Orionidák meteorraj – Ismét égi tűzijáték közelít

Az Orionidák meteorraj érkezése minden évben, így 2006-ban is látványos, hiszen hullócsillagok garmadával árasztja el az éjszakai égboltot. Azon égi jelenségek közé tartozik, amely évenkénti rendszerességgel jelentkezik és mindig október 20-23 közé esik a csúcspontja.
Ez a meteorraj tulajdonképpen a minden év májusában jelentkező Eta Aquarida meteorraj édestestvére, hiszen mindkettőjük eredete a jól ismert Halley üstökös.

orionidák meteorraj

Az éjszakai csillagvadászat még metorraj nélkül is pihentető dolog. Hullócsillagokkal megtűzdelve pedig kimondottan látványos szórakozás.

Annak ellenére, hogy magát az anyaüstököst igen régóta ismerik, a rendszeresen, minden év őszén megfigyelhető jelenségről csak kevesebb mint 200 éve születtek meg az első európai feljegyzések (E.C. Herrick,1839)
A már időszámításunk előtt is jól ismert Halley üstökös mintegy 76 évenként közelíti meg a Földet és a Napot. Minden alkalommal, amikor napközeli helyzetbe kerül apró gáz és anyagdarabkák szabadulnak el róla. Ezek a kozmikus porszemek tovább keringenek, mégpedig nagyjából az anyaüstökössel megegyező keringési pályán.

Ezen a keringési pályán halad keresztül évente kétszer a Föld.
Amikor ez a porköntös végigsöpri a Földet, akkor hullócsillagokkal díszíti fel az éjszakai égboltot.

Az évenként ismétlődő májusi találkozó alkalmával Eta Aquaridának nevezett raj minden ősszel Orionidák néven ad randevút a Földnek.

Igazából a hónap eleji egy-két napot leszámítva egész október folyamán a meteorraj szórásában tartózkodik égitestünk, de csak néhány napig kápráztat bennünket látványos égi tűzijátékkal.

Ahogy azt korábbi írásainkban már jeleztük, a meteorrajok jellemzően onnan kapják nevüket, hogy melyik csillagképre esik a radiánsuk.
A földi szemlélő számára úgy látszik, mintha az összes hullócsillag az égbolt egy bizonyos pontjából indulna. Ezt a kiinduló pontot nevezik radiánsnak.

Az Orionidák meteorraj onnan kapta nevét, hogy októberben radiánsa az Orion csillagképben van.
Ezt az októberi csillaghullás idején nagyjából dél-délkelet irányba tekintve láthatjuk, mintegy 50-60 fokos magasságban.
Segítheti a megtalálását, hogy nincs túlságosan messze az égbolt látszólag legfényesebb csillagától, a Szíriusztól.

Az Orionidák meteorraj nem produkál annyira koncentrált csillaghullást, mint hozzá hasonlóan évi rendszerességgel jelentkező társai, de éppen ezért több napon keresztül is csodálhatjuk az izzóan fényes égi barázdákat.
Óránként nagyjából 15-20 hullócsillag megpillantására számíthatunk.

Ha alaposan felöltözve eltöltünk néhány órát a szabadban csillagvadászaton, és minden megpillantott hullócsillag egy újabb kívánságunkat beteljesíti, így is több tucat álmunk válhat valóra.

Tehát, meleg ruhákat előkészíteni és csillagvadászatra felkészülni, mert a visszaszámlálás megkezdődött!


(Ez a mű a CC-BY-SA-4.0 licencnek megfelelően, permalinkes forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)

Ez is érdekelhet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.