Állati szülők, furcsa szokások

A szülők néha furcsa dolgokat művelnek, mondhatni megbolondulnak.
Lehetnek ezek a dolgok nevetségesek, bámulatba ejtőek, irigylésre méltóak vagy akár elborzasztóak, de mindenképpen szokatlanok.
Már egy kisbaba vagy kisgyerek puszta jelenléte is elég lehet ahhoz, hogy teljesen kiforduljunk önmagunkból és egy olyan arcunkat hozzuk, amelynek létezésén mi magunk is meglepődünk.
Maga a szülőség az oka.

Az állatoknál sincs ez másképp.
Az állati szülők is számtalan furcsa és meghökkentő dolgokra képesek.
Nem egy esetben a szánk is tátva maradhat a csodálkozástól.

Melyik kismama vagy ifjú anyuka az, amelyik nem örülne egy állandóan igényelhető 24 órás bébiszitter szolgálatnak.
Már hallom is a sóhajtásokat… 🙂
Nos, az elefántoknál már rég óta igen jól működik ez a dolog.

Bár egy elefánt közösségben bármelyik elefántmama hajlandó bármelyik elefántkölyköt etetni és védelmezni, a fiatalabb nőstények is hasznossá teszik magukat.
Állandóan ott nyüzsögnek, sündörögnek az elefántmamák és kölykeik közelében, és az első adandó alkalommal, amikor a mama engedi vagy igényli átveszik a kicsik pesztrálását.
Ez persze mindenkinek jó.
A kicsik játszópajtást, a mamák állandó bébiszittert, a fiatal nőstények pedig a gyerekfelügyelet ideje alatt szülői „előképzést” kapnak.

 

Persze nem minden állatnál és nem mindig ilyen rózsás a helyzet.
Itt van rögtön  például a zord fülbemászó mama esete.
Már az elején hozzuk fel mentségére, hogy neki jóval több, akár 50-60 „újszülöttről” kell gondoskodnia.
Miközben eteti az utódokat figyelmét semmi sem kerüli el.
Ha az egyik fülbemászó „baba”, hivatalos nevén nimfa, elmarad a fejlődésben, akkor azt egy spéci vegyi anyaggal megjelöli, és onnantól kezdve az az utód kevesebb táplálékot és anyai gondoskodást kap.

Ez így első hallásra kimerítheti a rossz-gonosz-gondatlan szülő fogalmát, de ha meggondoljuk, ez egy fülbemászó szemszögéből teljesen logikus.
Mivel nagyszámú utódoknál az elhullás is jelentős, az erősebb és jobb kondiban lévő egyedeknek jobbak a túlélési esélyeik.
Ezért inkább azoknak jut a több kaja.

 

Nyilvánvalóan nem minden állati szülő ilyen kegyetlen.
Némelyek például a teljesítőképességük határát súrolva is mindent megtesznek az utódaik felneveléséért.

 

Az állati mamák a madarak között közismerten gondoskodó típusok, de nem csak ők, hanem néha a papák is.
Közülük is kiemelkedik a Pettyes pusztaityúk, pontosabban a pusztaityúk papa.
Ez a galamb méretű madár Afrika déli, félsivatagos területein honos, ahol igen kevés a víz.
Az időjárás szélsőséges, nappal forróság van, éjszaka pedig akár fagypontig süllyed a hőmérséklet.

A papa éjjel a fészket őrzi, amíg a mama a táplálékot gyűjti.
Nappal azonban, amikor szinte minden élőlény igyekszik árnyékba húzódni, neki elkezdődik az egész napos vízhordó műszakja.
Folyamatosan ingázik a kilométerekre lévő vízgyűjtő gödör és a fészek között, hogy a fiókáknak biztosítsa a túléléshez szükséges vizet.
Nem egyszerű szolgálat ez.

Speciális üreges tollazata szolgál vízszállító tartályként.
A vizesgödörben addig ücsörög amíg a hasi tollak megszívják magukat vízzel és így szállítja az éltető nedűt a fészekbe. Miután a fiókák „kiszipókázták ” a vizet tollaiból, gyorsan porfürdőt vesz nehogy a víz szaga odacsalja a ragadozókat, és egy szusszanásnyi idő elteltével már indul is a következő körre.
Ismétli ezt a kört mindaddig, míg le nem megy a nap.

 

A gondoskodás alól kivétel persze az állatvilágban is akad, de ez azért szerencsére nem elterjedt és csak erősíti a szabályt.

A más fészkébe pottyantó kakukkot most hagyjuk, az aranyos kis madárként ismert, ám fiókagyilkos szárcsáról pedig csak az erősebb idegzetűek olvassanak.
Szintén nem részletezzük az aranyos kis borzas sas fiókák esetét sem, akik egy jobb falat reményében képesek kinyírni a fészekben ücsörgő testvérüket.
(A kis rohadékok.)

 

Ejtsünk néhány szót a világ legismertebb veszélyeztetett állatfajáról, a pandáról is.
A pandáról például mindenki tudja, hogy szuper cuki, szuper lusta és neki van a legjobb PR csapata.
(A PR a Public Relations kifejezés rövidítése. A PR szakembernek az a feladata, hogy jó hírét keltse a gondjára bízott terméknek, vállalatnak, eszmének vagy akár a pandának.)

A hírnév felépítése során nyilván csak az előnyös és pozitív tulajdonságokról beszélnek.
Már ezért sem kell csodálkoznunk azon, ha nem tudnánk, hogy a pandamama a fülbemászómamához hasonlóan zord és pragmatikus élőlény.

Egy pandának jellemzően két kölyke születik, de azokból csak egyet nevel fel.
A másik, amelyiket gyengébbnek gondolja az anyja, elpusztul.
Nem, nem öli meg mint csibéjét a szárcsa-muter, csak éppen nem gondoskodik róla.
Lehet, hogy ez most sokkolóan hatott egyes panda fan közösségekre, de attól még teljes mértékben igaz.
Az alapvető ok a felneveléshez és a szoptatáshoz szükséges táplálék források szűkössége.
Ha meggondoljuk, hogy a panda a világ egyik legválogatósabb állata -szinte csak bambuszt fogyaszt – érthetővé válik a dolog.

 

Az írás vége felé térjünk át ismét egy furcsa technikát alkalmazó , de azért összességében kellően gondoskodónak nevezhető szülőre.
Az egyik apró majomfajta, a gyapjasfejű tamarin – hasonlít az Indiana Jones filmben szereplő apró majomra – gyakrabban szül és nevel ikreket, mint egyke utódot.

Minden ikreket nevelő ember-anyuka igazolhatja, hogy ez egy igen speciális, igen fárasztó és gyakran igen macerás dolog. A feladatok és gondok igen gyakran jelentkeznek duplikálódott formában.
Két éhes száj, két fájós pocak, két pisis pelenka, két lázas buksi,…….stb.
Néha a logisztika tudományának legmagasabb szintjeit is be kell vetni a siker érdekében.

A tamarin majmok ezt egy huszárvágással úgy oldják meg , hogy kommunát hoznak létre, amelyben minden tag egyformán részt vesz a gyereknevelésben.
Az anya csak egy a sok nevelő közül és nincsen semmiféle kiemelt szerepe.
Praktikus, nem?

 

Ha ezek után úgy gondolnád, hogy azért mi emberek mégis csak mások vagyunk és nem csinálunk hasonlókat, akkor félig igazad is van.

De csak félig.

A fenti példához hasonló „okosságok” nálunk embereknél is léteznek.
Gondolj csak az adoptálásra, amikor más gyerekét neveljük fel.

„Fúj” – Szokták mondani amikor egy madár a visszaöklendezett kajával táplálja a fiókáját, pedig néhány száz évvel korábban még teljesen természetes dolognak számított, ha egy anya előrágott és megcsócsált ételt adott a gyerekének.
Természeti népeknél ez máig is mindennapi gyakorlat.

Az emberi törzsfejlődés során, a szülői viselkedésben – tudom, most női olvasóink felháborodnak majd – a legnagyobb kézzelfogható változás és eltérés az állatvilág szokásaitól a pasikon, a papákon mérhető le, – már ami az utódgondozást illeti.
Az állatvilágban a hím egyedeknek alig 4-5%-a kerül kapcsolatba az utódaival, és csak elenyésző részük vesz részt a gondozásukban.
Mondhatni, ez valóban igazán állati.

Az emberek világában azért ennél sokkal jobb az arány.
Az a néhány százezer év amit a férfiak erre fordítottak, nem volt hiábavaló erőfeszítés.

Lássuk be, ha nincs 24 órás bébiszitter szolgáltatás, sem kommuna vagy a szomszéd fészke ahová alkalmasint bepottyanthatnánk a gyereket, akkor két törődő szülő sokkal praktikusabb és hasznosabb, mint egy.

---

(Ez a mű a CC-BY-SA-4.0 licencnek megfelelően, permalinkes – kattintható és adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)