Korhelyleves egyszerűen, gyorsan

A korhelyleves egyszerűen, gyorsan elkészíthető étel, amelynek így év vége felé különösen megnő az aktualitása.
Elixír ez a leves a bőséges – néha már hedonista – ünnepi étkezések és koccintások vég nélküli sorában megfáradt és túlterhelt gyomroknak.
Savanykás íze és gyengéd savai jótékonyan enyhítik az ilyenkor megjelenő „fájdalmakat” hasakban és fejekben egyaránt.

Ennek a néhány összetevőből álló ízletes levesnek már a neve is egyértelműen utal arra az okra, ami miatt anno kitalálója létrehozta.
A korhely szó ugyanis elsősorban azt jelenti, hogy iszákos, mulatozó, kocsmázó ember.
Írásunk végén erről még bővebben is szót ejtünk.

A korhelyleves receptjének és elkészítési módjának leírása után pár mondatos kultúrtörténeti leírást is találnak erről az ételről kedves olvasóink.
Ebből kiderül majd, hogy honnan ered a korhely szó és miért korhely ez a leves.

A háziasszonyok így a tálalás után nem csak a fenséges ízekért, hanem a forrástörténeti kiselőadásért is bezsebelhetik a dicsérő szavakat és elismerő tekinteteket. 🙂

Korhelyleves egyszerűen és gyorsan elkészítve

Hozzávalók 6 személyre:

• savanyú káposzta: 0.5 kg
• füstölt kolbász: 30 dkg
• (debreceni v. lecsókolbász v. szárazkolbász v. virsli, vegyesen is lehet, de csak füstölt!)
• Víz: 2,5 liter
• babérlevél: 2db
• só: ízlés szerint
• tejföl a tálaláshoz:1 doboz 20%-os

Rántáshoz:

• Vöröshagyma: 1 közepes fej
• Olaj: 4 evőkanál
• Fokhagyma: 1 nagyobb gerezd
• Liszt: 1 csapott evőkanál
• Pirospaprika: 1 csapott teáskanál
• Hideg víz: fél vizes-pohár

Korhelyleves elkészítése:

A leves elkészítéséhez egy legalább 4 literes fazékra, a rántás elkészítéséhez pedig egy kicsi lábosra vagy serpenyőre lesz szükséged.

1.  A káposzta levét jól nyomd ki egy pohárba/tálba és tedd félre. A füstölt kolbászt karikázd fel.
   Ha nem szereted a hosszú szálakat akkor a káposztát is vágd fel, hogy rövidebbek legyenek a szálai.
2. A kinyomott káposztát, felkarikázott kolbászt és a babérlevelet tedd a fazékba. Öntsd rá a vizet és főzd 30-40 percig. Ha roppanósan szereted a káposztát akkor a rövidebb ideig, ha puhán kedveled akkor hosszabb ideig főzd.
3. A főzési idő vége felé állj neki a rántásnak. A vöröshagymát és a fokhagymát vágd apró kockákra, és tedd őket külön.
4.  Öntsd a serpenyőbe/lábosba az olajat alatta kis lánggal.
   Tedd bele a vöröshagymát és kevergetve addig pirítsd, míg az első enyhén barnás darab meg nem jelenik.
5. Szórd rá a lisztet. Továbbra is kevergesd, hogy csomómentes legyen.
6. Ha már jól eloszlott a liszt add hozzá a fokhagymát és a pirospaprikát. Keverd és 5 másodperc múlva oltsd el alatta a gázt, öntsd fel hideg vízzel és változatlanul intenzíven kevergesd, amíg sima nem lesz.
7. Az elkészült rántást add a fövő leveshez és jól keverd el benne.
8. Kóstold meg levest és állítsd be az ízeket. Ha még savanyúbban szeretnéd önts rá a kinyomott káposztaléből.
   Vigyázz, a káposzta leve nem csak savanyú de gyakran igen sós is.
   ( Ha még így sem elég savanyú adhatsz hozzá kevés citromlevet.)
   Csak a legvégén add hozzá a sót ízlésed szerint.
   Az ízek beállítása után még főzd 1-2 percig azután elzárhatod alatta a gázt.
9. Tálaláskor bolondítsd meg egy kanál tejföllel.

Jó étvágyat!

Kis kultúrkitérő a korhelyleves ürügyén. 🙂

A korhelylevesnek természetesen számtalan másféle összetevője és különböző elkészítési módja is fellelhető a gasztronómia hazai irodalmában.
Van aki különféle füstölt húsokat tesz még bele,mások zöldségfélékkel dúsítják vagy éppen habarják. Mindegyik változat finom és nem jobb vagy rosszabb a másiknál.

Mindemellett a népies eredetű ételeknek – úgy gondoljuk – éppen a viszonylagos puritánságában és egyszerűségében rejlik a varázsa.

Az itt leírtak az alap hozzávalók, amit megerősít az 1862-ben megjelent – Czuczor, Fogarassy : A magyar nyelv szótára – korhelyleves leírása is.
Így hangzik:

„(korhely-leves) ösz. fn. Sajátságos étel, melyet éjjeli dombézolás, eszemiszom után gyomorjavitásul venni szoktak, mely savanyú káposztaléből, igen kevés káposztából és kolbászból készül.”

A könyv anno a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából született.
Az érdeklődők a fenti kék betűs szövegrészre kattintva ingyen elérik és letölthetik a Google Könyvek oldalról.

Az egyik 20. századi etalon, Magyar Elek: Az ínyesmester nagy szakácskönyve” is ezeket az alapanyagokat sorolja fel a korhelyleveshez.

A korhely szó elsődleges jelentése ahogy bevezetőnkbe is írtuk az, hogy iszákos, mulatozó, kocsmázó ember.
Tájszóként így aposztrofálják a tunya, henye, naplopó, semmirekellő embereket is.

Főnévként és melléknévként is megjelenik a magyar nyelvben. Ez utóbbi formában a 19.századtól kezdve több költőnknél (Babits, Ady, Kosztolányi, Petőfi, stb.)is találkozhatunk vele.
Egyik korai megjelenése Petőfi Sándor 1847-es, „A nagyapa” című novellájában így hangzik

„Föladott, mint korhely csavargót s a jó ég tudja mit, aki már sehol helyet nem kap, aki miatt az ember élete sincs bátorságban többé… szóval aki másnak már nem való, mint katonának.”

A korhely szó nyelvészeti eredetét egyesek szerint a középkorban, germán nyelvterületen kell keresnünk, míg mások szerint a 16.-18 században, kizárólag magyar szavak összeolvadásából keletkezett.

A német verziót támogatók úgy tartják, hogy minden bizonnyal a német „Chorherr” szóból származik.
Ennek eredeti jelentése az éneklő egyházi kanonok, azaz a kántor (Cantor) megnevezése.

A szájhagyomány mellett több irodalmi mű is utal rá, hogy a kántorok minden bizony nem vetették meg a jóféle itókákat. Így kerülhetett a „Chorherr” (korhely) szó szoros összefüggésbe az italozó emberekkel.
Innen pedig már csak egy gondolati ugrás, hogy ezt a nevet kapja a leves, amit italozás után fogyasztanak.

A kizárólag magyar verziót támogatók ezzel szemben úgy vélik, hogy magyar szavak – 2 szó -összevonásából keletkezhetett.

Első tagként szóba jöhet a kortyándi(iszákos), kortyol, kóros vagy korhad szó. Második összetevője pedig lehet a heny(e) vagy hely.

Erről a változatról az alábbi érdekes eszmefuttatást olvashatjuk a korábban említett 1862-es kiadású magyar nyelv szótárában:

” Úgy látszik, mintha e szókban az l v. ly csak kifejlett utóhang, az eredeti korhé szóból, mint taré tarej, tarély, karé karély stb.; azonban ha értelmét tekintjük, más eredményre jutunk.
T. i. legközönségesebb szokás szerént egyrészről am. korcsmázó, iszákos, dorbézoló; más részről annyit is tesz, mint henyélő, tunya, semmirevaló, kicsapongó, mely bünök az iszákosságnak is szokott eredményei. S ez értelmeknél fogva, legalább első része rokonságban áll kortyándi (iszákos), kortyol, kortyosodik szókkal.
De mindenek fölött azon körülmény, hogy e szó rendesen vékonyhangulat ragoztatik, azon véleményre ad alkalmat, mintha két külön szóból volna öszvetéve; és ha a benne foglalt két értelmet, úgymint az iszákosságot és henyélést összeveszszük, annak legjobban megfelelne a kor-henye, melyből korheny, korhely keletkezhetett,
mint: lapány lapály, uszány, uszály stb. Magyarországi szláv nyelven is: korhel.
A Chorherr-ből származtatás csak azt mutatja, hogy vannak nálunk emberek, kik minden magyar szót, törik-szakad, idegen szóból fúrnak-faragnak.”

Az is elképzelhető persze, hogy a két eredet-változat nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő folyamat volt.

A végső igazság megállapítását olvasóinkra bízzuk.

További egyszerűen elkészíthető ételekről olvashatsz az „Egyszerű receptek” menüpontra kattintva.

---

(Ez a mű a CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)