően megváltozott az élelem megszerzésének módja.
Ez viszont megkövetelte az élelem megfogásának és szállításának képességét.
Két kézzel pedig ez hatékonyabban tehető meg, így rákényszerültek, hogy felálljanak.

A másik elmélet szerint a felállással a földfelszíni életmód környezeti kihívásaira válaszoltak elődeink.
Nevezetesen a hőszabályozás problémáját oldották meg ily módon, hiszen ezzel “szabályozni” tudták a melegnek és hidegnek kitett testfelületük nagyságát.
Például azt, hogy mekkora felületen érje őket a nap.

A hipotézisek szépek és logikusak de bizonyított okot még itt sem találtak.

 

3./ Miért tűnt el a testünket fedő szőrzetünk?

Ez is egy olyan kérdés, amely nagyon régóta foglalkoztatja a kutatókat.
Jelenleg az az általános nézet, hogy a jelenség kb. 1 millió éve létezik elődeinknél, de még ez is vitatott, mert 6 millió éves pre-humán eredetről is jelentek meg írások.

Az biztos, hogy régen a többi emlőshöz hasonlóan ősember elődeinket is szőr fedte.
Erről tanúskodik, hogy a bőrünkben lévő szőrtüszők száma semmivel sem kevesebb a többi emlősénél, valamint az a tény, hogy a magzati fejlődés során, a törzsfejlődés stációit követve ( humán embriogenezis) nálunk is megjelenik a lanugo.

  • A két leggyakrabban említett verzió egyike szerint a testünket borító szőrt, hőszabályozási képességünk fenntartásának biztosítása miatt vetettük le.
  • A második verzió szerint a paraziták elleni védekezés miatt váltunk szőrtelenné.

Egy időben a ruházat megjelenésével hozták összefüggésbe, de kiderült, hogy zsákutca. Ruhákat körülbelül 170 ezer éve kezdtek rendszeresen viselni elődeink, ami a ruhatetűk megjelenési idejének segítségével elég pontosan megállapítható.

Ez a felfedezés azt is jelenti, hogy minimum 800 ezer évig éltek őseink szőrzet és ruha nélkül.

Ennek van értelme? Bizonyára van. A biológia ritkán téved. Csak még nem jöttünk rá.
A “szőrtelenítés”pontos okának megállapítása a növekvő prehistorikus adatbázisok dacára is még várat magára.

 

4./ Miért halt ki az összes többi emberi faj?

A pontos kérdést talán úgy kellene feltenni, hogy miért halt ki a többi faj és mi miért nem.
Ennek a kérdéskörnek az érintőleges vázolása is hatalmas anyag lenne ezért csak egy néhány érdekes aspektust emelek ki.

A Homo Sapiens, mint emberi faj, amik mi is vagyunk nem volt egyeduralkodó a Földön.
Olyannyira nem, hogy a közeli múltban – már persze fejlődéstörténeti mércével mérve az időt – 24 ezer éve még itt sétálgatott a neandervölgyi ember is (Homo neanderthalensis ) közöttünk.
Sőt, 12 ezer éve még élt a földön, az indonéz szigetvilágban egy másfajta ember is, a Floresi ember (Homo floresiensis). Az alábbi képen látható a rekonstruált arcformája.

emberi faj,

A hobbit becenéven emlegetett emberféle maradványaira az indonéziai Flores szigetén találtak még 2003-ban.
A legtöbb maradvány egy 30 év körüli, 1 méter magas nőtől származik. A legfiatalabb leletek 12 ezer évesek is lehetnek.

Az emberi fajnak számos képviselője volt. Egy kivételével mindegyik kihalt.
A miértre adott kielégítő válasz bizonyára Nobel-díjas lesz.

Talán nem hallottál róla, de csak hajszálon múlt, hogy egyáltalán még léteznek emberek a Földön.
A kék részre kattintva elolvashatod azt a történetet is.


Köszönöm, ha segít egy megosztással vagy “Tetszik” -kel, hogy más is megismerhesse ezt az oldalt.

Források:https://hu.wikipedia.org/wiki/Australopithecus,http://www.greenmedinfo.com/blog/nakedness-could-decode-mystery-human-origins,http://www.primitivism.com/aquatic-ape.htm,https://hu.wikipedia.org/wiki/%C5%90sember,http://humanorigins.si.edu/evidence/human-fossils/species/homo-floresiensis,https://hu.wikipedia.org/wiki/Floresi_ember,flickr by Ali Eminov, YouTube,Dreamstime

Ez is érdekelhet

1 Response

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.