Ezért szárítkozik bundáját rázva a kutya
Szinte mindenki ismeri a kutyák szárítkozó technikáját.
Nevezetesen azt a módszert, hogy a vizessé vált bundájukat alaposan, többször oda-vissza megrázzák.
Kisebb testű kutyáknál ez egy egész testükre egyszerre kiterjedő intenzív rázkódásnak tűnik.
Nagyobb testű társaikon azonban jól megfigyelhető, hogy a rázás nem csak úgy “tirim-taram” a vakvilágba történik.
A vizessé vált szőr rázogatása a kutya fejétől indul és szisztematikusan halad hátrafelé, különös figyelmet szentelve a végén a vizes faroknak is.
Az óvatlan, kutyájukat fürdető gazdik és a kutyakozmetikusok bőségesen tudnának mesélni a kutyák efféle szárítkozási technikájának hatékonyságáról.
Ha ugyanis nem voltak kellően elővigyázatosak és a szőr-szárítási rituálé során a kutya közelében maradtak a kutya bundájából távozó víz könnyen a nyakukban landolhatott.
Márpedig nem kis mennyiségről van szó.
Az állat bundájának nagyságától függően a kutya testsúlyának 10%-át is elérheti a bundájában megrekedő víz.
Ez tehát egy közepes testű szőrösebb fajtájú kutya esetében 3-5 liternyi mennyiséget jelenthet.
A bernáthegyiről pedig már jobb ha nem is beszélünk. 🙂
(Ha valaki ezt nem tudná elképzelni, annak ajánljuk figyelmébe a Beethoven című bernáthegyis filmet.)
A főleg folyadékok áramlástanával foglalkozó amerikai mérnök professzor David Hu
számos kutatást folytatott a hidrodinamika és a különféle anyagból lévő felületek összefüggéseit és sajátosságait vizsgálva.
A nedvességnek (vagy pornak) ellenálló technikák kutatási projektjének egyik ága volt a természetben illetve a biológiai törzsfejlődésben hasonló céllal már létrejött megoldások tanulmányozása.
Így kerültek fókuszba a szőrrel borított emlősök és köztük a kutyák.
Maga a vizsgálat több bundával rendelkező állatfajra terjedt ki.
Voltak köztük a legkisebbektől(egér) a legnagyobbakig(medve) többfélék.
A megfigyelések kiderítették, hogy ez az oda-vissza rázogatás igen hatékony szárítási technológia.
A másodpercre töredékére van csak szükség ahhoz, hogy a bundában lévő víz 70%-a eltávozzon belőle.
Ennek a hatékonyságnak pedig az a törzsfejlődési támogatottsága, hogy a kutyák bőre – a szőrrel együtt – képes 90 fokban elmozdulni a kutya testén miközben ide-oda rázogatja magát.
Ez a flexibilitási nagyságrend a többi bundás emlősnél is hasonló mértékű.
Az emberi fajnál amúgy még az 5-10%-ot sem éri el az ilyen rázó mozgással elérhető bőr elmozdulás mértéke.
Igaz, nekünk embereknek legkevesebb 1 millió éve már nincs is bundánk.
Azt is megállapították, hogy a különféle méretű állatok különböző sebességgel rázzák a bundájukat.
A kutyák például 4-7 alkalommal képesek elmozgatni a bundájukat másodpercenként.
Minél nagyobb a testük annál inkább csökken az ide-oda rázások száma.
Míg a nagyobb medvék csak négyszer, addig viszont egy egér akár 27x is képes megrázni a bundáját másodpercenként.
A rázás másodpercenkénti száma viszont nem igazán befolyásolja a szárítási képesség mértékét.
Az evolúció most sem tévedett.
A fajfennmaradás hatékonyságának növelése a kulcs.
A száraz bunda biztosítása ugyanis létfontosságú az emlősöknél.
A megfigyelések rámutattak ennek az igen nagy hatékonyságú szárítkozási technikának a túlélésben betöltött igen fontos szerepére.
A vizes szőr egyfelől többletsúlyt jelent, ami lassítja a mozgást.
Ez egyaránt hátrányos a ragadozóknak és a zsákmány állatoknak is.
Másfelől alapvetően és jelentős mértékben befolyásolja az emlős állatok hőháztartását és ezen keresztül a mindenkor szükséges energiabevitel mértékét.
Ezekből logikusan következik a minél gyorsabb bundaszárítás fontossága.
A kísérlet sorozatban azt is kiszámították, hogy egy közepes testű kutya napi energiafelhasználása mintegy 20%-al lenne nagyobb, ha vizes bundáját csupán a levegő szárítási képességére hagyatkozva szárítaná.
A természetben ez ugye azt jelentené, hogy ennyivel több energiabevitelre, vagyis táplálékra lenne szüksége.
Azt bizonyára nem kell magyarázni, hogy ez mennyire fontos tényezője a túlélésnek.
A vizes kutya bunda szárítás persze nem igényel semmiféle egyedi fizikai törvényszerűséget.
Amikor a kutyák elkezdik rázni vizes bundájukat, ugyanazok a működő erők távolítják el belőlük a vizet, mint például a mosógépben lévő nedves ruhákból centrifugáláskor.(centrifugális ill. centripetális erő)
Az állatok és a természet megfigyelése sokszor járul hozzá a tudományok fejlődéséhez.
A fent említett professzor már eddigi munkásságával is kiváló példa erre.
Ő derítette ki például azt is, hogy milyen módon képesek a szúnyogok túlélni a testük súlyának többszörösét kitevő, gyorsvonat sebességével érkező esőcseppek “végzetes” ütését.
A kísérletek közös pontja, hogy szinte mindegyik kutatás eredményeit a robotika illetve az űrkutatás területén fogják hasznosítani.
A kutyák, macskák és más állatok képességeiről, a megfigyelések eredményeiről számos további érdekes cikket olvashatnak weboldalunk “Állati” illetve “Érdekes” rovatában.
(Ez az írás a CC-BY 4.O nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – kattintható és adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)
