A tükör története
A tükör több ezer éve ismert és használt tárgy, igaz első képviselői nem hasonlítottak a ma ismert formájához.
Maga a tükörkép azonban már az első tükrök megjelenése előtt is ismert volt az emberek többsége előtt.
Önmaguk képének megpillantásához elég volt egy tó csendes vizébe pillantani, vagy akár egy pocsolya fölé hajolni.
A víz felszínéről tükröződő képmás megpillantása számos ősi kultúra emlékei között fellelhető.
A kelta mitológiában, a germán mitológiában és az ógörög mitológiában is találhatunk rá példát.
Talán az egyik legismertebb ilyen emlék az ősi görög mitológiai körből ismertté vált Narcissus (Narkisszosz) története.
A szépséges ifjú egy tó fölé hajolva pillantotta meg tükörképét, amit olyan szépnek talált, hogy rögtön beleszeretett (önmagába).
Mivel a vízben tükröződő képmását sehogy sem tudta magához ölelni, vágyai beteljesületlenek maradtak.
Ebbe a kínba bele is pusztult és a tóparton csak néhány nárcisz jelezte a helyet, ahol az önmagába szerető ifjú önmaga szépségének áldozatául esett.
A nárcisztikus, önimádó jellem megnevezése is innen ered.
Feltételezhetően már igen régen is próbálkoztak az emberek olyan tárgyakat készíteni, amik alkalmasak a tükörképük megjelenítésére.
A legrégebbi ember által készített fellelt tükör kőkorszak végéből származik és több mint 8000 éves.
A mai Törökország középső területén került felszínre a Catal Hütyük-i ásatások során, még a múlt század 60-as éveiben.
A csiszolt vulkanikus kőzetből – obszidiánból – készült apró tükröt egy falusi nő feltárt sírjának mellékleteként azonosították. Későbbi radiokarbonos vizsgálatok 8200 évesre teszik készítésének pontos idejét.
A domborúra csiszolt obszidián meglehetősen jó optikai tulajdonságokkal rendelkezett.
Az ezt követő mintegy 1500 évből nincs tárgyi emlékünk tükör létezéséről.
A kőkorszak és rézkorszak határától azonban több egymástól távol eső kultúrákban is megjelent a tükör.
Egy részük a törökországi lelethez hasonlóan csiszolt ásványból készült.
Ilyen például az egyiptomi badari-kultúra idejéből származó 6500 éves csiszolt ásvány tükör.
Az akkori központi település, El-Badari területén folyó ásatások során került a felszínre az a szelenitből csiszolt tükör, amit fakeretbe illesztettek, illetve egy tükrösre polírozott pala-lemez.
Szintén ebből a korból származik az a csiszolt csillámpala lap, amin egy fúrt lyuk található, így valószínűsíthetően fali tükörként szolgált.
Ezeknek a korát 6500 évesre becsülik.
Szintén csiszolt ásványok képezték az alapját a 4000 évvel ezelőttről származó, Közép – és Dél Amerikában létezett kultúrák tárgyi emlékei között, például a Maja érából.
Az időszámítás előtti 4. évezredtől kezdve a fémművesség – rézkorszak majd bronzkorszak – fejlődésével párhuzamosan jelentek meg Mezopotámia, Egyiptom, Dél-Európa, Nyugat-Ázsia, Kína területén a fém felületek polírozásával készített tükrök.
Egyiptomban az első dinasztia korából származó sírokban – kb. 5000 évvel ezelőtt – már találtak fényesített felületű rézből készített tükröket.
A Tigris és Eufrátesz folyók völgyében élő sumer ősök, az ubaidok kiválóan értettek több más mellett a fémek megmunkálásához is. Ezt bizonyítja az Ubaid-kultura korából- kb 6000 évvel ezelőtt – származó régészeti leletek között található polírozott réz tükrök.
A későbbi sumer korból ránk maradt írásos emlékek között több helyen is találhatók tükrökről szóló részek, amik alapanyagául a leírás szerint nem csak réz és bronz, de ólom, ezüst és arany is szerepel.
Írásos emlékek szólnak például Uruk város úrnőjének aranyból készült tükrének javításáról.
Később az etruszkok és a görögök is hasonló fém megmunkálási technológiákkal készítették polírozott fém tükreiket.
Kínában is több mint 4000 évesek a legrégebbi tükrök, amik jellemzően vagy hétköznapi bronzból, vagy egy speciális bronzból, úgynevezett speculum-ból készültek.
A speculum 2/3 rézből és 1/3 ónból készült ötvözet, ami igen erős tükrözési tulajdonsággal rendelkezik.
A fényesített felületű fém tükrök mindegyikének volt ugyanakkor egy hatalmas hiányossága.
Nevezetesen az, hogy az oxidáció miatt a tükröző képességük az idő múlásával jelentősen romlott.
Ezt a problémát sikerült részben kiküszöbölni az üveg alkalmazásával.
A következő nagy ugrás a tükrök fejlődésének történetében tehát az üveg megjelenése volt.
Az üveggel ugyanis elzárták a fémet a levegőtől, így az nem oxidálódott.
Erre igen sokat kellett várni, hiszen az első üveg alapú tükrök csak az időszámítás utáni időkben jelentek meg.
Igaz ezt követően elterjedésük viszonylag gyorsnak mondható.
Az első üveg alapú tükrök – a feltételezések szerint – a Közel-Keleten, talán Libanonban jelentek meg valamikor az első század környékén. Néhány római barna-üvegből készült tükröt is ismer a régészeti tudomány, amelyek a 2. századból származnak.
Alig 2 évszázad múlva az 3. században már szinte az egész ókori világban ismerték és készítették az üveg alapú tükröket.
Római, egyiptomi, germán és kínai leletek is bizonyítják a gyors elterjedés tényét.
Ahhoz, hogy a rossz fényvisszaverő képességű üvegből tükör legyen valamilyen fémbe kell foglalni, pontosabban fogalmazva valamilyen fémet kell mögé rakni.
Ez lehet arany, ezüst, bronz, ólom, réz, króm stb.
Az üveg alapú tükrök előállításának legnagyobb kihívásait csak mintegy 1000 év kísérletező munkásságával sikerült legyőzni.
A feladat, hogy nagy és sima felületet hozzanak létre üvegből, elszíneződéstől mentesen még csak a
megoldás felét jelentette. Arra is rá kellett jönni, miként lehet az üveg hátára lehetőleg vékony fémréteget applikálni, anélkül, hogy az üveglap károsodna.
A megoldásra egészen a 12. századig kellett várni.
Az üveg megmunkálásának hagyományait jól jelzi, hogy a 12. századi Velencében már igen jelentős számú üveges céhet tartottak nyilván.
Ekkorra a velencei mesterek üvegfúvási technikáik technológiai tanulságait tanulmányozva jöttek rá a tükör készítés fortélyaira, így többek között az üvegöntés sajátosságaira.
Ez tette lehetővé a nagyobb felületű, egyforma vastagságú üveglapok és így tükrök készítését.
Az üvegre nagyon vékony ólom lemezt raktak, majd erre higanyt öntöttek.
Így jött létre a ma már jól ismert foncsor.
Ezt követően több száz évig a velencei – illetve muránói – manufaktúrák voltak az üveggyártás központjai.
A kifogástalan minőségű üveg alapú tükrök készítésében egészen a 17. századik gyakorlatilag egyeduralkodók voltak.
(A velencei üveggyártókat 1291-ben kitiltották Velence területéről a fokozott tűzveszélyességük miatt és ekkor költöztek a pár kilométerre lévő Muránóba. Ennek ellenére a velencei tükör megnevezés a mai napig is általánosan elfogadott)
A velencei tükrök gyártási technológiáját sokáig ipari titokként kezelték, ami nem véletlen, mert tükreik ára – főleg a korai korszakban -az arany árához közelített és luxus cikknek számított.
Ezt az előnyüket egészen a 19. századi, nagyüzemi tükörgyártás beindulásáig sikerült megőrizniük.
Ezt követően a technológiai fejlődés egyre olcsóbbá tette a tükrök előállítását.
A korábban a gazdagság szimbólumaként megjelenő díszes tükrök helyét egyre inkább átvette a mindenki által elérhető, legkülönfélébb méretű, formájú és díszítésű tükrök népes hada.
Így vált a korábban csak a kiváltságosak szűk köre számára elérhető luxus cikkből néhány évtized alatt közönséges használati tárgy.
A tükörnek persze a fizikai jellemzőin túl más szerepe is volt a társadalmi fejlődések történetében.
Azon túl, hogy megjelenített tükörképi világa hozzájárult az öntudatosság és testtudatosság fejődéséhez, számos hiedelem, babona, ősi történet és monda kapcsolódik hozzá.
Kiemelt szerepe volt a jóslás és jövendőmondás eszköztárában, a szellemvilág megidézésében.
Ezeknek a régi emlékeknek egy része átöröklődött mai világunkba is például a meséken keresztül.
Ki ne ismerné Hófehérke gonosz mostoháját aki tükrétől kérdezte -„Tükröm-tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?”
A tükröknek a régi korok hiedelem-és hitvilágában betöltött szerepe azonban olyan nagy területet ölel fel, hogy arról majd egy külön írás keretében számolunk be olvasóinknak.
Kiemelt kollázskép forrásai: Metropolitan Museum of Art , c.wikimedia,Louvre
(Ez az írás a CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – kattintható és adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)
