Túrógombóc egyszerűen (tojás nélkül)
A túrógombóc egyszerűen elkészíthető finom étel, ami akár komplett második fogásként vagy desszertként is népszerű.
A hagyományos receptnek azonban van 3 buktatója.
Az egyik a tojás, ami a tojásra érzékeny fogyasztókat eleve kizárja ebből az élvezetből.
A második az idő, vagyis a gyorsaság, ugyanis a hagyományos receptnél a masszát pihentetni kell 1-2 órát.
A harmadik pedig a felhasználásra kerülő búzadara változó sikértartalma.
Ez utóbbi azért fontos szempont, mert ez az oka annak a jelenségnek, hogy azonos alapanyag mennyiségnél is hol szépen egyben maradnak főzés során a gombócok, hol pedig szétesnek.
Az alábbi egyszerű túrógombóc azonban mind a három problémát megszünteti.
Egyfelől a tojásra érzékenyek is fogyaszthatják, mert nincs benne tojás.
Másfelől pedig az alapja egy sima tejbegríz, aminek a sűrűségét a főzés során bármilyenre megváltoztathatjuk.
Jelen esetben egy szokásosnál sűrűbb állagú tejbegríz lesz az alapunk, amiben „megáll a kanál”.
A tejbegríz elkészültét követően pedig további főzésre nincs szükség, így biztos nem fognak szétesni a gombócok.
Bár a gyakorlott túrógombóc készítők tudják kezelni a változó sikértartalommal járó problémát, de egyszerű receptjeinket főként a kevésbé tapasztalt konyhatündérek számára írjuk le.
Ennek megfelelően a gyorsaság és egyszerűség mellett szintén fontos szempont a sikerélmény biztosítása.
Ezért aztán receptjeink „bombabiztos” konyhai megoldások, amik szinte teljesen kizárják az elhibázás lehetőségét.
Bármelyik receptünket kezdőknek is nyugodt szívvel ajánljuk.
Most pedig lássuk a receptet azzal a megjegyzéssel, hogy érdeklődő olvasóink a recept után megtalálják a sikér és a sikértartalom fontosabb
kérdéseire is a választ.
Írásunk végén – szokásunkhoz híven – néhány gasztrotörténeti érdekességet is megosztunk a túrógombócról, hogy tálalás közben legyen mivel elkápráztatni az ételre vágyó nagyérdeműt.
Az itt megadott mennyiség 2 személy részére egy levest követő második fogásként, vagy 4 személy részére desszertként elég.
Körülbelül 20-21 gombócot készíthetünk belőle.
Hozzávalók:
Tej: 2,5 dl
Búzadara: 5 csapott evőkanál, (6 dkg)
Túró: 250 gr
Vaníliás cukor: 1 zacskó
Tálaláshoz szükséges:
- pirított zsemlemorzsa
- tejföl
- (ízlés szerint bővíthető: porcukor, kakaó por, fahéj, lekvár stb)
Túrógombóc egyszerűen elkészítve:
A tejet felforraljuk majd kicsire vesszük alatta a gázt.
Beleszórjuk a búzadarát meg a vaníliás cukrot, és folyamatos kevergetés mellett addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik.
Jóval sűrűbbnek kell lennie, mint a szokásos tejbegríznek.
Ez körülbelül 3-4 percnyi főzést jelent.
Öt percig pihentetjük, majd rátesszük a túrót és villával/fakanállal jól összetörjük, összekeverjük.
Evőkanálnyi adagokat kiszedve a masszából nagy diónyi gombócokat formázunk belőle.
Ennyi és kész!
Hidegen és melegen is finom.
Tradicionálisan tejföllel és pirított szemlemorzsával tálaljuk, de ízlés szerint másféle szórással, lekvárral vagy gyümölccsel is kipróbálhatjuk.
Ízkompozícióinknak csak a képzelet szabja határt.
Jó étvágyat!
Néhány szó a sikérről.
A sikér nem más, mint a búza fehérjékből felépülő váza.
Ennek a vízben nem oldódó váznak a két fő alkotó eleme, fehérjéje, a gliadin és a glutein.
Ezek a fő felelősek azért, hogy az adott búzából készült malomipari termékek – liszt, dara stb. – hogyan viselkednek a felhasználás során.
Mennyiségüktől illetve arányuktól függ, hogy az egyes malomipari termékek mennyire veszik fel a folyadékokat, mennyire ragacsosak, nyújthatók,
dagaszthatók, formázhatók, keleszthetők vagy süthetők a belőlük készítendő termékek.
Minimális arányukat, ami a minőség egyik fontos mutatója is egyben, nálunk a Magyar Élelmiszerkönyv, malomipari termékekről szóló része szabályozza.
(Codex Alimentarius Hungaricus, 2-201 irányelv.)
Az előírások csak a minimális sikértartalmat írják elő a maximumot nem szabályozzák.
Ezért (is) fordulhat elő, hogy egyazon terméknek időről időre változhat a konyhai felhasználás során tapasztalt tulajdonsága.
A túrógombóc kialakulásának történetéből
Bár származásának egzakt forrásáról többféle elmélet is létezik, amikben hol az osztrák, hol pedig a cseh vonal dominál.
Mi ebben nem tudunk igazságot tenni, de véleményünk szerint az igazság valahol középúton kereshető.
Az osztrák gasztronómia sok száz éve ismeri a különféle – elsősorban nem édes – gombócokat.
A gyümölcsös változatok, majd ezt követően az édes változatok csak az utóbbi mintegy 200 évben kerültek a hétköznapi gasztronómia elemei közé.
Az ide vezető úton fontos szerep hárult a burgonya 18. századi európai elterjedésére illetve a cukor árának folyamatos csökkenésére.
A krumplis-tésztás gombócok már jól tölthetők gyümölcsökkel(szilvás gombóc) és szinte desszertként már édesen is fogyaszthatók.
Az édes ízvilág illetve a túró használata viszont minden bizonnyal a cseh gasztronómiából érkezett.
Itt ugyanis már korábban nagy hagyománya volt az édes-morzsa illetve a vajas-túró szórásnak.
Feltételezések szerint az egyszerűsítések illetve a gasztro-evolúció során került bele a túró magába a „tésztába”, kvázi kiváltva a burgonyát.
A túrógombóc első magyar nyelven fellelhető receptje az 1864. évben Pesten megjelent Medve Imre: Magyar gazdaasszony teendői a közéletben, házban és konyhában, Kézi és segédkönyv nők és hajadonok számára
című könyvben található.
Nevezetesen a 159. oldalon szerepel az 572. sorszámú receptként ‘Túrógombócz’ megnevezéssel.
A könyv és a hivatkozott recept megtalálható a Magyar társadalomtudományok digitális archívumában, ahol ingyen, online olvasható.
( A könyv igen érdekes kortörténeti szemle is egyben, ezért minden érdeklődőnek ajánljuk olvasásra.)
A századfordulón és a 20. században aztán fokozatosan már szinte mindegyik magyar szakácskönyvben megjelenik a túrógombóc receptje.
(Ez az írás a CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – kattintható és adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)
