Macska és tej – az ártó jó szándék

  •  
  •  

Nem egyszerű az eset, mert már gyermekkorunk kedves meséiben, a sanyarú sorsú, vagy elcsatangolt és bőrig ázott cicáknak is langyos tejjel kedveskednek jó szándékú befogadóik vagy gazdáik.
Igaz, kevés bájosabb dolog létezik annál, mint mikor egy kölyök cica tejet lefetyel, majd tejszakállas pofácskájával ránk tekint.

Ezt a reklámok készítői is jól tudják.
Az ilyen képekre és persze a valóságos helyzetekre is igazán illik a ‘hát ezt meg kell zabálni’, vagy a szupercukiság kifejezés.

Ami azonban utána jön, azt már nem mindegyik gazda látja.

macska és tej

Cuki cica tejet iszik, pedig nem tesz jót neki, csak a mesékben /flickr kép

Egy pohár langyos tej sec-perc alatt eltűnik a lefetyelő pocakjában, hogy utána dorombolva visszavonuljon, lepihenjen eltűnve a szemünk elől.

És utána?
Vajon mi történik kedvencünkkel?

Szinte biztosak lehetünk benne, hogy a következő néhány órát egy ilyen macska hasgörcsökkel, puffadással és büfögéssel fogja eltölteni, hogy a szinte kötelezően jelentkező hasmenésről már ne is beszéljünk.
Ilyenkor szoktak eltöprengeni a kevéssé tájékozott macskatartók – ne becsüljük le a számukat mert sokan vannak – azon, hogy mi a fenétől lehet ez, amikor csak egy kis langyos tejet adtak kedvencüknek.
A tejet pedig a macskák – mindenki tudja – imádják.

A macskák, a legtöbb felnőtt emlős többségéhez hasonlóan laktózérzékenyek.

Ez alól egyébként mi emberek sem vagyunk kivételek.
A laktózintolerancia vagy  laktózérzékenység azt jelenti, hogy a tejben lévő laktózt, vagy más néven tejcukrot a szervezet nem képes felhasználni, lebontani, mert hiányzik a lebontáshoz szükséges enzim.
Ez persze nem halálos, de bárki olyan átérezheti az ezzel járó kellemetlenségeket, aki valaha is szenvedett gyomor vagy hasfájástól.

Persze a szkeptikusok joggal tehetik fel a kérdést.
Ha minden cica – és emlős – kizárólag tejen él a születését követő néhány hónapban, akkor hogy-hogy nem tudják megemészteni a tejcukrot?
Ez elég súlyos ellentmondásnak tűnik.

Az ellentmondás két fontos ténnyel rögtön feloldható.
A különböző emlősök tejében más-más-arányban van jelen a laktóz.
A lebontásához szükséges enzim pedig csak a születést követően – röviddel utána – kezd el csökkenni.

(Emlőse válogatja, hogy ez a csökkenés milyen gyors illetve mi az arány, de még adott fajon belül is hatalmas eltérések lehetnek.
Az emberi faj is kiváló példa lehet erre, hiszen míg például a hollandoknak csupán 1%-a szenved ettől, addig a délkelet ázsiaiaknak 98%-a laktózérzékeny.)

A macska-anyatej például csak harmad annyi laktózt tartalmaz mint a tehéntej.
A kölyökmacska pocak ezt a mértéket még feldolgozza, de a tripláját már nem. Egy felnőtt macska pedig gyakorlatilag nem nagyon emészti meg a tejcukrot.

Az aranyos meséket a tejet lefetyelő ázott kiscicákról tartsuk meg jó emlékezetünkben, de helyezzük át ténylegesen is a mesék világába.
A valóságban pedig kövessük azt a szabályt, hogy egy macskának, legyen az öreg vagy fiatal, ha egy mód van rá , soha ne adjunk tehéntejet.

Na jó, laktózmentesből azért néha egy keveset adhatunk. 🙂

Olvasásra ajánljuk még a macskák titokzatos szokásairól szóló több részes írásunkat is, amelyet a kék részre kattintva érhetsz el.


(Ez a mű a CC-BY-SA-4.0 licencnek megfelelően, permalinkes forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)

Ez is érdekelhet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük