5 meglepő tény a memóriádról, amit jó ha tudsz

A memória sosem pihen. Minden dolog, ami éppen most történik veled, az már csak egy emlék lesz néhány másodperc múlva.
Az emlékeid kényelmesen befészkelik magukat a memóriádba, ahonnan szükség esetén előveheted őket. Ilyenkor úgy mondjuk – emlékszünk.
Ez így viszonylag egyszerű történetnek tűnik, de csak addig, amíg el nem kezdünk kérdéseket feltenni. Minél egyszerűbbek a kérdések annál nehezebb megtalálni a helyes választ.

memória

Emlékeink egy része tiszta és könnyen megidézhető, másik részük viszont töredezett és homályos./Kép:pexels

A memória és emlékezet csuda érdekes dolgokra képes, ráadásul gyakran egészen máshogy, mint ahogy azt eredetileg gondolnád.
Működésének sok “másolt” eleme köszön vissza ránk a számítógépünkről vagy mobilunkról is.

Íme, 5 meglepő tény az emberi memóriáról és az emlékezetünk működéséről:

 

 A memória nem romlik

Mindenkivel előfordult már, hogy egy adott pillanatban nem jutott eszébe egy ismerőse neve vagy, hogy éppen hová tette le a bejárati ajtó kulcsát.
Egyszerűen nem emlékezett rá.
Ilyenkor persze csípőből jönnek a korokra lebontva belénk ivódott sztereotípiák. Idős embernél a szenilitás, fiatalnál a figyelmetlenség, a kettő között pedig a “már romlik a memóriám ” a sláger.
Ez persze logikusnak is tűnik, hiszen miért pont a memóriánk állna ellen az öregedésnek.
Nos, az a helyzet, hogy az igazság talán mégsem itt lakozik.

A memóriánk – tehát az emlékeink és képességeink tárhelye – nem csak, hogy nem romlik, hanem éppen ellenkezőleg, életünk végéig javul.
Ez azért lehetséges, mert a kapacitása úgy tűnik korlátlan. Amiben a változás történik, ami korlátozza a működését, az a memóriához való hozzáférés.

Képzelj el egy sokszobás könyvtárat, ahol mindegyik szoba dugig van hasznos könyvekkel. Egy pár ajtó könnyen nyílik, de a java része nem, vagy csak nagyon nehezen.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi a túrónak gyűjteni a könyveket – emlékeket- ha nem férhetünk hozzájuk, mert elfelejtjük őket?
Rögtön itt az első válasz.

 

 A felejtés segít a tanulásban

Tudom, hogy ez így első hallásra antagonisztikus ellentmondásnak tűnik, pedig nem az.
Sőt, nagyon is ki van találva.
Térjünk vissza egy pillanatra az előző pontban említett “hova is tettem le a kulcsot?” példához. Mivel ezt a műveletet már számtalanszor elvégezted az eddigi életed során, az agyadnak az összes korábbi kulcsos esetedet végig kellene gondolnia, hogy előhívhasd a helyes választ. Ez azért lássuk be nagy meló lenne.
Nyilvánvaló, hogy igazából csak a legutolsó eset érdekes számodra.

És ez így van az összes többi emlékeddel is.
A mostanában történt dolgok mindig fontosabbak a régieknél és ezt a te szuper agyad tudja is.
Mert prediktíven működik, kitalája mit szeretnél.(Ahogy a szövegszerkesztő a mobilodban.)
Ezért alkotta meg zseniálisan a “felejtést”, a nehezen nyíló ajtókat abban a bizonyos könyvtárban.
Így tud a leggyorsabban és leghatékonyabban kiszolgálni téged. Csak a néhány könnyen nyíló ajtó mögé kell benéznie.

 

 Elfelejtett emlékeink nem vesztek el örökre

Memóriánk titkos bugyraiban régóta szunnyadó emlékeink és készségeink készek rá, hogy alkalmasint ismét felélesszük őket.
Erről nem csak az agyturkászok – pszichológusok és pszichiáterek – mesélhetnének napestig érdekes történeteket, mert létezik egy mindenki által jól ismert szemléletes bizonyíték is.
Ha egyszer megtanultál kerékpározni, akkor ezt a képességedet évtizedes kihagyás után is elő tudod hívni, és némi gyakorlást követően használni.
Az előhívott tárolt információkat és készségeket felfrissíteni ezerszer könnyebb, mint újakat megtanulni.

 

 Az emlékek megváltoznak a felidézés során

Ez a megint elég furcsának hangzó dolog bizonyítottan igaz.
Egy egyszerű példával az összefüggés is jól megvilágítható. Tegyük fel gyakran felidézed magadban, hogy az oviban eltörted a lábad, a suliban meg te voltál a futóverseny győztese.
Minden alkalommal, amikor csak eszedbe jutnak ezek az emlékek, erősítik a pozíciójukat a többi, ebből a korból származó emléked rovására. Érdekes, nem?

Így alakulhat át, alakíthatod át észrevétlenül a saját múltadat. Tudatosan vagy önkéntelenül.
Így persze rögtön az is érthetővé válik, hogy az optimista emberek miért elégedettebbek és boldogabbak.

(Emlékszel még a Svarceneggeres emlékmás (sic) című filmre? Tudod, amikor azt programozták a fejébe, hogy ő egy másik ember, ‘igazi’ emlékekkel. A vicc az, hogy a történet akár igaz is lehetne.)

 

 Memóriánk meglepően képlékeny és instabil

Ez már az előző pontból is nyilvánvaló, hiszen már az emlékek felidézése is jelentős változást generálhat benne. A memória tartalma folyamatos átalakuláson megy keresztül.
Érdekes módon a köztudatban ennek mégis éppen az ellenkezője honosodott meg.

Az emberek úgy gondolják, hogy amit egyszer elfelejtettek, arra már végleg keresztet vethetnek. Másfelől viszont szilárd meggyőződésük, hogy amit egyszer megtanultak az örökre vasalva van, bármikor gond nélkül használhatják, mert nem felejtik el.

Ezt az utolsó pontot ajánlom mindazon diák és tanuló felnőtt figyelmébe, akik gyakran szembesülnek azzal a kellemetlen ténnyel, hogy jelentősen alulbecsülik egy anyagrész elsajátításához szükséges idő hosszát. 🙂


Ez a mű a CC-BY-SA-4.0 licencnek megfelelően, permalinkes forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.

Ez is érdekelhet

1 Response

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.