Ezért kapar a kutya dolga végeztével
Bizonyára sok kutyatartó számára ismerős jelenség az, hogy kutyája dolga végeztével nagy vehemenciával elkezdi hátsó lábaival kaparni, kvázi betemetni az éppen lerakott szilárd vagy folyékony „terméket”.
De vajon mi állhat ennek a tevékenységnek a hátterében?
Mi késztetheti a kutyákat erre a produkcióra?
Ilyen fejlett lenne a kutyák köztisztasági érzéke?
Esetleg csak el akarnák rejteni nyomaikat a később arra járó „ellenség” elől?
Nos, az igazság máshol rejtőzik.
Más okai vannak ennek a rituálénak.
Ebből az írásból kiderül, hogy pontosan mi áll az ilyen fergeteges kutyakaparás hátterében.
A kisebb kutyák is pont akkora vihart kavarnak dolguk végeztével mint nagyobb társaik.
Meneküljön ki merre lát ha éppen egy dolgát végző kutya mögött áll, mert jó eséllyel rövid időn belül záporozni fog rá föld, fű, ág vagy éppen falevél.
Szerencsétlenebb esetben még maga a „termék” is.
A kutyák jelentős része ugyanis szinte már-már hisztisen rugdalózva kaparja rá ürülékére az éppen rendelkezésre álló talaj felszínének tartalmát.
A kutyaürülék elkaparása nem elszigetelt jelenség.
A napi rutin része.
Ha esetleg azt gondolnád, hogy ezzel a produkcióval kizárólag a háziasított kutyák örvendeztetik napról napra gazdáikat akkor tévedsz.
Az a helyzet ugyanis, hogy a kutyafélék családjába tartozó mind – a jelenleg is létező – 37 fajnál megfigyelhető ez a virtus.
Ebbe a családba pedig az olyan vadon élő fajok is beletartoznak, mint például a farkasok, rókák vagy a több kontinensen is előforduló különféle vadkutyák.
Nekik pedig ugye nincsenek gazdáik.
Ebből a fenti tényből pedig rögtön következik, hogy az ürülék elkaparásának szokása nem függ össze azzal, hogy az adott eb éppenséggel már egy alapvetően háziasított faj képviselője.
Tehát nem a gazdinak szól a balhézás.
Akkor viszont a kutyafélék általánosan jellemző életmódja és közös viselkedési szokásaik kell hogy rejtsék a valós magyarázatot.
Kétféle feltételezés is létezik.
A kettő ellentmond egymásnak, mert míg az egyikben az elrejtés, addig a másikban éppen ellenkezőleg a fokozott
észlelhetőség áll a fókuszban.
Az elsőben nincs egyetértés, sokan vitatják, de a másodikban általában egyetértenek a téma avatott szakemberei.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy némely kutatók nem látnak ellentmondást a két cél – eltüntetés és észlelhetőség –
között mondván, hogy mind a kettő értelmezhető, mivel más „célközönségnek ” szól.
Ez utóbbi részletezésétől azonban most eltekintünk.
Az elsőnek nevezett cél, az ürülék elrejtésének hívei úgy érvelnek, hogy a kutyafélék eredeti élettere a vadon veszélyes
üzem, ahol jó oka van minden állatnak eltüntetni jelenlétének feltűnő nyomait.
Az ebben kételkedők viszont erre azt hozzák fel ellenvetésül, hogy a kutyafélék ragadozók és nem elsődleges prédák, tehát
ebben az értelemben nincs okuk ilyesféle rejtőzködésre.
A másodiknak nevezett cél, az ürülék exponálása viszont általánosan elfogadott oknak tekinthető a kaparásra a téma szakértői között.
Sőt így, a magával az ürülékkel közölt információ ezzel a rugdosódó kaparással még egy további tétellel is kibővül.
Nevezetesen egy jó adag széthintett többlet feromonnal.
A kutyák talpán ugyanis olyan illat kibocsátó mirigyek is találhatók, amik feromont termelnek.
A feromon jelzések pedig olyan fontosak a kutyák számára, hogy ennek észlelése céljából külön szervük is kifejlődött.
A feromon ugyanis nélkülözhetetlen információk hordozója és közvetítője.
Bár a feromon-illat beszívása jellemzően az orrukon/szájukon keresztül történik, de mégsem a szagok feldolgozásáért felelős agykéregbe kerül az infó.
Útja eltér a szokásostól.
Helyette az úgynevezett Jacobson-szerven keresztül közvetlenül a hipotalamuszba jut, ami ugye a hormonális boszorkánykonyha központja.
Szóval a szakértők úgy tartják, hogy ennek a viharszerű eredménnyel járó, rugdosódó kaparásnak az az elsődleges célja, hogy a kutya többlet feromonnal tájékoztassa az utána érkezőket: Hahó, figyusz, itt jártam!
Az ürülék elrejtése mint cél ellen, és a fokozott észlelhetőség mint cél mellett más gyakorlatiasabb megfigyelések is szolgálnak.
Aki látott már kutyát amint elássa maradék kajáját vagy „jutifaliját” a kertben az tudja, hogy milyen az amikor egy kutya el akar rejteni valamit.
Először is mellső lábaival az elrejtendő kajának megfelelő méretű gödröt ás.
Beleteszi a cuccot, majd az orrával turkálja rá vissza a földet.
Olyan aprólékosan és mesteri módon teszi mindezt, hogy nyomkereső legyen a javából, aki ezután megtalálja.
Gyakran magának az elrejtőnek is csak többszöri próbálkozásra sikerül hozzájutnia a bespájzolt vésztartalékhoz, amit kiválóan jelez a kertben megjelenő gödrök hirtelen növekvő száma. 🙂
További érdekes kutya szokással és kutya tulajdonsággal ismerkedhetsz meg „Állati” rovatunkban.
Ha a kutyák mellett a macskákat is kedveled, úgy ajánljuk figyelmedbe a ” A macskák titokzatos és félreértett szokásai” című 3 részes írásunkat is.
(Ez a mű a CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – kattintható és adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)
