Óriás tőrösdarázs – ártalmatlan és hasznos óriás
Az óriás tőrösdarázs nagy és hangosan zümmög, de fizimiskája ellenére ártalmatlan és békés jószág.
Ráadásul kifejezetten hasznos.
Ne bántsuk őket!
Inkább ismerjük meg a jellegzetességeit, hogy megóvhassuk példányait a „véletlen agyoncsapástól”.
Eredetileg az európai kontinens déli részeinek volt jellemző rovara.
A jól ismert felmelegedés hatására azonban számtalan más élőlénnyel és növénnyel együtt ezeknek a rovaroknak az élettere is folyamatosan húzódik egyre északabbra.
Így fordul elő, hogy a korábban a mediterrán Dél-Európa jellemző óriása mára hazánkban is jól érzi magát.
Ennek egyik biztos jele, hogy állományuk növekvő száma miatt egyre gyakrabban találkozhatunk velük, ha kilépünk lakásunk ajtaján.
Az óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata) a legnagyobb európai darázsfaj.
A sárga fejű nőstények mérete akár az 5 cm-es hosszt is elérheti.
A fekete fejű hímek ennél kisebbek, „csak” 3 cm körüliek.
Nem társas csoportban élő faj, ami azt jelenti, hogy nem épít darázsfészket.
Több példányt egymás közelében csak a tavasz végi, nyár eleji párzási időszakban illetve peterakás idején láthatunk.
Szaporodása igen speciális, mert petéit kizárólag lebénított lemezescsápú bogarak lárváira(pajor) rakja.
(Ilyen lemezescsápú bogarak például a cserebogár, orrszarvúbogár, rózsabogár stb.)
Így fordulhat elő, hogy egy-egy olyan jó pajor lelő helyen mint például az érett komposzt vagy egy korhadt fatuskó akár több tucat peterakáshoz készülő nőstény is összegyűlhet.
A hímek csak néhány héttel élek túl a párzási időszakot, a nőstények pedig ősszel hullanak el.
A petékből fejlődő rovarok a megbénított pajorokat megkajálva áttelelnek és tavasszal bújnak elő.
A magányosan élő óriás tőrösdarázs jellemzően nektárt fogyaszt, és társas életmódú darázs rokonaival ellentétben csöppet sem ragadozó.
Magányos életmódú rokonaihoz hasonlóan a legkevésbé sem agresszívak. Kimondottan félénkek és inkább gyorsan odébb állnak ha veszélyt éreznek.
Igencsak fel kell bosszantani őket ahhoz – megfogdosni, nyomorgatni – hogy fullánkjukat védekezésre használják.
Szúrásukat persze megérezzük, de mérgük nem erős. Csípésüket nem kíséri intenzív fájdalom és némi bőrpírral megúszható a nem kívánt találkozó.
(Náluk is csak a csajoknak van fullánkjuk és a szúnyogokhoz hasonlóan csak a nőstények csípnek.)
Az óriás tőrösdarázs békés, hasznos és védett faj
Nagyon hasznos állatok mert táplálkozásuk közben intenzív beporzó tevékenységet végeznek.
Egyetlen nagy pechük van.
Nevezetesen az, hogy méretük miatt rendre összetévesztik őket a valóban veszélyes szúrású és agresszív lódarázzsal.
Ezért aztán ha tehetik rögtön agyoncsapják szegényeket.
Pedig, ha egyszer valaki veszi a fáradtságot és tudatosan megnézi miben különbözik a lódarázs és az óriás tőrösdarázs kinézete, nem fogja többet összetéveszteni a két fajt.
Látványos a különbség.
Ezt elősegítendő is tettük kiemelt képünkön egymás mellé a két darázsfajt.
Itt jól látható, hogy a lódarázs potroha mindenhol alapvetően sárga némi apróbb fekete mintázattal.
A többi része pedig jellemzően barnás színű.
Az órás tőrösdarázs potroha viszont alapvetően fekete és csak a háti részen található a fajra jellemző négy sárga pötty.
A többi része pedig jellemzően fekete.
Aki ezt a különbséget megjegyzi nem fogja összetéveszteni a két fajt és nem fog agyoncsapni egy hasznos beporzót csak azért, mert nagy és hangosan zümmög.
Hasznossága miatt és állománya védelmének érdekében az óriás tőrösdarázs hazánkban természetvédelmi oltalom alatt áll.
Természetvédelmi értéke is igen magas: 50.000 Ft.
Annak ellenére, hogy a társas életmódot élő darazsak döntő többségét a kártékony rovarok közé sorolják, a kép azért ennél jóval árnyaltabb.
Bár a sárga potrohú társas fajok így a nyári időszakban igencsak meg tudják keseríteni az emberek életét, főleg fájdalmas csípésükkel, de emellett jelentős hasznot is hajtanak.
(A darázscsípésről és a kezelésükről korábbi cikkünkben találhatsz részletes információt.)
Egyfelől pusztítják a legyeket és más káros rovarokat.
Másfelől jelentős beporzó tevékenységet is végeznek.
A méhek számának drasztikus csökkenése miatt felértékelődött az egyéb, beporzásban közreműködő fajok megítélése.
A közelmúlt tanulmányai a korábban kártékonynak tartott darazsakat, éjjeli lepkéket sőt
molylepkéket is – összességében – hasznosnak ítélték meg, főleg beporzási tevékenységük miatt.
Azt pedig végkép nem szabad elfelejteni, hogy a természetben nincsenek felesleges, káros fajok.
Károsságuk csak az emberekkel, emberi tevékenységekkel meglévő viszonyukkal összefüggésben értelmezhetők.
Mindegyik szereplőnek fontos helye és szerepe van a komplex tápláléklánc és a biológiai sokszínűség fennmaradásában.
Szerkesztett kép forrásai: wikimedia.commons
(Ez az írás a CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – kattintható és adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)
