Kutyák és emberek – szoros kötelék

Kutyák és emberek között  nagyon szoros kapcsolat alakult ki az évezredek során.
Több, eddig ismeretlen vonatkozása még a kutatókat is meglepte.

…és akkor a kutya felkelt, odament szomorúan üldögélő gazdájához, ölébe hatotta a fejét és tekintetét gazdája tekintetébe fúrta…

Ismerős a helyzet, kedves kutyatartók?
Hát persze.
Ezerszámra mesélhetnénk hasonló történeteket.
A kutya-ember kapcsolat több tekintetben is párját ritkítja.

A közösen töltött több tízezer év olyan speciális, szinte kizárólag kutya-ember viszonylatban létező tulajdonságokat hozott létre, amely jó ideje foglalkoztatja a hazai és nemzetközi kutatói csapatokat.

A kutyát tartó idős embereket elkerüli a depresszió és a betegségekből is hamarabb felgyógyulnak

Korábbi írásainkban már beszámoltunk róla, miként állapították meg, hogy a kutya jobban szereti a gazdáját mint más állatok.
Arról is írtunk már, hogy a kutya az egyetlen olyan nem főemlős állat, amely keresi a szemkontaktust az emberrel.
(Ez azért érdekes, mert ilyet a saját anyjával sem tesz.)
A kutyatartók általában nem nevesítik ezeket a tulajdonságokat, csak természetesnek veszik létezésüket.

De például elgondolkodtak már azon, hogy miért nem veszi komolyan gazdáját az a kutya, amelyiket mosolyogva próbálnak rendre utasítani?
Mert nem veszi komolyan.
Sőt, ilyenkor maximum egy „halálra nyallak” válaszreakció érkezik a blökitől.
Az ok prózai.

A kutyák tökéletesen megértik és lefordítják arcmimikánk jelzéseit.

Többek között ez is magyarázza a szemkontaktus kialakulását.

Az sem véletlen, hogy szívesen alkalmaznak kutyákat terápiás célokra is.
A kutyák ugyanis „gyárilag a vesénkbe látnak”.
Arckifejezéseink értelmezése nem csak azokra a jelzésekre terjed ki, amit mi átlagos emberek is jól ismerünk, hanem azokra is, amit csak egy szűk szakmai (marketinges, pszichiáter )gárda tud értelmezni.

Az akaratunkon kívüli testbeszéd, a szem jelzései vagy akár a hangunk tónusa mind-mind értelmezhető kommunikációs jel a kutyák számára.
Ezen képességeik mentén olyan magas „empátiás” képességgel rendelkeznek az emberek irányába, hogy puszta jelenlétükkel és viselkedésükkel képesek számos – főleg mentális – betegség gyógyításában jelentős segítséget nyújtani.

Ennek az empátiának még nem sikerült minden részletét tudományosan feltárni.
Az viszont tapasztalati úton megállapítható, hogy a kutyák tökéletesen leveszik érzelmi állapotunkat és képesek ahhoz alkalmazkodva reagálni.
Sőt, betegségek jelenlétét is megállapítják és a maguk módján segédkeznek a legyőzésében is.
Ha ilyen irányú kiképzést kapnak, akkor pedig képesek egyértelműen jelezni a bajt.
Például bizonyos légzőszervi betegségeket a lehelet szagából.

Ez a páratlan „belénklátó” képességük az  oka annak is, hogy a kutyatartó idős emberek között sokkal kevesebb a depressziós, sőt még a betegségekből is gyorsabban felgyógyulnak.

Az a felfogás is túlhaladottá vált mára, hogy a kutyák kvázi falkatársuknak tekintik gazdájukat.

A helyzet az, hogy ennél jóval többre tartanak bennünket – a családtagjuknak.

Ez magyarázza azt a kizárólagos viselkedési formát ember és állat között, hogy egy megtámadott kutya nem elszalad, hanem a gazdájához szalad menedékért.
Ez a fajta viselkedés a természetben kizárólag szülő, főleg nőstény állat és kölyke kapcsolatában figyelhető meg.
Falka viszonylatban azonban soha.

Nem kevésbé meglepő azoknak a kutatásoknak az eredményei sem – magyar (ELTE) kutatók is hozzájárultak– amelyek minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy a kutya és az ember agya nagyon sok hasonlóságot mutat az érzelmi töltéssel bíró hangok feldolgozása során.
Különösen igaz ez a vidámságot kifejező hangokra.
A vizsgálatokat a legmodernebb MRI eszközökkel végezték.
Amúgy, a kutatásokat megelőzően is nyilvánvaló tényként kezelte minden gazda, hogy kutyájára átragad a jókedve, csak azt nem tudták miért.

Ha esetleg abba a tévhitbe esnénk, hogy csupán a kutya viselkedésében figyelhető meg ez az ember iránti affinitás, akkor rögtön jelezzük, hogy itt bizony nem egyirányú, hanem oda-vissza ható jelenségről van szó.

Kutyatartókkal végzett kísérletek során kiderült, hogy több mint tíz olyan kutya-arckifejezés létezik, amelyet a kutyások szinte mindegyike felismer.
Más állatoknál ez maximum a harag és félelem arckifejezésre korlátozódott

Szintén a két irányú információcseréről árulkodik az a meglepő tény, hogy a gyereket is nevelő kutyatartók gyakorlatilag ugyanúgy reagálnak a kutyák képére, mint a gyerekek képére.
Ez nem magyarázható csupán a kutyatartás tényével.
Agyunknak sok emberöltőn keresztül kellett ehhez idomulnia.
(A kísérletbe bevont személyek agyában lezajló változásokat regisztrálták és hasonlították össze a képek megtekintése közben.)

A kutyáinkat szeretjük és a kutyáink is szeretnek bennünket.

Könnyen lehet, hogy cseppet sem véletlenül.
Az egyre szaporodó tudományos eredményekből új kutatási irányvonal látszik kibontakozni.
A kutya-ember kapcsolatban fellelhető egyediség, a válaszreakciók hasonlósága valamint az egymásra hangoltság ilyen kiemelkedő szintje szokatlan jelenség.
A kutyatartói evidenciák, a jól ismert viselkedések új lenyomatai kerülnek napvilágra minden olyan vizsgálat során, amikor a bennünk és kutyáink belsejében zajló folyamatokat, az egyre modernebb eszközeinkkel láthatóvá tesszük.

Elképzelhető, hogy a törzsfejlődési mértékkel nézve roppant kevés néhány tízezer év alatt, amíg a kutya együtt élt az emberrel, olyan szervi szintű változások, „összehangolódások” generálódtak a két félben, amelyek a hatékonyabb kooperációt szolgálják?

Bizonyára ezekre a kérdésekre is hamarosan választ kapunk.
Addig is elég, ha egyvalamit megjegyzünk.

Kutyát tartani hasznos, egészséges, tehát kutya-jó dolog. 🙂

Bizonyára szívesen olvasnál arról is, hogy a kutyák vajon mennyire értenek meg bennünket, embereket.
Csak kattints a kék betűs részre és rögtön megtudhatod!

(Ez a mű a CC-BY 4.0 nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)