Halászlé egyszerűen és gyorsan
A halászlé egyszerűen és gyorsan elkészíthető étel, annak ellenére, hogy a gasztronómiai szakirodalom számtalan bonyolultnál bonyolultabb leírást is jegyez.
Kezdő háziasszonyok is bátran nekiállhatnak ezzel a recepttel a halászlé készítésének és elkészült étkükkel bízvást besöpörhetik majd az elismerő bókokat.
A hallal úgy vannak az emberek, mint a pacallal – jobb hasonlat éppen nem jutott eszembe. Vagy imádják, vagy még a szagát sem viselik el.
Azonban még a halkedvelők jelentős része is kétszer meggondolja, hogy nekiálljon halászlét készíteni.
Ennek pedig elsődleges oka az a macera, ami a halászlékészítéssel jár… már persze abban az esetben, ha nem ismernek egy egyszerű receptet.
Ezt az írást elolvasva, ilyen visszatartó erővel a későbbiekben nem kell számolnod, mert megszűnik a macera.

Az első tíz perc forrás után hasonló látvány fogadja a lábosba/bográcsba tekintő érdeklődőket
A halászlé elkészítésének módja tájegységenként változik attól függően, hogy éppen a halászlé levének vagy a tartalmának primátusára esküsznek.
Ennek függvényében van ahol dúsítják a levét, átpasszírozzák az alaplében szétesésig főzött apró halat és van, ahol tésztával tálalják.
Akár tájegységenként más- és másfélével.
Annak bizonyítására, hogy ez mennyire nem részletkérdés az írás végén még elmesélek egy történetet.
A kialakulásuk történetét most részletesen nem taglalnám, csupán egyetlen bekezdés erejéig hivatkoznék Erdei Ferenc: Néprajzi ínyesmesterség című remekművére, amelyben ez olvasható a halászléről:
Az első ismert adatunk 1800-ból származik.
Egy német nyelvű útleírásban a tolnai halebédről olvashatjuk: „Az első fogás pontyból készült, amelyet borsos lében főztek, az itt élők >Halászly<-nek (így a német szövegben) nevezik ezt, s a halrészek fűszerezésére török borsot (paprikát) használják.”
Elnézésedet kérem kedves olvasó, hogy a recept leírása előtt ilyen ismeretekkel bombázlak, de a halászlé egyszerűen elkészítve is a magyar konyha kultikus eleme olyan neves társaságban, mint a gulyás vagy a paprikás.
Ezt mindenkinek tudnia kell, aki halászlé készítésre adja a fejét.
Ezek után pedig lássuk a receptet, amely alapesetben csupán 5 hozzávalót tartalmaz.
Halászlé egyszerűen és gyorsan hozzávalói:
Arányokat írok, így bármilyen mennyiségre alkalmazható.
- szeletelt ponty 1 kg (ez élősúlyban körülbelül egy 1,5 kg-os egész halnak felel meg)
- víz 1,5 liter
- vöröshagyma 1 nagy fej
- pirospaprika 1 csapott evőkanál
- só 1 teáskanál
- erős paprika ízlés szerint
Azoknak, akik nem járatosak a pikkelyezésben és a keserű-fog eltávolításban mindenképp a pontyszelet beszerzését javaslom.
Akiknek a pucolás nem okoz gondot vásároljanak egész halat.
Mielőtt rátérnék az elkészítésre, elmondom a pontyválasztás 2 fontos alapszabályát. A halászlé íze ugyanis elsősorban a választott haltól függ.
1. Kizárólag olyan halat válasszunk, amelynek a teljes testét pikkelyek fedik.(már ha van ilyen a választékban)
2. Ha lehet, akkor mindig a leginkább hosszúkásabb, nyurgább felépítésű halat válasszuk.
Halászlé egyszerűen elkészítve:
A hagymát apróra vágjuk és egy megfelelő méretű fazékba/bográcsba tesszük.
Akkor megfelelő a fazék mérete, ha a felöntés után legalább egy tenyérnyi távolság marad a lábos széle és a lé teteje között. Különben ki fog forrni belőle a halászlé és takaríthatunk.
Rátesszük a hideg víz alatt lemosott pontyszeleteket.
Rászórjuk a pirospaprikát.
Felöntjük a megfelelő mennyiségű hideg vízzel.
Rászórjuk a sót és beletesszük az erős paprika felét.
Nagy lángon zubogó forrásig melegítjük, majd lejjebb vesszük a lángot úgy, hogy erőteljesen forrjon, de már ne zubogjon.
20 perc után lejjebb vesszük a lángot annyira, hogy már csak kicsit, de a lábos teljes felületén forrjon.
Ekkor kóstolunk először és beállítjuk a sósságát és csípősségét ízlés szerint.
10 perc elteltével kikapcsolhatjuk a gázt, mert a főzésnek vége.
Elkészült a halászlé.
Vékony karikára vágott, zöld színű hegyes paprikával díszítve tálaljuk, hogy kellő vizuális élmény is társuljon az ízek mellé.
Ugye, hogy egyszerű!
Ezek után csak annyi a dolgunk, hogy bezsebeljük az elismerő megjegyzéseket.
Jó étvágyat!
U.i.: Ha úgy döntenél, hogy mesterműved után ropogós sült keszegekkel folytatod a menüsort, olvasd el egyszerű elkészítési módját a kék betűs részre kattintva. 🙂
Most pedig, amíg fő a halászléd kedves szakács(né)- hogy gyorsabban teljen az idő -jöjjön a cikk elején ígért történet.
Ebből számodra is kiderül majd, hogy mennyire nem csip-csup dolog a halászlébe való alapanyagok összeválogatása.
Ehhez segítségül hívom a múlt század egyik legkiválóbb „halismerőjének”, az írói vénával is megáldott Vígh Józsefnek egyik lejegyzett történetét.
Tájegységenként más és más nem csak a halászlé elkészítési módja, de a belekerülő hozzávalók is.
Vizek, halak, emberek című könyvében található leírva az alábbi eset, ami jól példázza, hogy mennyire komolyan veszik a halászlé mesterei saját hagyományaikat.
Íme a történet :
Régi dolog, hogy az alapanyagok minősége fontos tényező. Ezt példázza elmarasztaló értelemben az a mondás, amely szerint olcsó húsnak híg a leve. Úgy értve ezt, hogy az ár a minőséget jelenti.
Jó hal kell tehát a jó halászléhez.
Ez a feltétlenül helyénvaló megállapítás azonban nem tisztázza, hanem tovább bonyolítja az ügyet.
Mert melyik a jó hal?
S amelyik hal, mondjuk, kiváló sütve, az jó-e a halászléba is?
Aztán az egyéb hozzávalók: beletegyük-e vagy ne tegyük bele, s ha igen mennyit, s ha nem, miért nem?
Nem akarom az olvasót bosszantani, de halászlé ügyben ezek perdöntő, azaz inkább pert kiváltó kérdések.
Tanúja voltam egyszer,amikor az egyik „mesterfőző” azt mondta: csukát is tegyünk bele. A másik mester erre levágta a vágódeszkára az irdalókést, zord arckifejezéssel megtörölte kezét, leballagott a vízpartra, elrúgta a partról ladikját, s szó nélkül elevezett.
De csak azért szó nélkül, mert egészen példátlan önuralommal bírt.
Ha nem így lett volna…nem is érdemes a várható fejleményeket felidézni.
(Ez a mű a CC-BY 4.0 nemzetközi licencnek megfelelően, permalinkes – adott cikkre mutató – forrásmegjelöléssel továbbközlésre felhasználható.)